Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-364
138 86á. országos ülés mf.rczluss 2. 1878. a magyar jellemmel, becsülettel, lovagias vitézséggel incompatibilisnek tartván, nem szavazom meg a mentelmi bizottság véleményét. (Élénk helyeslés.) Emmer Kornél előadó: Néhány szóra bátor vagyok kikérni a t. ház figyelmét. Az előttem szólt t. képviselő ur lovagias érzületét igen sokra becsülöm ; de azt hiszem, hogy kissé messze ment, midőn az én cotteriámról szólt, minthogy én esetleg ügyvéd vagyok. Egy 700 tagból álló kamarában igen sokan lehetnek, a kik az enyémtől egészen eltérő nézetben vannak, s ez nem zárja ki azt, hogy én különben a t képviselő ur felfogását oszszam. Németh Albert: Igen örülök. Emmer Kornél előadó : A t. képviselő ur azt kérdi; mi a gyakorlat ? Én nem szándékozom a judicatura fogalmáról, jelentőségéről, jogalkotó fontosságáról szólani, mert a t. ház idejét kímélem. Annyi bizonyos, hogy épen a közelmúlt időben voltak olyan perek, melyek eléggé igazolják, hogy a judicatura nem esik igen messze a mentelmi bizottság Jelfogásától. A mi pedig azon körülményt illeti, hogy törvény nem volna; hangsúlyozva azt, hogy a mentelmi bizottság nem is hivatkozott törvényre. hanem csak a judicaturára, csak a gyakorlatra, van szerencsém kijelenteni : hogy az általam idézett törvényczikkben határozottan ben van, hogy duella, rixae, ceríamina stb. vindicabuntur. Ez tehát elég tiszta dolog. A duellum határvonalait: vajon a segédek büntetendők-e, vagy a kihivás esik-e a duellum fogalma alá, nem a t. ház feladata meghatározni, hanem a bíróságé, az ő dolga lóvén, miként értelmezi a törvényt, miként alkalmazza a gyakorlatot. Én tehát bátor vagyok a mentelmi bizottság véleményét a t. háznak ajánlani. (Helyelések. Szavazunk!) Simonyi Ernő: Igen röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy a hol bűntény nem követhetett el, ott büntetést alkalmazni lehetetlen. Én nem vitatom, hogy törvényeink, törvényes gyakorlatunk a duellumot bűnténynek characterisálják-e, hanem azt, hogy a kihívást, ott, hol párbaj nem történt, valaki bűnnek characterisálja, soha életemben nem hallottam. Hiszen épen a közbenjárók müve lehet az, hogy nem történt meg azon dolog, melyet a törvény megbüntetett volna. A hol bűntény nem történt, ott büntetésről szó nem lehet. Én ennél fogva, bár a párviadalnak ellensége vagyok, ez esetben nem járulhatok a mentelmi bizottság véleményéhez. (Szavazzunk!) Elnök : Felteszem a kérdést: méltóztatik-e a 1 t. ház Üchtritz Zsigmond báró, Szalay Imre és Kaas Ivor báró képviselő urak mentelmi ügyében a mentelmi bizottság által beadott véleményt elfogadni ? Azok, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Ugy hiszem, a t. ház a nevezett képviselő urak mentelmi jogát nem függeszti fel. (Helyeslés.) Következik a kérvények Ll-ik sorjegyzókében foglalt kérvények folytatólagos tárgyalása: első sorban Martonvásár községének a már több ízben tárgyalás alá "vett kérvénye. Erre nézve előlegesen jelentem a t. háznak, hogy a múltkori tárgyalás alkalmával e tárgyban már két indítvány adatott be. (Zaj. Halljuk!) Ezen indítványokat talán jó lesz felolvasni, mielőtt a tárgyalás meg kezdetnék. (Helyeslés.) Molnár Aladár jegyző: (Olvassa Madarász József indítványát:) „A közmunka- és közlekedésügyi, továbbá a bel- és igazságügyi ministereknek az ügy megvizsgálása és elintézése végett kiadatni rendeltetik." Olvassa továbbá Zichy Nándor gr. indítványát : „Ujabb tárgyalás és elintézés végett kiadatik a kérvény a közmunka- ós közlekedési ministernek. Paczolay János: T. ház! Nem akarom kétségbe vonni, hogy a t. ministerium tagjainak mind azon tárgyakban, melyek az ő hatáskörükhöz tartoznak, rendőri intézkedéseket tenni nemcsak joguk, de kötelességük is ; ezen intézkedések azonban szóba sem mehetnek odáig, hogy azok következtében bárkinek akár gyakorlott, akár gyökeres joga megsértessék, és illetőleg valamely haszonvételtől elmozdittassék. Különösen feltűnik nekem ez a jelen esetben, mert a kérvényezők az iránt emelnek panaszt, hogy ők azon okmányt, melynek alapján azon vasúti átjáráshoz való joguk nem szenved kétséget: fel nem találhatják és azzal jogukat nem igazolhatják. Ezen körülmény engem akaratlanul is azon meggyőződésre vezetett, hogy a jelen esetben a vasút telekkönyvezése nem történt a törvény és telekkönyvezési szabályok szerint ; mert nem értem és nem tudom felfogni, hogy miként' lehessen valakinek tulajdon-jogát bekebelezni anélkül, hogy azon okmány, melyen az ő megszerzett tulajdonjoga alapszik, a telekkönyvi irodában legalább is hiteles másolatban letéve ne legyen. Ha pedig ezen okmány meg van a telekkönyvi hivatalban: akkor igen csodálkozom, hogy a kérdéses ministeri rendeletben nincs egyenes és határozott tétel azon tekintetben, hogy a kisajátítás alkalmával, a melyről szóló jegyzőkönyv a telekkönyvi hivatalban letéve nincs, ezen átjárásra nézve a vasút kötelezettséget nem vállalt magára. Mert ha ez meg van, akkor nem szenved kétséget, hogy az illető folyamodók kérvényüktől elmozditandók annyival inkább, minthogy
