Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-364

364. országos ülés márcztus 2. 1878. 139 ezt megköveteli a személyes vagyon biztonsága ; a rendeletben mulhatlanul indokolnia kellett, hogy a kisajátítási okmányban ezen szolgalom részükre nincs fentartva, ezt a közbiztonság hozza magával. Hanem a 16 esztendőn át a panaszlók részéről állított folytonos gyakorlat az, hogy jártak azon szekerekkel, gyalogosok, ezen 16 esztendei jog és folytonos gyakorlat annyi méltatást mégis csak megérdemel, hogy a rendeletben kimondassák, hogy a rendelettel meg nem egyező feleknek a törvényes ut fentartatik. Mert ahol csak rendőri intézkedést tesz a ministerium, ós a másik fél ezen rendőri intézkedés ellen nem tehet semmit, s a rendelet a jogai gyakorlatában magát sértettnek vélt félt megakadályozza, hogy a törvényes útra lépjen, mindenesetre igen nehéz peres kérdésre szolgáltat alkalmat. Mert az egyik fél azt mondja, én nem háboritlak, tehát keresetre nincs jogod, a ministeriumnak felelőssége pedig legalább törvényben körül irva nem lévén, legalább magán-ügyekre nézve nem, tehát a fél nem tudja: vajon joga van-e a perre; de azt sem tudja, hogy a bíróság irányában az illetékességet meg fogja-e állapítani, vagy nem. En tehát csak arra kérem a ministeriumot, különben is saját tapasztalásomból tudomásom lévén arról, mi mindennemű visszaéléseket követnek el ezen vasutak egyes emberek irányában, mily nehéz azokkal boldogulni még ott is, a hol a gyakorlat mellett szerződési, vagy bírói intézkedés is érvényesíthető ; mert volt eset, — hogy a ministerium csak két év múlva tudta meg megyei felterjesztés következtében egy magán folyamodvány tartalmát, — oly eset, midőn a vasut-vonal meghosszabbítása volt szükséges a nagy közlekedés miatt, s igy be kellett annak udvarába foglalni: micsoda nehézséggel ment ezen esetben a vasutat arra kényszeríteni, hogy ha már elfoglalta ezt az utat, legyen benne annyi kötelességérzet, hogy fentartsa a servitust, vagy más vállalt kötelezettséget. Midenféle módon iparkodnak megmenekedni a legkisebb kétséggel járó szolgalom alól, a hol a telekkönyvezés alkalmával, ha jól emlékszem, a telekkönyv vezetésével kinevezett egyéniség nem is vette figyelembe mindig, hogy fennáll-e szolgalom, vagy nem, s valósággal gyakoroltatik-e annak a szolgalomnak megfelelő kötelezettség, — mindezek figyelembe veendők. Továbbá, miután ezen vasút telekkönyvezése egészen uj institutio, uj törvény rendelkezése, melynél a felek még azt sem tudták, kivel van dolguk, a megyével, a községgel, a birtokossal-e : mindezen tekintetekből anyival inkább kérem a t. ministeriumot, — muitán a kérvény, a mint észreveszem, megint ő hozzá utasittatik, amihez magam is szívesen hozzájárulok, — méltóztassék legalább a szabad törvényes utat a panaszlóknak fen tartani. Péchy Tamás közmunka és közlekedési minister: T. ház! Jól tudom, hogy "a t. ház nem administrál, és igy a dolog lényegébe bocsátkozni nem fogok, mindazonáltal, miután ezen kérvény — hogy ugy fejezzem ki magam — egy kissé nagy port vert fel, méltóztassanak megengedni, hogy röviden a tényállást elmondhassam. (Halljuk l) Sajnálom, hogy előbb nem tehettem, mert akkor a t. képviselő ur alig szólalt volna fel. 1876-ban Marton vásár községe az alispán előtt panaszt emelt az iránt, hogy a vasúti állomáson való átjárás neki meg nem engedtetik, holott ennek gyakorlatában volt. Az alispán megvizsgálván azt ügyet, végzést hozott s őket ettől, mint semmi által sem bizonjdtott jogtól, elutasitotta. Erre az illetők hozzám felfolyamodtak. Én nem elégedvén m&g azzal, hogy csak a panaszszal beterjesztett iratokat vizsgáljam meg, leírtam az alispánnak, hogy minden, ez ügyre vonatkozó iratokat felterjessze, hogy az ügyet megbiráthassam. Erre az alispán a következő comitivával küldte fel az iratokat, melyet azért olvasok fel, mert abból látható legtisztábban a dolog (olvassa :) Nagyméltóságú ministerium ! F. évi február hó 6-án 764. sz. alatt kelt magas leirati kellőleg kiegészített ügyiratok felterjesztése mellett — van szerencsém jelenteni, miszerint Martonvásár község által a vasútvonalon keresztül használt áíjáró jogosan és háborithatlanul soha sem használtatott, minthogy a kisajátításkor ezen átjáró megjegyezve nem lett, az átjárás pedig inkább csak alattomban történvén, a községi lakosság ezen átjárón át történő közlekedés fentartását jogosan nem követelheti, mely átjárás különben is életveszélyes, és igy rendőri szempontból is betiltandó. Mély tisztelettel maradván, kelt Székesfejérvárott april, 20. 1876.. a nagyméltóságú ministeriumnak alázatos szolgája báró Miske Samu, fejérmegye alispánja." Ebből méltóztatnak látni, hogy miként áll a dolog. Én akkor a hivatalos bejárási okmány kivonatát kívántam, meg is kaptam, a hol fel van sorolva minden teher és szolgalom, mely a vasutat illeti. Erről abban szó nincs, s igy teljesen megnyugodtam, hogy az alispánnak igazsága van Bizonyítja ezt még az is, hogy ezen okmány alapján történnek a központi telekkönyvezések oly formán, hogy a mi abba be van irva, azt minden kérelem nélkül beírják a központi telekkönyvbe is ; a mi nagyon helyes, mert szűk-