Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-358
12 358. országos Illés február 23, 1878. országnak közgazdászati sorsát egy egyoldalú, a helyzetet egyáltalában ki nem merítő és 10 évre térje ti" rendezés által a javulásnak lehetősége nélkül ' ly -sük, s azért kérem a t. házat, méltóztassék a Bittó István képviselő ur által beadott indítványt elfogadni. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Kerkapoly Károly: Azonpénzügyielőnyök t. h az, a melyek az előttünk fekvő törvényjavaslatok elfogadásától várhatók, illetőleg melyek "ez esetben kilátásba helyezhetők, azok, ha nem is helyes pontossággal, de nagyon megközelítőleg kiszámíthatók. Ugyanez eset van azon pénzügyi és nemzetgazdászati hátrányokkal is, a melyek újra ezen javaslatok elfogadását szükségkép kísérnék. Az előnyök és hátrányok ily kölcsönös, mindkét irányban megközelítőleg megállapítható volta hozza magával, hogv azokat mérlegelni, hogy azoknak súlyát megmérni, egymással összevetni és a szerint, a mint a mérlegelés eredménye mutatkozik, a javaslatokat megnyugvással, vagy resignatióval el lehet fogadni. De nem így áll t. képviselőház, a dolog egy tekintetben a hátrányokra nézve. Ezen egy tekintet exportunkra egyáltalában azon veszélyből áll, mely ezen exportot fenyegeti a netalán bekövetkezhető retorsiók által. Hogy ez a veszély lehető, azt tudtomra nem tagadta senki, tudja azt maga t. ministerium is, bizonysága a vámtariffára vonatkozó törvényjavaslat 3. §-a, a mely épen ennek a tudatnak köszöni létét. Mert hisz a netán bekövetkezhető retorsiók ellen keres orvosságot, keres fegyvert. Talál is, de olyat, mely teljes meggyőződésem szerint épen nekünk nem nyújthat védelmei, hanem alkalmas arra, hogy rajtunk még egy sebet üssön. Vannak, a kik tekintettel arra, hogy elhárítására egyedül alkalmas mód a szerződésben álló ma nincs rendelkezésünkre, s hogy azok később keletkeznek, azt is kevésbé tartják valószínűnek, e veszélyt komolynak veszik, s ettől inkább félnek, miután ezen eshetőség tisztán az idegen kormánynak kezében van, azoktól függ, senki nem mondhatja, hogy ez a veszély be fog-e hát bizonyosan következni vagy elfog-e maradni. De ha bekövetkezik, azt sem lehet megmondani, mily mérvben következik be és minő sebeket lesz képes rajtunk ütni. És ezen megmérlegelhetetlen veszélylyel szemben kérdem : lehet-e alaptalanoknak mondani az aggályokat, melyek innen kelnek? (Helyeslés balfelöl) lehet-e — mint szintén történt már — nemcsak alaptalannak, de színlelteknek is mondani azokat? Azt hiszem, ezt senki sem mondhatja. (Helyeslés balfelöl.) S épen azért, t. képviselőház, mert ezt állítani nem lehet, én megvallom, hogy tegnap a mikor azon ponton valánk, hogy e kérdés felett szavazással döntünk a kormány hallgatása mellett, e tényben az épen általam mondott körülményeknek hallgatag elismerését véltem feltalálni. És én daczára a ministerelnök ur később mégis bekövetkezett nyilatkozatának most sem vagyok képes föladni azon hitemet, szárnyra ereszteni azon reményemet, hogy a t. ministerium ne legyen kész esetleg, ha a ház ez aggodalmakban osztozik, és ha a tekintetben legalább részben megnyugvást keres, — ismétlem, ma sem mondok le azon reményről, hogy a t. ministerium ne legyen kész ebben segélyére lenni, hiszem hogy irányunkban nem lesz mostohább, mint volt 1867-ben a másik fél ministeriuma az ottani képviselet irányában, amely midőn a törvényhozásban — merem mondani — kevesebb alappal, kevesebb okkal hasonló aggodalmak nyilatkoztak, ezen aggodalmaknak készséggel tette magát nemcsak tolmácsává, de szószolójává a magyar kormánynál. (Helyeslés a bal és a szélső jobboldalon.) Nem akarom hinni azt sem, hogy ha nálunk is ez történik: a tulfél ministeriuma ne tanúsítana ugyanannyi készséget a miénktől jövő megkereséssel szemben, mint tanúsított akkor a magyar ministerium. (Helyeslés balfelöl.) Nern akarom kétségbe vonni, hogy azon birodalmi tanács, mely saját tapasztalatából tudja, hogy a magyar törvényhozó testület azon időben nem kereste, nem vitatta, vajon alaposak-e az ő aggodalmaik, hanem megelégedett azon tény consíatálásával, hogy ezen aggodalmak fenforognak, és kész volt azoknak deferálni. (Helyeslés a bal és a szélső jobb oldalon.) Megvagyok győződve, hogy sem saját kormányunk ellenünkben, sem az osztrák kormány kormányunkkal szemben, sem az osztrák törvényhozás velünk szemben nem fog kevésbé barátságos, kevésbé előzékeny, hogy ugy mondjam, az egymás megnyugtatásának tartózó készségről kevésbé tanúskodó eljárást követni. (Élénk helyeslés a bal és a szélső jobb oldalon.) És, a mint hiszem ezt, ugy másfelől kérem a t. házat és remélem, hogy ha eltagadhatlanul mély aggodalmak vannak és ha ezen aggodalmak ellenében senki sem mondhatja, hogy azok alaptalanoknak fognak bizonyulni; mert hiszen az nem függ tőlünk, nem függ Ausztriától, de függ tisztán az idegen államoktól. Midőn tudjuk, hogy azon esetre, ha azok a többségnek minden előrelátása ellenére is be fognak következni, a csapások, melyek azokat követhetik, megmérhetetlenek, kiszámithatlanok, akkor mi ezen megmérhetlen és kiszámithatlan veszélyekkel szemben 10 hosszú évre annál kevésbbé merhetjük magunkat, megkötni, mert e veszély olyan mint a leeső kő, mely minél tovább esik, annál inkább növekedők sebessége és hatása rombolóbb (Helyeslés balfelöl.) Ennél fogva azon szerény S 1 /, óv, mely Bittó képviselő ur módositványa esetében esetleg megmenthető, a csapások nagyobb felének elhárítására fog szolgálni; mert a (> év után hátralevő
