Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-364

150 364. országos ülés márczlus 2. 1878= minister úrhoz, a mely igy szól: „Tekintve, hogy a fővárosnak az árviz elleni biztosítása nem csak a főváros lakosait, hanem az egész országot érdekli, kérdem a tisztelt minister uraktól: Mit tett az 1876-ki árviz óta Budapestnek, hasonló csapás elleni biztosítása végett a fővárosi hatóság, mit a tisztelt minister urak? Nevezetesen, micsoda védmuukákat rendeltek el és mikor ? s mikor és mily mértékben hajtattak ezek végre ? Kfiltzek-e a tisztelt miniszter urak az ezen ügyre vonatkozó lényeges iratokat a t. ház asztalára letenni?" A kérdés első része a t. belügyminister urnák körébe vágván, az adatokat, melyek a főváros által véghezvitt munkálatokra vonatkoznak, a mennyiben azok a főváros eljárását érdeklik, nem pedig a ministeriumét, bátor leszek a t. ház előtt annál inkább felolvasni, minthogy ez a fővárost közelebbről érdekelvén, ha valamit kihagynék belőle talán félreértésekre adhatna alkalmat. (Olvassa.) „Budapest főváros hatósága által ez érdekben eszközölt intézkedések kővetkezők: Az 1876-iki árviz után a fővárosi bizottság az árviz okainak kinyomozása és annak elhárítása czéljából teendő intézkedések iránti javaslat-tételre egy bizottságot küldött ki. Ezen bizottság munkálata alapján a főváros törvényhatósági bizottsága elhatározza: 1. hogy az ó-budai belsőségek megvédésére a filatori árok mentén 1700 méter hosszúságban és ezen árok nyilasától a Duna-parton lefelé 1800 méter hosszúságban megfelelő szélességű védgát építtessék, a filatori árok torkolata pedig elzáró készülékkel láttassék el; 2. a balparti gyártelepek megvédésére a Viktoria-gát dunafelőli végpontjától felfelé a Rákospatak torkolatáig és innét befelé a váczi útig a Langféle gépgyárig egy védgát építtessék, melynek 150,000 frt költségéhez az ottani telektulajdonosok legalább 50,000 frttal járuljanak s a gátra szükséges területet ingyen engedjék át, mert különben csak a vizafogónak már csaknem teljesen beépített részét biztosító védgátnak felépítésére fog szorítkozni; 3. elrendelte a közgyűlés, hogy a hatósági rakpartok is mindenütt az észlelt legmagasabb vízállásnál két lábbal magasabbra emeltessenek s végre, hogy a Siegl-féle raktáraktól kezdve a Viktória-töltésig vezető parti ut feltöltessék. A Duna jobb partján levő csatornák, melyekéi! át 1876-ban az I-ső és Il-ik kerületek elárasztattak a rudas-fürdőtől a proviant-térig, 11 kitorkolással összevonattak és zsilipekkel ellátattak. Ezen zsilipek a f. évi árviz alkalmával elzárattak, miáltal a Víziváros és országút mélyen fekvő részei a víztől mentesek maradtak. A vámházi zsilip szivattyú-teleppé alakíttatott át, átalában az elzárt csatornákból a viz gőzszivattyuk által távolittatott el. Az 1876-iki viz által elszakított Viktoria-gát 25—26 láb magasra emeltetett, s az idén a vizet át nem bocsátá. A Margit-hidtól a Viktória védgátig a Duna melletti part-ut egész hosszában 29 lábra emeltetett. A Viktória-védgáttól a Eákos-patakig építeni határozott védgátra nézve a főváros törvényhatósági bizottsága 1877. Julius hó 11-én kelt határozatában kimondotta, hogy ezen gátnak még azon év folyamán okvetlen el kell készülnie; az ottani néhány telektulajdonos azonban a szükséges terület átadását megtagadta, minek folytán ellenök a kisajátítási eljárást kellett alkalmazni. A védgát építése Cathry és Wagner vállalkozóknak adatott 1877. september 20-án azon feltétellel, hogy a védgátnak 1877. deczember 20-ikára készen kell lennie. A gát építése azonnal foganatba vétetett, a magassága a Duna szempontja fölött 885 centiméter, korona szélessége 9"50 centiméterre lett épitve, alól 1-20 centiméter magasságig kőhánvassal, s 6 méter magasságig kövezéssel. A munka rendesen haladt, ugy, hogy bizton lehetett remélni annak a kellő időre befejezését, azonban a vizafogói l/B. terv. szám alatt a váczi töltés és a Rákos-árok mellett fekvő telek tulajdonosai Rill és Schomann, Eichleitner és érdektársa a telken mindennemű területfoglalás és munkafolytatás ellen tiltakoztak. A védgát ezen telek kivételével már készen levén, súlyos felelősségének tudatában a város folyó évi január hó 7-én 579. szám elhatározta ezen teleknek az 1871. évi XL. t.-cz. alapján azonnali elfoglalását és a töltés befejezését; a munka január végére kész is lett volna, azonban a január hó közepén hirtelen s előre nem láthatóan beállott olvadás és a vízállás rögtöni fölszökkenése a munka befejezését meggátolta, bár azon éjjel-nappal még katonai erő kirendelésével is dolgoztak, a régi Rákos-torkolat a Duna felül elzáratott ugyan, de a váczitöltés melletti felső része a Rákos-ároknak, az ottani nagy földásási munkák, s azon körülmény mellett, hogy a hely korlátoltsága miatt a munkaerőt fokozni nem lehetett, akkor midőn a viz 18 lábról alig két óra alatt 21 lábon felülre emelkedett, a viz által áthágatott s rövid idő alatt át is töretett daczára annak, hogy a munkások — katonák és szakszemélyzet, a munkát az utolsó pillanatig életök koezkáztatásával folytatták. A törés azonban 25—30 ölnél nem nagyobb s a kár alig 600—700 frt, szerencsére a viz alá jutott terület lassan arasz-