Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-358

858. országos ülés február 23. 1878. 11 Vécsey Tamás: 86 szótöbbséggel! Tarnóczy Gusztáv: 36 szótöbbséggel és erkölcsi pressió alatt erőszakolta e házban keresztül e javaslatot, . . . (Felkiáltások: Eláll! Eláll \) mely nem áll a mi érdekünkben, nem áll a lajthántuliak érdekében, ha ezt keresztül is viszi, lehetséges-e — mondom — hogy a jövő választások elé ezen kormánynyal menjünk? Én ezt nem hiszem, t. ház. Ezek után a Bittó István képviselő ur által benyújtott móclositványí pártolom. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Midőn a jelenleg fenforgó kérdésben a Bittó István t. képviselő ur által benyújtott indítványra szavazok, kötelességemnek tartom ezen szavazatomat igen röviden indokolni annálinkább, inert azon indokok, a melyek reám nézve e tekintetben mérvadók, tudtommal több képviselő társunk előtt is mérvadók, a kik hasonlag fognak szavazni. Elvben osztozom azon álláspontban, hogy rövid felmondási időhöz ily közgazdászati rendezéseket kötni nem jó. Ha az elénk terjesztett kiegyezési javaslatok kielégítők volnának, ha ugyanazokban hazánk közgazdasági érdekeinek csak félig meddig megfelelő megóvását látnám, ha azokban a monarchia két része közötti béke és egyetértésnek csak félig meddig törhető és eredményt ígérő alapját látnám: én volnék az első, a ki helyesebbnek tartanám, hogy 10 éven belőli rövid felmondási idő ne stabiliáltassók (Helyeslés a széhlj jobb és baloldalon.) Ámde, t. ház! mindezekre nézve, mint ezí az általános vita alkalmával kifejeztem, ellenkező nézetem van. Én nem látom érdekeinket megóva, nem látom a monarchia két állama közötti békének megbízható alapját ezen kiegyezésben és ennek folytán igen természetesen, miután azt egészben megbuktatnom nem sikerült: oly indítványra adom szavazatomat, a melynek folytán az egyezségtől mentül előbb megszabadulunk. — A t. ministerelnök ur tegnapi felszólalásában felemlitette azon indokokat, a melyek 67-ben a monarchia másik felének alkotmám^os képviseletét arra indították, hogy magának az 5 évi felmondást kikösse a Magyarország részéről mutatkozó ellenkező óhajtással szemben. Elmondta, hogy a Keiehsrathban képviselt országok akkor egy politikai kényszerhelyzet folytán fogadták el azon kiegyezést, a melyet érdekeiknek megfelelőnek nem tartottak, s azért találtak bizonyos megnyugvást abban, hogy legalább 5 év múlva a felmondás lehetősége meglegyen. Tökéletesen ez helyzetünk ma. Hiszen azon többségnek, a mely a kiegyezési javaslatokat eddig megszavazta, igen igen nagy része nem azért tette ezt, mintha azokat önmagában véve jóknak és megfelelőknek találta volna, hanem tette azért, mert egyfelől a kényszerhelyzet előtt meghajolni jónak látta Én tisztelt ház. tisztelem ezen indok De tisztelt a ház tagjainak adó ugyan, de a mely a többséget ezen szavazatánál vezette ; de viszont arra kérem őt, hogy ezen indokából azon consequentiát is vonja le, hogy csak annyit szavazzon meg abból, a mennyit abból helyesnek és jónak lát, és a mennyi szükséges arra, hogy azon indoknak elég tétessék, a mely őket a szakasz megszavazására vezetik. (Helyeslés a bal és a szélső jobb oldalon.) ház, ez indok végre olyan, a mely egy tekintélyes nagy részére mérvnem mindnyájunkra: mert lehetnek olyanak is, a kik egyátalában a kiegyezési javaslatokban érdekeinket inkább megóva találják és azokat objectiv szempontból és nagyobb megnyugvással fogadják, mint az ellenzéki padokon ülő képviselők. De még ezeknek szempontjából is azt találom, hogy a jelen helyzetben a Bittó István képviselő ur indítványa elfogadható, és elfogadandó. Vitattatott tudni illik velünk szemben, hogy azon pénzügyi és közgazdászati kár, a mely ezen javaslatokból eredhet, nem olyan nagy, nint aminőnek mi állítjuk ; vitattatott hogy a helyzet, a mely ez által ugy a beviteli tariffa mint a fogyasztási adóknál nyert compensatio folytán teremtetik, hogy az eddiginél is jobb, hogy az a megindulásnak egy megfelelő alapját képezi; de egyet tisztelt ház még ma senki sem képes megmondani, azt t. i. hogy idők folytán más államoknak czélba veendő intézkedései által abból az alapból minő helyzet fog kifejlődni. Nem akarom megújítani t. ház, azon controversiát, a mely a kereskedelmi szerződések megkötésének ezentuli valószínűségére nézve oly élénken folytattatott; de igen helyesen mondta Bittó István t képviselő ur azt, hogy még azok is, akik e tekintetben az optimistikus nézet felé hajlandók, beszélhetnek igen is valószínűségről, de semmi esetre bizonyosságot és biztosságot nem állítanak. [Helyeslés a bal és a szélső jobb oldalon.) Már most t. ház, ha ez egy általánosan elismert tétel, a mint másként nem is lehet, akkor számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy az idegen államoknak vámpolitikájában ezen idő alatt oly fordulatok állanak be, a melyeknek az az alap, a mely a mostani rendezkedésben lefektettetik. többé megnem felel, hogy oly fordulatok állanak be, a melyek mellett Magyarországnak érdekei a jelenlegi közgazdászati rendezkedésben megovhatóknak egyáltalában nem lesznek tekinthetők, oly fordulatok, a melyeknek folytán, ha a közös vámterület egyáltalában fenntartható lesz, minden esetre azon vámtarifák kellő módosításainak kellend beállani*. Én azt hiszem tehát, hogy az ország érdekeinek esetleg megvédése, ha a 10 évi cyclust elfogadjuk, tisztán a másik félnek tapasztalt jóakaratára, vagy mondjuk ki helyesebben, a véletlenre van bízva. Én azért t. ház. nem tartom a mostani mindenképen bizonytalan helyzetnek megfelelőnek azt, hogv mi az országnak önrendelkezési jogát, az 2*