Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-371

371. országos Illés márezius 27.1818. 193 kell, hogy egyetlen egy ember sem találta indokoltnak, hogy az ellen felszólaljon. Azt hiszem, hogy a szabadéivüségről tán volt bizonyos fogalmuk azon uraknak is, s még sem találták a szabadelvüséget megsértve azáltal, hogy az állani a maga erkölcsi lényét és eszményében rejlő erkölcsi állását a fanatikusok, a buták, a gonoszok, a lázitók ellenében oltalmazza. Én nem megyek tovább, csak még egyet említek. Köztudomású dolog, hogy Mancini, a most lelépett igazságügyminister sem tartozik a reactionariusok közé, s ő már nemcsak hallgatag helyeselte ezen intézkedést, hanem a törvényjavaslatot a szabadelvüség szempontjából uj revisió tárgyává tévén, az általa készített legújabb, az 1877-iki javaslatba, ezen cselekmény ugyanazon szavakkal, melyeket felolvastam, újra felvétetett. Manciniről is tudva van, hogy nagyon közel áll a radicális árnyalathoz, ha ugyan benne nincs, s igy azt hiszem, hogy valami nagyon nem lehet megsértve a szabadelvüség, ha mi a saját védelmünkre ugyanazon intézkedést javasoljuk, mely intézkedés felvételét az annyira szabadelvű radicálisok is szükségesnek látták. Ugyanezen intézkedés Ausztriában, nem az absolut, hanem a jelenlegi kormány által előterjesztett törvényjavaslatban szintén benne van. Mindezeket összefoglalva röviden azt vagyok bátor mondani: ne méltóztassék hinni, hogy itt szelkergetésrol van szó : mert hiszen a jogügyi bizottság első izben szintén a rendőri büntetőtörvénykönyvet tartotta szem előtt. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur egyátalában nem jó szolgálatot tesz azon szempontnak, melynek oly erősen szokott kifejezést adni, ha ezt elfogadni méltóztatik. Mert ez maga után vonná azt, hogy a rendőri büntetőtörvénykönyvben e cselekményre nézve ép oly büntetés foglaltassék, mint a mily büntetés ezen cselekményre a jelen javaslatban foglaltatik. Ha azt akarjuk, hogy adaequat büntetéssel sujtassék a cselekmény: akkor akár az egyik, akár a másik helyen fog a cselekmény büntetendőnek nyilvánittatni, büntetése legalább is 6 hónapig terjedhető fogház leend. Én pedig nem szeretném, ha a rendőri büntetőtörvénykönyv büntetési tétele 6 hónapig terjedhető fogházig felmehessen, mert a mely cselekmény 6 hónapig terjedhető fogházzal büntettetik, az már egyszerű rendőri kihágás nem lehet. A rendőri kihágások ós a vétségek közt nincs meg a dogmatikailag vonható határvonal. Nem csupán jogsértő cselekmények foglaltatnak a vétségek közt, hanem foglaltatnak ezenkívül veszélyes cselekmények is. Ha azoknak veszélyessége igen csekély, akkor nem jönnek a vétségek közzé, mert büntetésök nagyon csekély. Ha ellenkezőleg veszélyességük nagyobb, akkor KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVI. KÖTET. ennélfogva, mert büntetésöknek is nagyobbnak kell lenni, a büntetőtörvénykönyvben foglaltatnak. Ezen szempont alá tartozik ezen cselekmény. A rendőri törvénykönyvben 6 hónapig terjedhető fogházbüntetést megállapítani nem lehet; ha tehál a cselekmény 6 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő, akkor okvetlenül a büntetőtörvónykönyvben kell hogy helyet foglaljon. Ez volt az ok, a miért ide vétetett be; ez volt az ok, a miért Olaszországban is oda vétetett azon különbséggel, hogy ott egy évig terjedhető fogházzal és ezer lira pénzbüntetéssel büntettetik. Tehát a cselekmény súlyosságának, a büntetés súlyosságában való kifejezése teszi szükségessé, hogy ezen intézkedés ne a rendőri törvénykönyvbe vétessék fel. Mindezeknél fogva bátor vagyok a t. házat felkérni, méltóztassék ezen intézkedést a jelen törvénykönyvbe fölvenni és ennélfogva a főrendiház által előterjesztett s az igazságügyi bizottság által elfogadott §-t az utóbbinak szövegezésében elfogadni. (Elfogadjuk!) Almássy Sándor: T. ház! Felszólalásom első indokául szolgál az, hogy az előttem szólott t. képviselő ur akként állította elő Simonyi indítványát, mintha ő ezen cselekményt épen büntetlenül akarta volna hagyni. Simonyi barátom indítványa abban áll, hogy innen hagyassák ki és tétessék át a rendőri törvénykönyvbe s ez nagy különbséget hoz a felfogásba, t. i. vajon büntettetni akarja-e, vagy sem? Fölszólalásom második indoka pedig az, hogy az államtitkár ur azt mondta, hogy ha elfogadtatik, hogy a politikai bűntettek ezen törvény által büntettessenek, melyeket ő becstelenitő eselekvónynek tart, akkor büntetendő az is, ki a hatóság által megbüntetett cselekvónyt feldicsér. Először is ezen kitétel ellen az a kifogásom, hogy az nem igen parlamentáris; mert azt hiszem, politikai vétséget követ el valaki a nélkül, hogy cselekvénye becstelenitő cselekvény lenne. De példákra utalva csak a legközelebbi múltból is hozhatok föl egyet, hogy lehet igenis törvény által elitélt politikai cselekvényt vagy annak elkövetőjét általában dicsérni a nélkül, hogy ezen cselekvény büntetendő lenne. Hivatkozom arra, hogy midőn Wesselényi és Kossuth elitéltetett, nem dicsértettek és magasztaltattak-e az egész országban ? Ennél fogva a képviselő urnák azon állítása sem állhat meg, hogy a törvény által elitélt politikai cselekvényért ne lehetne valakit megdicsérni. Azon észrevételt pedig, melyet Simonyi Ernő képviselőtársam tett, hogy t. i. azon cselekvény, hogy valaki olyan bűntettért megdicsórtessék, oly ritkán fordul elő, hogy ez iránt intézkedni fölösleges. Ennélfogva elégségesnek tartom, ha innen