Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-371

194 871 országos ülés m&rczlns27. 1878. kihagyatván, ezen cselekvények a rendőri törvénykönyvbe iktattatnának be, a minthogy eredetileg ugyanez volt, mind a i. képviselőtársamnak, mind pedig az előadó urnák fölfogása. Pártolom a képviselőház eredeti szövegezését. Elnök: Felfogom tenni a kérdést. A főrendiház által javaslatba hozott új §-t módosítással fogadta el az igazságügyi bizottság. Az igazságügyi bizottság által ezen §-ra tett módosítás föl lévén olvasva, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 174. új §-ra nézve az igazságügyi bizottságnak javaslatát elfogadni? Azok, a kik elfogadják az igazságügyi bizottság javaslatát, méltóztassanak felallani. (Megtörténik.) A ház az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadta, ennélfogva a többi §§-okban idézett §§-ok száma változni fog. Hogy melyek változnak meg, a jegyző ur fel fogja olvasni. Beőthy Algernon jegyző (olvas): „Ezen élj §. felvétele által a következő §§. egygyel magasabb számot nyernek, és a 181. (régi 180.) §-ban, a 177. §. idézése 178. §-ra, a 182. (régi 181.) §-ban hasonlag a 177. §. idézése 178. g-ra, a 183. (régi 182.) §-ban a 180. ós 181. §§ idézése 181. és 182. §§-ra, a 189. (régi 188.) §-ban a 177., 183., 184., 185. és 186. §§. idézése 178., 184., 185., 186. és 187. §§-ra változtaíandók." Molnár Aladár jegyző (olvassa a képviselőház szövegezését a 9. fejezet czimére nézve.) Beőthy Algernon jegyző (olvassa a főrendiház szövegezését és azután az igazságügyi bizottságnak a 9. fejezet czimére vonatkozó javaslatát.) A IX. fejezet czimének módosítását, tekintettel a következő §§-ban tett és az igazságügyi bizottság által is részben elfogadott változtatásokra, elfogadandónak tartjuk. Ahhoz képest az következőkép módosíttatnék: „A vallás és annak szabad gyakorlata elleni büntettek és vétségek." Elnök: Méltóztatik-e a t. ház az igazságügyi bizottság jelentését elfogadni? (Elfogadjuk!) Elíogadtatik. Molnár Aladár jegyző (olvassa a régi 189. §-t a képviselőház szövegezése szerint.) Beőthy Algernon jegyző (olvassa a főrendiház szövegezését és az igazságügyi bizottság következő jelentését): A 190. (régi 189) §. elején a főrendek a következő intézkedés beiktatását ajánlják. .,A ki Istent a 171. |-ban meghatározott módon meggyalázó kitétellel sérti, a ki stb." Az Istennek sértő szándékkal történt nyilvános lealacsonyitása nem csak a közerkölcsisóg elveit, hanem az államban fennálló egyházak, vallástársulatok és azok híveinek vallásos érzületét érzékenyen sérti. Ez okból veszik büntetés alá az isten-káromlást több ujabb törvényhozások, német bt. 166. §.; ausztriai btk. 122. §. ; 1874. ausztriai javaslat 180. §.; olasz jav. stb) azon szempontból ajánlja a bizottság is az indítványozott intézkedés elfogadását. Azon szempont kellő kiemelése annál szükségesebb, hogy a bűnös szándokból eredt istenkáromlás esetei, az erkölcsiség, vallásosság és illem tekintetéből ugyan rosszalandó ; de Isten meggyalázására irányzott gonosz szándék nélkül kiejtett egyszerű káromkodásoktól megkülönböztessenek. Minélfogva a bizottság a következő szerkezetet ajánlja elfogadásra: „A ki a 171. §-ban meghatározott módon Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz stb." Irányi Dániel: T. ház! Az isten-káromlás, ha nyilvánosan követtetik el, és közbotrányt okoz, nézetem szerint is büntetésre méltó; de nem képez szerintem tulajdonképeni vétséget, hanem kihágást: ennélfogva innen e törvényjavaslatból, mely a bűntettek és vétségekről szól, kihagyandó és felveendő a kihágásokról szóló törvénykönyvbe azonképen, mint átalánfogva a vallási, erkölcsi ós közszemérem-érzet ellen elkövetett kihágások. Minélfogva kérem, hogy a főrendek által indítványozott módosítást elvetni és ezen kihágásról a majdan a kihágásokról szóló törvényben intézkedni méltóztassék. Pauler Tivadar előadó: T. ház! A főrendek által ajánlott ujabb bekezdés azon bűncselekményre vonatkozik, melyet a régibb törvényhozások az isten-káromlás neve alatt ismertek. Ujabb időben — azon nézetben, — mely hajdan a törvényhozásokat dominálta, mely a mi törvényeinkben is kifejezésre talált, hogy t. i. az ily káromkodó szitkok által az isteni felség maga megsértetnék, a törvényhozások többé nem osztoznak épen az isteni lény azon felsőbbségónél fogva, melyet mi a szó emberi értelmében nem sérthetünk. De rejlik az ilyen sértő kifejezésekben a polgárok, az egyházak, a vallásos társulatok hivei vallásos érzületének igen érzékeny megsértése, s ez valóságos sértés, melyet a törvényhozás egykedvüleg nem nézhet el. A főrendek a felvételt indítványozván, az igazságügyi bizottság nézetökhöz elvileg hozzájárult. Azonban ugy kívánta szövegeztetni, hogy a bűncselekvénynek épen ezen momentuma emeltessék ki, t. i. a vallásos érzületnek másokban való megsértése, s a vallási isteni tisztelet tárgyának megsértése, hogy meg legyen különböztetve az ilyen gyalázási szándékkal, tehát dolus specificus-szal elkövetett cselekvóny azon cselekvényektől, melyek minden gyalázási szándék nél-