Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-364
364, országos Illés m&rezlus 2. 1878. 141 keibe, hogy ezt csak ugy könnyedén elodázni nem lehet, engedje rneg tehát a t. ház, hogy becses türelmét egy pár perezre igénybe vehessem. Az eset ez. Csongrád városában elhalt sok évvel ezelőtt Lévai Tóth Antal, kinek örökösei részére az akkori császár-királyi kormány magán gondnokot rendelt ki. Ez Lévai Tóth Antalnak javait eladta, a pénzt elköltötte és az árvák a mai napig sem jutottak örökségük birtokába. Azon ember, a ki ezt cselekedte, 18 ily cselekményt vitt véghez, és ezekért a szegedi királyi törvényszék előtt sikkasztási vád volt ellene emelve. De hogy ki okozta, nem akarom megnevezni, ismerjük az egyént, a ki ezt keresztül vitte, hogy a sikkasztó felmentetett és az árvákat 38 ezer frton felüli örökségétől megfosztotta. A szegedi királyi törvényszék Ítélete, mely ezen szerencsétlen árvák ügyére vonatkozik, igy szól: „Jóllehet be van igazolva azon körülmény, hogy N. N. néhai Tóth javait eladta, azok vételárát bevette és azt elköltötte, mindazonáltal, tekintettel azon körülményre, hogy ezen összeget nejének kölcsön adta, ez által vagyonbeli felelősséget vont ugyan maga után cselekménye, de a büntethető cselekmény alanyi és tárgyi tényálladékát meg nem állapítja, minélfogva az eljárás beszüntetendő." Ily veres vonal húzódik végig mind a 18 ügyön, és ezen árvák máig is sírdogálnak atyai örökségeik után. Lévai Tóth Antal örökösei, midőn megkapták ezen végzést, felfolyamodtak az alispánhoz, a mint ezen kérvény elő is adja; és azt kérték, hogy ha már a pénzt a törvényszék nem rendeli kiadhatónak, legalább azon kötvényt, melyre hivatkozás van a megszüntető határozatban, részökre adassék ki. Az alispán ezen kórelmet minden indorsata nélkül egyszerűen visszautasította, mert azon ember, ki a sikkasztást elkövette, ott a megyében meglehetős múlttal bir és meglehetős családi összeköttetése van. Akkor ezen kérelemmel ugyanazon örökösök megbízott ügyvéde a belügyministeriumhoz fordult, hogy a törvény által kezébe letett hatalomnál fogva hasson oda, hogy ezen kötvény végre-valahára adassék ki. Eégen volt ez t. ház, de semmi kívánt eredménye nem volt. A szegény emberek ma is jajgatva kesergik, hogy atyai örökségöknek még ezen foszlány maradványát, a kötvényt sem kaphatják meg. így történt, hogy ezen kérvény hozzám küldetett azon kéréssel, hogy azt a házhoz adjam be. Beadtam tehát signaturámmal ellátva, és most csak egy pótmódositványnyal vagyok bátor a házhoz járulni, s ezt teszem azért, mert ime épen a belügyministerium ellen van a panasz, hogy e kérelem ügyében máig nem intézkedett. Ha most ezen kérvény egyszerűen oda áttétetik: én hiszem ugyan, hogy a belügyminister hajlandó mindent elkövetni, hogy az ügyek gyorsan elintéztessenek, hogy a közszolgálatra vonatkozó ügyek elintéztessenek ; de a ministerelnök ur el van foglalva a ministereinökséggel és a belügyministeriummal, s az általa átvett bureaukratia kezelési rendszere olyan, hogy egyes ember a legjobb akarattal, a legnagyobb tudománynyal sem képes a bureaukratia dolgait ellátni. Tehát, hogy ezen áxvák kötvényükhöz hozzá juthassanak, kérem : méltóztassék a t. ház a kérvényi bizottság javaslatához pótinditványként indítványozott módosítványomat elfogadni, melyet ezennel van szerencsém benyújtani. Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Orbán Balázs jegyző (olvassa) : „A belügyminister köteles a kérvény mikép elintézését a háznak 60 nap alatt bejelenteni." Madarász József: T ház! Én ugyan más szavakkal óhajtottam volna a módositványt szerkeszteni, mint a hogy azt képviselőtársam tette, én azt mondottam volna benne, hogy utasittatik a belügyminister, hogy e részben a háznak véleményes jelentést tegyen. Nem egyszer törtónt már ily eljárás, emlékeztetem rá a t. ministerelnök urat, és szükségesnek tartom mindenesetre figyelmeztetni a házat, bármit méltóztatik is végezni, mindenesetre veg3 r ük fontolóra azon körülményt, hogy mégis lehetetlen, hogy igy menjenek tovább a dolgok. A mint állíttatik, 15—20 éve már, hogy ezen ügy Magyarországon bírót nem tud találni. Tehát hol keresse az igazságot? Nem tudom, hogy igy van-e a dolog, De az előadottak szerint azt kell hinnem, hogy igy van. A belügyminister úrhoz azért folyamodtak az illetők, hogy legalább azon kötelezvény, mely bizonyos bűnügy megindítása végett letétetett : végre valahára nekik kiadassék. Ha már a törvényszék nem találta azon egyént bűnösnek, ós nem látta elég alaposnak azon indokokat, melyet ők felhoztak, szükséges, hogy legalább azon kötelezvényhez jussanak, melynek segítségével polgári utón valamely bíróság előtt a vagyonukhoz juthatást megkísérelhessék. Én azt látom, hogy ezen ügyre nézve a belügyministeriumban eddig végzés pár év óta nem hozatott. Én nem vádolom a belügyminister urat, de ismerem, hogy nem terjedhet ki figyelme mindenre. Ha azonban áll az, hogy a kérvény pár év óta a ministeriumban van, s e részben nem történt semmi, ez nincs jól. Én tehát ezen előzmények után, miután a belügyminister ur is jelen van : meg vagyok győződve, hogy ha ott van az a kötvény, az nekik minélelébb ki fog szolgáltatni, hogy megindíthassák a keresetet. De miután a képviselőház elé került a dolog, én szükségesnek tartom, hogy a minister ur jelentéit tegyen a házban az iránt, hogy mi történt, liögy legalább a képviselőház, hova ?*? illetők folyamodtak, némileg lendítsen az ügyön, s ez által az illetők meglegyenek nyugtatva az iránt, hogy az okmányt,
