Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-358

358 országos ülés február 28.1878 ^ 3 évek kevesebbek ugyan, de mint monda, a mindinkább gyorsabban eső kő romboló hatása egyre fokozódik. És hogy ezen aggályok nem légből kapottak, arra — a szerződésekre való kisórletek alig hogy meghiúsultak — a jelek már is mutatkoznak, mutatkoznak nem csak egy irányban, de már is kettőben: ugy a vám mint a tariffa politika ellenünk fordítása által. Akkor, amikor rá lehet mutatni a már is fel-feltünedező veszélyekre, a melyek, hogy mily mérveket öltenek, nem akarom rajzolni, csak arra kérem a t. képviselő urakat, hozzák maguknak vissza emlékükbe azon képet, a melyet a ministerelnök ur rajzolt azon esetre, ha mi Ausztriával netán ki nem békülvén, szakitani fogunk, hogy t, i. hány módja lenne Ausztriának arra, hogy rajtunk sebeket üthessen a nélkül, hogy a maga életét megdrágítsa a tariffa politikának ellenünk való fordítása által, a minek lehetőségét mi tagadni nem birjuk. Méltóztassanak emlékükbe e képet visszaidézni, és megondolni, hogy mindazon tünemények elő állhatnak, nem csak Magyarország és Ausztria közt, de a monarchiát illetőleg is szemben a külfölddel, (Helyeslés halfelöl) vagy talán a dolgok azon állapota, ha nem a magyar határokról, de a monarchia határáról, nem Magyarország egyfelől és Ausztriáról másfelől, de az összmonarchiáról egyfelől, a többi külföldről másfelől van szó, nem szóról szóra ugyanaz {Ugy van\ a bal és a szélső jobboldalról.) Szórói-szóra a külömbség csak az. hogy pl. Német vagy Olaszország kormányának a vasúti tariffa politikára sokkal nagyobb befolyása van, mint Austriának s igy ha ezzel a fegyverrel akarnak élni, azzal még nagyobb sikerrel élhetnek, ismétlem a jelek már is mutatkoznak, a lenipar jajgat már is. {Egy hang a középen: Ausztriában \) Igen, tudom, hogy Ausztriában, de én a monarchiáról beszélek, mert én a felmondási záradékot a monarchia érdekében tartom szükségesnek. Én nem tagadom, hogy a retorsió fordulhat ellenünk, fordulhat Ausztria ipara ellen is. Ismétlem már is mutatkoznak a jelek a leniparnál, de nem csak a vám politika hatását éreztük már is, de fenyegetve lön a tariffa politika által például Hamburgon át való liszt-kivitelünk is. Igaz, hogy a fenyegetés veszélyesnek nem bizonyult, de ezt csak azon körülménynek köszönjük, hogy a Levantéből kiszorult, rendes járataiktól elütött hajók olyan olcsó árakkal, a melyekhez hasonlót én legalább nem ismerek, Triestből Angliába szállítottak. Igenis a tariffa-tételeket felemelték és alig pár hét előtt hagytak fel vele, látva, hogy mikor Triesztből nyolcz forinton vihetik a lisztet tengeren, akkor nem sikerül az ilyen kísérlet. {Helyeslés balfelöl.) Igaz alig 4—5 százezer mázsa az ezen irányban való kivitelünk, de a jel, a conatus meg van; szemet hunyjunk-e az előtt? En nem, és éppen mert nem: én igen kérem a t. ' házat ós miután azok, a melyek elvoltak mondva a módositvány ellen, kevésbé súlyosak, g azok az izgalmak, a melyek, — ne ámítsuk magunkat ha tudjuk, hogy 5 évig nem beszélhetünk a dologról, bizonyára holnap nem fognak kezdődni, ne tartsanak vissza bennünket a való baj megorvoslásától. A másik, a mi plausibilisnek is látszik, az, hogy a módosítás a szerződhetést fogja nehezíteni, mert ha nekünk csak 6 és fél évünk van: az nem nyom annyit, mint ha van 10 évünk, Ez csak látszik ; mert 10 évre köttetvén a szerződés, ha fennmaradandó a szövetség, megtartatik az a monarchia által, különben pedig megtartatik anndi mindkétfele által. De újra is azt mondják: izgalom lesz nálunk. Ez eshetőségnek, veszélynek lehet, hogy ha ezen bajt szembeállítjuk azon másikkal, akkor lehetetlen, hogy meg ne valljuk, hogy azon felelősség feltámadása, melyről a ministerelnök ur azt mondta, hogy olyan természetű, hogy elűzné a hazafi szeméről az álmot, sokkal könyebben bekövetkezhetik azoknál, kik azon veszélyt tagadni nem birván, a remedium ezen legutolsóját is készek elejteni, (Elénk helyeslés balfelöl) ós meg sem kívánják próbálni, hogy vajon nem lehet-e e remediumot mégis gyakorlatilag keresztül vinni, (Helyeslés balfelül) anélkül, hogy a szövetkezés, a melyre nem kétlem, okkal oly nagy súlyt fektetnek, veszélyeztetnék. Ajánlom a t. ház pártfogásába a módositványt. (Elénk helyedés balfelöl.) Zsedényi Ede: Nem lehet czólorn azon iskola tanának kiforgatásával bajlódni, melynek tanítványai átalános nemzetgazdászati, elméleti tanokat fejtegetvén, messze a távolban egy esábitó egyezséget mutatnak egyrészről a hazafiúi érzelmeknek, másrészről a személyes hiúságoknak. Ezeket csak arra figyelmeztetem, hogy a monarchia két állama közt fenálló érdekek és szövevényes viszonyok gondos méltánylása sokkal többet nyom törvényhozásunk nehéz munkájában, mint azon általános gazdászati elvek, melyeket magok az illető urak mindig ugy alkalmaztak, hogy tettleg hazánk roppant kárára váltak. (Nagy zaj.) Szép dolgok ezen elméleti tanok, de az igazságot nem pótolják. Ugy látom, hogy azon képviselőtársaim, kik az öt évi felmondást pártolják, azon optimisrausbóí indulnak ki, miszerint öt év múlva hazánk pénzügyi és kereskedelmi viszonyai oly kedvezők lesznek,, hogy jobb sikerrel uj egyezség eszközölhető. En ezen optimismussal, mert nem valószínű, megbarátkozni nem tudok. Igenis elismerem vagy inkább reménylem, hogy tiz év múlva ha t. i. ezen idő alatt jobb gazdák leszünk és az örökös deficiteket megszüntetjük, akkori pénzügyi függetlenségükben kedvezőbb egyességet vívhatunk ki, de arra okvetetlen szükséges, hogy telI jes nyugalomban és békében saját erőnket tiz év