Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-372
21 g 872. országos ttlés márczlus 29. 1878. maga rendeli, akkor föltétlen visszautasítás jogáról J maga lemond, és igy habár nem föltétlenül, de föltételesen magát a követelés jogosultságát elismeri ; a mi pedig ellenkezik a közjogi törvénynyel, mert épen ennek az lett volna czélja és feladata, hogy jövőre bármi czimen keletkezhető suppositión alapuló egyoldalú követelés visszautasittathassék. A t. ház eddigi eljárása, nézetem szerint oorrect, mert a házszabályok 105. §-a értelmében nem tehetett egyebet, minthogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot szabályszerűen az osztályokhoz, illetőleg a bizottságokhoz utasítsa, a nélkül hogy annak béltartalmát megvitatná, mit már azért sem tehetett, mivel azzal csak akkor ismerkedett meg, mikor az kinyomva, a képviselők között kiosztva volt. Azzal tehát, hogy szigorúan a házszabályok értelmében jártunk el, magát a követelést illetőleg, még a suppositió jogosultsága sincs constatálva; ós a hol a suppositió jogi alapja hiányzik, ott a biró ítéletet nem mond. De megváltozott a helyzet, mihelyt a törvényhozás maga ezen lépése által tért enged azon minden alapot nélkülöző feltevésnek, miszerint Magyarország bármi czimen, egy az absolut korszakból fenmaradt követeléssel utólagosan terhelhető. Eddig tehát a t. ház. a dolog lényegét mellőzvén, csupán a házszabályok értelmében járt el; de a törvényhozás még nem határozott, ós nézetem szerint, ebben rejlik a nagy különbség. Most, ha a t. ház ezen törvényjavaslatnak a házszabályokat túlhaladó tárgyalását elrendelné, a mit ugyan indokolatlanul tenne : ez nagyon sajátságos eljárás lenne. Nekünk nem lehet, nem szabad ezen ellenünk támasztott követelést azzal indokolni, hogy hiszen az osztrákok is a quotabizottsághoz utasították e tárgyat. Ok ezt tehették vagy tehetik jövőben, mivel ők feltételezik a követelés jogosultságát; de a volt ellenzéki vezérnek, a jelenlegi ministerelnök ur szavaival élek és kérdem: van-e valaki e hazában, vagy itt e házban, a ki a hazafi névre igényt tarthat ós mégis hajlandó lenne tért adni azon feltevésnek, hogy Magyarország az osztrák nemzeti banknak csak egy garasával is adós? Én azt hiszem, hogy nem. Hiszen a bank ezt egy szóval sem mondja, mert hiszen különben vagy megállapította volna az arányt, vagy a magyar kincstárt beperelni el nem mulasztotta volna. De ő ezt nem tette, és gondolom, jövőben sem teszi. Különben hogy az osztrákok ezen törvényjavaslatot a quota-bizottság által kívánják tárgyaltatni, az természetes, azon csodálkozni nem lehet; mert a mint már megjegyezni szerencsém volt, ők feltételezik ezen követelés jogosultságát; de nálunk, a hol a követelést feltótlenül visszautasítani maga a kormány annak idején, mint indokolásában mondja, kötelességének tartotta : hogyan lehessen már most a törvényhozásnak a közjogi törvény által szabályozott és korlátozott álláspontját egy ujabb határozat által megingatni, megsemmisíteni ? Ha minden 10 év letelte után a törvényhozás egy föltétlenül visszautasítandó követelés tárgyalását maga elrendelné, ugy a Staats-GrundGesetz, Grundloses Staatsgesetz lenne, és ez nem lenne egyéb, mint a keletkező kényuralom leghatalmasabb eszköze. Találkoznak olyanok is, a kik e törvényjavaslatnak a quóta-bizottsághoz való áttételét azzal vélik indokolni, hogy ez talán némileg a közjogi, kiegyezési törvényből kimaradt, vagy annak idején meg nem említtetett. Ezen feltevésnek még kevésbé volnék hajlandó tért engedni és azt határozottan visszautasítani kötelességemnek tartom. Megmondom miért. Mindnyájan tudjuk, hogy a közjogi törvény a nemzet alkotmányos életének létkérdése; ez alkotja meg a fejedelem és nemzet között azon törvényes alapot, a mely jogokat ad és kötelességeket ró, de egyik félre ugy, mint a másikra. Mikép lehetne már most 10 év letelte után egy ujabb határozat által olyan feltevésnek tért engedni, mely ekképen szólana: „Itt van egy osztatlan tartozás, ezen teher Magyarországot is terheli.'- Magyarországot a koronázást megelőző absolut korszakból elvállalt terhek is csak anynyiban kötelezik, a mennyiben a közjogi törvényben világosan ki vannak jelölve. Ha azonban egy hozandó határozat által annak a feltevésnek engedünk tért, hogy Magyarországot egy, a közjogi törvényben meg nem említett, — megengedem, talán csupán kifejlett — teherrel utólag megterhelni lehet: akkor megingatnék azon szent ós sérthetlen kapcsot, mely egy nemzetet fejedelméhez fűz. Mert ha lehet bad nekünk az ilyen követelések jogosultságát feltételezni, akkor a suppositiók terére állván, megszűnik a közjog sérthetlensége és akkor a nemzet is követelhetné kifelejtett jogait; ez azonban nem lenne egyéb, mint a fejedelem és a nemzet közt fenálló közjog gyökeres felforgatása. Én ismételten kijelentem, hogy a bank-bizottság határozati javaslatát nem fogadom el, nem pedig azért, mert az a feriforgó kérdést csak complicálja, másfelől annak egyébb gyakorlati eredménye nem lenne, mint az, hogy mint a pénzügyminister wr is mondotta, a felelősséget a kormányról a törvényhozásra hárítaná. Én, t. ház, nem tartom sem szükségesnek, sem tanácsosnak, hogy a törvényhozás még mielőtt a törvényjavaslat béltartalmát megvitatta volna, feltétlen visszautasitási jogáról lemondjon, s e feltétlen jogát, egy ujabb határozat által megelőzze.
