Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-364

364. országos ülés márcztus 2. 1878. 139 ezt megköveteli a személyes vagyon biztonsága ; a rendeletben mulhatlanul indokolnia kellett, hogy a kisajátítási okmányban ezen szolgalom részükre nincs fentartva, ezt a közbiztonság hozza ma­gával. Hanem a 16 esztendőn át a panaszlók ré­széről állított folytonos gyakorlat az, hogy jártak azon szekerekkel, gyalogosok, ezen 16 esztendei jog és folytonos gyakorlat annyi méltatást mégis csak megérdemel, hogy a rendeletben kimondas­sák, hogy a rendelettel meg nem egyező feleknek a törvényes ut fentartatik. Mert ahol csak rend­őri intézkedést tesz a ministerium, ós a másik fél ezen rendőri intézkedés ellen nem tehet sem­mit, s a rendelet a jogai gyakorlatában magát sértettnek vélt félt megakadályozza, hogy a törvé­nyes útra lépjen, mindenesetre igen nehéz peres kérdésre szolgáltat alkalmat. Mert az egyik fél azt mondja, én nem háboritlak, tehát keresetre nincs jogod, a ministeriumnak felelőssége pe­dig legalább törvényben körül irva nem lévén, legalább magán-ügyekre nézve nem, tehát a fél nem tudja: vajon joga van-e a perre; de azt sem tudja, hogy a bíróság irányában az illetékességet meg fogja-e állapítani, vagy nem. En tehát csak arra kérem a ministeriumot, különben is saját tapasztalásomból tudomásom lévén arról, mi mindennemű visszaéléseket kö­vetnek el ezen vasutak egyes emberek irányában, mily nehéz azokkal boldogulni még ott is, a hol a gyakorlat mellett szerződési, vagy bírói intéz­kedés is érvényesíthető ; mert volt eset, — hogy a ministerium csak két év múlva tudta meg me­gyei felterjesztés következtében egy magán folya­modvány tartalmát, — oly eset, midőn a vasut-vo­nal meghosszabbítása volt szükséges a nagy köz­lekedés miatt, s igy be kellett annak udvarába foglalni: micsoda nehézséggel ment ezen esetben a vasutat arra kényszeríteni, hogy ha már el­foglalta ezt az utat, legyen benne annyi köteles­ségérzet, hogy fentartsa a servitust, vagy más vállalt kötelezettséget. Midenféle módon iparkod­nak megmenekedni a legkisebb kétséggel járó szolgalom alól, a hol a telekkönyvezés alkalmá­val, ha jól emlékszem, a telekkönyv vezetésével kinevezett egyéniség nem is vette figyelembe min­dig, hogy fennáll-e szolgalom, vagy nem, s va­lósággal gyakoroltatik-e annak a szolgalomnak megfelelő kötelezettség, — mindezek figyelembe ve­endők. Továbbá, miután ezen vasút telekkönyvezése egészen uj institutio, uj törvény rendelkezése, melynél a felek még azt sem tudták, kivel van dolguk, a megyével, a községgel, a birtokossal-e : mindezen tekintetekből anyival inkább kérem a t. ministeriumot, — muitán a kérvény, a mint észreveszem, megint ő hozzá utasittatik, amihez magam is szívesen hozzájárulok, — méltóztassék legalább a szabad törvényes utat a panaszlóknak fen tartani. Péchy Tamás közmunka és közleke­dési minister: T. ház! Jól tudom, hogy "a t. ház nem administrál, és igy a dolog lényegébe bocsátkozni nem fogok, mindazonáltal, miután ezen kérvény — hogy ugy fejezzem ki magam — egy kissé nagy port vert fel, méltóztassanak megengedni, hogy röviden a tényállást elmond­hassam. (Halljuk l) Sajnálom, hogy előbb nem tehettem, mert akkor a t. képviselő ur alig szó­lalt volna fel. 1876-ban Marton vásár községe az alispán előtt panaszt emelt az iránt, hogy a vasúti állo­máson való átjárás neki meg nem engedtetik, holott ennek gyakorlatában volt. Az alispán meg­vizsgálván azt ügyet, végzést hozott s őket ettől, mint semmi által sem bizonjdtott jogtól, elutasi­totta. Erre az illetők hozzám felfolyamodtak. Én nem elégedvén m&g azzal, hogy csak a panasz­szal beterjesztett iratokat vizsgáljam meg, leír­tam az alispánnak, hogy minden, ez ügyre vo­natkozó iratokat felterjessze, hogy az ügyet meg­biráthassam. Erre az alispán a következő comi­tivával küldte fel az iratokat, melyet azért olva­sok fel, mert abból látható legtisztábban a dolog (olvassa :) Nagyméltóságú ministerium ! F. évi február hó 6-án 764. sz. alatt kelt magas leirati kellőleg kiegészített ügyira­tok felterjesztése mellett — van szerencsém je­lenteni, miszerint Martonvásár község által a vasútvonalon keresztül használt áíjáró jogosan és háborithatlanul soha sem használtatott, mint­hogy a kisajátításkor ezen átjáró megjegyezve nem lett, az átjárás pedig inkább csak alattom­ban történvén, a községi lakosság ezen átjárón át történő közlekedés fentartását jogosan nem követelheti, mely átjárás különben is életveszé­lyes, és igy rendőri szempontból is betiltandó. Mély tisztelettel maradván, kelt Székesfejérvárott april, 20. 1876.. a nagyméltóságú ministerium­nak alázatos szolgája báró Miske Samu, fejér­megye alispánja." Ebből méltóztatnak látni, hogy miként áll a dolog. Én akkor a hivatalos bejárási okmány kivo­natát kívántam, meg is kaptam, a hol fel van sorolva minden teher és szolgalom, mely a vas­utat illeti. Erről abban szó nincs, s igy teljesen megnyugodtam, hogy az alispánnak igazsága van Bizonyítja ezt még az is, hogy ezen okmány alapján történnek a központi telekkönyvezések oly formán, hogy a mi abba be van irva, azt minden kérelem nélkül beírják a központi te­lekkönyvbe is ; a mi nagyon helyes, mert szűk-

Next

/
Thumbnails
Contents