Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-364

86á. országos Illés márcztus 2. 1878. 151 tátott el s jég nem sodortatott reája, mi által az ottani épületek nagyobb sérülések szenvedését elkerülték; a viz ezen területről még a gát elkészülte előtt kifolyt s az ottani gyárak működésüket háboritlanul folytathatták. A város a vódmunkákra 1876 óta 222,700 frtot adott. Az ó-budai belsőségek védelmére azonban a gát addig nem építtethetik, mig a főváros 11-ik és IH-ik kerületében a part nem szabályoztatik, s kellő magasságra nem emeltetik, mert a nélkül a gát teljesen ezél és haszon nélküli lenne a mennyiben az ottani belsőségek már a 18 lábon felüli vízállásnál elárasztatnának. Ez mielőbb megfogván történni, ezen védgát építése is eszközöltetni fog. Az állam által ez érdekben eszközölt intézkedéseket illetőleg a közmunka és közlekedési minister ur fogja a kivánt felvilágosítást előterjeszteni. " Hogy mi történt a főváros részéről, azt méltóztattak hallani, az államot illetőleg a következőket vagyok bátor felemlíteni. (Halljuk]) Midőn 1876-ban a nagy ár viz elmúlt, én első kötelességemnek tartottam két irányban indítani meg a vizsgálatot: először azon irányban, vajon a főváros közti Dunarész-szabályozásának már ezelőtt teljesített része nem mutat és nem tüntet-e fel hibákat, melyek kiigazítása nélkül megnyugvással annak folytatását eszközölni nem lehet; és másodszor, hogy minő intézkedés szükséges arra, hogy ezen szabályozás, mely jelenleg még csak egy része a teljes szabályozásnak, akkor pedig még csekélyebb része volt, minő intézkedések által lesz akkép folytatandó, hogy a főváros a további veszélyektől meglegyen mentve. Az első irányban sokoldalú fürkészések, szakértők meghallgatása után azon tény derült ki, hogy ámbár ezen szabályozás még nem egészen végrehajtott mű, hanem annak csak csekély része, mindamellett az 1876-iki roppant nagy árviz alkalmával mindazon területek, melyek valósággal már szabályozott védgátak és védpartok által védve vannak : az árvíztől mentesek voltak. Ha méltóztatik figyelemmel kísérni, hogy az 1876-ki árviz alkalmával Pest fővárosa — már t. i. a régi Pest — nem öntetett el, hanem elöntetett a vizafogó gáton felül lévő rósz, mert még nem volt meg a gát: elöntetett Ó-Buda, mert nem volt gát, elöntetett Budának egyéb része, mert épen, mint a főváros jelentéséből is méltóztatnak látni, még máig sincs meg azon feltétel, mely nélkül a gátakat kiépíteni nem lehet, t. i a csatornák összevonása, — akkor pedig még épen nem volt meg. Az 1876-iki árviz tehát — mondom — ezt tünteti fel, és igy joggal lehetett azon következtetésre jönni, és a szakértők erre is jöttek, hogy ha a szabályozás folytattatik ugy, amint azt a tudomány igényli, és véglegesen befejeztetik : a főváros a veszélytől meg lesz mentve. Ez irányban indítottam tehát meg az e részbeli munkálkodást. Ezen munkálkodásnál a legelső, amit észleltem, az, hogy á Duna medre a főváros közelében nem felel meg a szükségnek, jelesen az alsó vasúti hídnál tapasztaltatott, hogy a meder nem olyan, a milyennek lennie kell. Mihelyt tehát a legnagyobb árviz elvonult, t. i. még május hóban, azonnal megrendeltem ezen meder kikotrását, ós az végre is hajtatott ugy, hogy még 1876-iki novemberben a Dana medrének ezen része ki volt kotorva, s ez által elértem azt, hogy a főváros közvetlen közelében jégdugulástól, a mitől a szakértők leginkább tartottak, félni nem kell. Ezzel kapcsolatosan szükségessé vált az is, hogy a Duna medre szabályosabb szélességgel bírván, elfajulásoktól megóvassék, inert a szakértők véleménye szerint a dugulásoknak legfőbb veszélye ott forog fenn, a hol a meder túlságosan széles, zátonyos, szóval, hol a jeget lerakhatja, nem lévén a medernek kellő mélysége. Ezzel egyidejűleg tehát a szakértők megállapodása szerint szükségessé vált, hogy azon Duna jobbparti gát, mely a vasúti hidtól a budai részig volt építendő, és mely az azelőtti években csak 12 láb magasságra terveztetett, felemeltessék, hogy ott a Duna oly szabályos medret képezzen, mely a jég-összetorlódások iránt aggodalomra okot ne szolgáltasson. A szakértők számításai szerint ugyanis arra, hogy jégdugulások a Dunánál elő ne forduljanak, vagyis, hogy a jeget a viz felvegye ós odább vigye : 30 — 32 lábnyi vastagságú vízoszlop szükséges, hogy tehát oly intézkedéseket kell termi, hogy ezen vizoszlop akkor eléressék, mikor a, viz magassága még nem oly nagy, mint a főváros közelében, hol 20 láb feletti vízállásnál, mely meglehetős magas, de még mindig nem ad okot aggodalomra, a jeget biztosan elvinni képes legyen. Tehát ez irányban tétettek meg a számitások s egyszersmind, minthogy ezek közvetlenül igen sürgőseknek jeleztettek, melyekre várni nem lehetett, végre is hajtattak, ugy, hogyha méltóztatik arra járni, méltóztatik látni, hogy gátak emeltettek I fel 27 lábnyi magasságban, a kotrásokat természetesen nem lehet látni, mert azok a viz alatt vannak. Egyszersmind meg kellett tétetnem a számításokat az iránt, hogy a főváros végleges mentésére minő további intézkedések szükségesek. Ezekre nézve kiszámításokat kellett eszközölni ugy a promontori Dunaágra vonatkozólag, melyek a méreteknek nem felelnek meg, és számításokat a további szabályozás folytatása iránt. Meg is tétettem s ezekre vonatkozólag én a t. háznak egy már szövegében