Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-364

J40 364. országos ülés márczius 2. 1878. séges, hogy ez valahol hivatalosan constatálva legyen. így állván a dolog, miután kétségtelenül bebizonyíttatott az, hogy csak egyes főnökök engedték meg az átjárást olykor, mikor ott vonatok nem voltak, a minek természetes ratiója abban fekszik, hogy közvetlenül az állomás mellett ott van a rendes átjáró, mely a nyilt pályán vezet keresztül. Ez csak ott engedhető meg, a hol csak egy vágány van, s igy nem jár életveszólylyel, mert mindenféle ember nem is tudja, miként történik a tolatás, s igy a felügyeletre nagy apparátus kellene, holott nem volna csak néhány percznyi kerülés meggazdálkodva. Ellenben sehol sem engedtetik meg az átjárás az állomásokon, a hol tolatás és több vágány van. Nagyon csodálkoztam már a priori, hogy hogyan lehetett azt megengedni; de a mint az adatok mutatják, nem is volt megengedve soha sem. Igaz, hogy akkor, a mikor vonat nem ment, megengedte az állomás főnök, hogy azon pár perczet se kerüljék a szőlőbe menet ; de ez nem volt joga a községnek és a vasuttársulatra nézve semmiféle servitust nem állapíttatott meg. Abban igen nagy különbség van, hogy vajon a vasúti főnök azt mondja-e: most a vasút szabad, most azon át lehet menni, és a közt, hogy vajon szabad-e azon mindenkor átmenni. Én tehát ezek folytán a kérdést eldöntöttem és ők ezen eldöntésemet nem is kifogásolják ; mikor azonban a közigazgatási bizottság újra létesült, ujabb panaszszal éltek a közigazgatási bizottság előtt, mely kérvényüknek helyt adott oly formán, hogy az apellátát hozzám nem engedte meg, hanem az alispán elhatározását megváltoztatta, és az alispán által akarta brachium utján megnyittatni az átjárást. Ekkor jött fel a panasz hozzám azon-— mint mondatott — zsarnoki önkény ellen, azt kívánván, hogy nem csupán a vasúti társulat ellen lépjek fel a kormány főfelügyelet jogán, hanem orvoslást kértek az ellen is, hogy az illető emberek testi sértést szenvedtek. Eljöttek hozzám és azt mondták : Uram, hiszen a közigazgatási bizottság végleg eldöntött kérdést most itt olyformán változtatta meg, hogy még apellátát sem enged meg. Akkor én nagyon csodálkozva felkértem az ügyiratokat és azt mondtam, hogy a brachialis executiot hagyják függőben, mert ez végleg el van döntve. {Helyeslés.) Azután azt mondottam, hogy a közigazgatási bizottság intézkedésében van a hiba, mert a minister rendeletét megváltoztatni nem lehetvén, a dolognak régi kerékvágásba kell jönni. (Helyeslés.) Ez a dolog tényállása. (Helyeslés.) Almássy Sándor: T. ház! Én a közlekedési minister urnák előadásából azt vettem ki, hogy ő egyik érvét arra alapította, hogy miután a kérdés közigazgatásilag már egyszer el volt intézve, ennélfogva azt újból elintézni nem is lehet. Előadásából csakis arról értesültem, hogy a kérdés nem is közigazgatásilag intéztetett eí, hanem az alispán véleményadása folytán a minister ur által, mert a minister ur azt mondja: én az alispán véleményét kértem ki, és annak alapján intézkedtem. Erre következett azután a közigazgatási bizottság intézkedése. Már kérem t. ház, a kik ezen közigazgatási bizottságot alkották, nem tulajdonitanak-e annak nagyobb súlyt, mint az alispánnak, a kinek kezéből jónak látták kivenni a teendőket. Én azt hiszem, hogy a logika azt hozza magával, miszerint itt tekintetbe kellett volna venni azon testületnek véleményét, mely mint közigazgatási bizottság megalkottatott. Ez az én véleményem ; csak ezt akartam elmondani. Elnök: Fel fog olvastatni a kérvényi bizottság véleménye. Molnár Aladár jegyző (újra felolvassa a kérvényi bizottság véleményét.) Elnök: Föl fognak olvastatni a beadott módositványok. Molnár Aladár jegyző (olvassa Madarász József és Zichy Ferdinánd gr. módositvanyait.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatnak-e ezen ügyben a kérvényi bizottság véleményét elfogadni'? Azok, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a kérvényi bizottság véleményét fogadja el, s igy a módositványok elesnek. Szivák Imre előadó (olvassa a kérvényi bizottságnak a 2-ik sorszám alatti kérvényre vonatkozó véleményét, inely változatlanul elfogadtatik; olvassa továbbá a kérvényi bizottság véleményét Lévay Tóth Antal és érdéktársai csongrádi lakosoknak kérvénye tárgyában, a melyben néhai atyjok utáni hagyatéki javaknak birtokukba leendb' visszadását kérik, a mely szerint a kérvény a belügyministeriumnak kiadandó.) Csatár Zsigmond: Kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényt felolvastatni. Elnök: A t. képviselő ur a kérvény felolvastatását kéri; méltóztassanak meghallgatni. Horváth Gyula jegyző (olvassa a kérvényt.) CsaTár Zsigmond: T. ház! Felettébb sajnálom, hogy a t. képviselőház az imént felolvasott kérvényt meghallgatni nem méltóztatott, mert ha ez történt volna, akkor én azon helyzetben lennék, hogy ezen dolgot újból elemeznem nem lenne szükséges. Miután azonban a kérvény oly komoly és oly annyira be hat egy szegény család élet órde-