Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

214 172. országos ülés márezius 29. 1878. István képviselő ur a bizottságnak jelenlegi előadója. Ő indítvány alakjába foglalta azt és a kormány az utolsó perczben jelentette ki, hogy hozzájárul ezen indítványhoz ; de hozzá adta azt is, hogy ha elfogadja is ezen határozati javaslatot, azért még a maga törvényjavaslatát uem vonja vissza. Ez t. ház, oly homály, a melynek felderitését elvárom a t. előadó úrtól. Ezen törvényjavaslat szerint először össze kellene ülnie a bizottságnak, hogy érintkezzék az osztrák bizottsággal; másodszor tárgyalnia kellene a parlamenteknek és harmadszor, ha ez minden nem sikerülne: határoznia kellene egy bíróságnak. Ha e határozati javaslat elfogadtatik, akkor a törvényjavaslat véglegesen el van ejtve : mert csak két eset képzelhető. Vagy bir a quótabizottság ezen határozat folytán egyezségre jutni a túlsó bizottsággal, és ekkor eo ipso elesik a kormány által beterjesztett törvényjavaslat; vagy pedig nem jut egyezségre, és ekkor elesik a törvényjavaslatnak azon első része, hogy bizottság küldessék ki. Nem marad tehát meg a harmadik lehetőség, vagyis a bíróság; de akkor már nem a jelen, hanem az uj törvényjavaslat lesz a vitatkozás alapja, és így a kormány nem mondhatja, hogy a maga javaslatát nem vonja vissza. így tehát a t. ház e pillanatban nem tudhatja, hogy mivel áll szemben. Nem hagyhatom érintetlenül azt sem, hogy én nem tudom mennyiben correct, és mennyiben fogadható el a bizottságnak ilynemű eljárása. A ház foglalkozott e kérdéssel; elhatározta, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat a bankügyi bizottsághoz utasíttassák. A bankügyi bizottság bele is kapott már a tárgyalásba és neki jogában áll elmondani, hogy elfogadja-e vagy nem fogadja el a törvényjavaslatot; de félretenni önszántából a törvényjavaslatot és egészen más valamit tenni, annyira mást, hogy egészen elhárítja magától a háztól nyert kiküldetést: erre megvallom, a házban praecedenst nem tudok; (Ugy van! Ugy van] balfelől.) és nem is tartom kívánatosnak, hogy ily nemű praeeedens alkottassék. [Élénk helyeslés a baloldalon, a szélsb' bal- és a jobboldalon.) A mi magát a lényeget illeti, csak egy rövid megjegyzést kívánok tenni. Miről van itt szó. Arról, hogy e kérdés a quóta-bizottsághoz utasittassék. Hisz ez éppen az, a mit az osztrákok kivannak, és belső meggyőződésem szerint ha ez megtörténik: Ausztria elérte mindazt, a mit e tekintetben elérni kivánt. (Ugy van! Ugy van l bal és jobb felöl). Mert mi történt Ausztriában? Mindnyájan tudjuk, hogy az osztrák kiegyezési bizottság az első alkalommal — sokkal erélyesebben, mint mi — határozottan visszautasította a törvényjavaslatot, kijelentvén a Eeichsratbban, hogy nem tartja magát hivatottnak a kérdéssel foglalkozni: mert ez eldöntött kérdés és az adóssághoz Magyarország tartozik 30°/o-tel hozzájárulni. A midőn aztán ezt kissé nagyon keménynek találták és tartottak tőle, hogy ez nagyon provocáló lenne, s igy nem lesznek képesek Magyarországtól concessiót nyerni, akkor mellékes úthoz folyamodtak, t. i. hogy ne mondják ki oly határozottan, hanem érjék be azzal, hogy a kérdés a quótabizottsághoz utasittassék. Már pedig a mely perczben belenyugszik Magyarország ebbe: akkor belenyugodott abba is, hogy ez közös államadósságnak ismertessék el. Mi a quóta-bizottság hivatása? A közös államadóssági aránynak megállapítása. A mely perczben tehát a ház kimondja, hogy a quóta-bizottsághoz utasitja e kérdést: elismerte, hogy ez oly adósság, a mely közösen illeti a két államot, és csak az a kérdés benne, hogy mennyi az arány. (Elélik helyeslés bal- és szélső jobb felöl.) Ez okból ellenzem én leginkább a határozati javaslatot; de eredeti is az, és én nem is tudom, miképen nevezheti a t. előadó ur egyszerűnek és világosnak azt, midőn azt is javasolja, hogy a ház küldjön ki egy bizottságot, azaz, hogy ne is küldjön ki, hanem utasítsa a kérdést a quóta-bizottsághoz, tettetve, mintha uj bizottságot küldene ki azon utasítással, hogy tartsa fel az ország jogait. Már engedelmet kérek, ilyesmire nincs példa. Először is egy nemzetnek törvényben gyökerező jogainak fentartása első sorban a kormány hivatása; (Ugy van! a szélső jobb és balfelől.) és ha a kormány ugy vette fel a kérdést, a mint felvennie kellett, hogy Magyarország törvényei világosan szólnak: nem is lett volna szabad alkudozásba bocsájtkoznia, nem is lett volna szabad a törvényjavaslatot benyújtania. (Ugy van! Ugy van ! Elénk helyeslés a baloldalon és a szélső jobb oldalo?i). Az természetes, hogy ha a törvényjavaslat a ház előtt van, a háznak tárgyalnia kell, mert parlamentnek lehetetlen azt mondani, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslattal nem foglalkozik, azt elvetheti; de nem jelentheti ki, hogy nem foglalkozik vele. Azonban egy utasításban azt mondani ki, hogy a bizottság igyekezzék fentartani az ország jogát: ez oly absurdum, a mire nincs példa. (Ugy van! Ugy van! bal és jobb felől.) De hiába akarja ránk erőszakolni e felfogást az előadó ur, tudunk mi olvasni. Ezen határozati javaslatban az foglaltatik, hogy az ország jogi álláspontját fentartya, azt a másik féllel elfogadtatni törekedjék. Ez tisztán emlékeztet azon amerikai quaekker mondására, midőn világgá küldte fiát ezen szavakkal: „csinálj fiam pénzt, ha lehet becsületes