Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-364

364. országos Illés márezius 2.1878. 137 Továbbá t. ház, arról is tudomást vehettek volna azok, kik lapokból merítve, a bűnvádi eljárást jogosnak látták s a képviselő urak kiadatását javaslatba hozták, hogy oly cselekmény, mely maga bünttettet képezett volna, el nem követtetett. Én ennélfogva röviden arra kérem a t. házat, méltóztassék a mentelmi bizottság véleményét elvetve, a képviselő urakat ki nem adni. {Helyeslések"). Emmer Kornél előadó : Az előttem szólott t. képviselő ur, ugy látszik, nem értette a fölolvasott véleményt kellőleg, mert a mentelmi bizottság jelentésében nem az foglaltatik, hogy azért adandók ki a jelentésben felemiitett képviselő urak, mert napi lapokban említés történt, hogy ők párbajban részt vettek. A napi lapoknak ebben esak annyiban van részük, a menynyiben a vizsgálatok megindításának alapját képezték; e vizsgálat azután kiderítette az illetők ténykedését és ennek minőségét és igy nem a napi lapok hire, hanem a megejtett vizsgálat alapján inditványoztatik a kiadatás. Hasonló alaposságú az előttem szólott képviselő ur második indoka, a mely szerint ugyanis hazai törvény arra nézve nem volna, hogy a párbaj és az abban való részvétel büntettessék, mert az 1808 XI. t.-cz. 11. §-a világosan büntetendőnek rendeli azt. De a jelentós nem is hivatkozott ily régi törvényre, hanem hivatkozott hazai gyakorlatunkra, mely köztudomás szerint ugyanazon irányt követi és hasonló jogforrás, mint maga a törvény. Ennek folytán bátor vagyok a mentelmi bizottság megbízásából fentartani a bizottság indítványát. Jókai Mór: T. ház! az előttem szólott előadó urnák azon adatára vagyok bátor megjegyzést tenni, mely szerint az 1808. évi törvényre hivatkozott, Ezen XI. t.-cz. ugyanis szól a nemes insurrectiók korában előfordult párbajokról, és egyátalában nem párbajokról. (Derültség.) Németh Albert : T. ház! Én mindenekelőtt a mentelmi bizottság előadójának azon állítását, hogy hazai törvényeink a párbajt tiltják, és annak megboszulására és büntetésére intézkednek, tagadom. Tagadom továbbá t. ház, a mentelmi bizottságnak azon tételét, hogy a párbajra kihívók és az azt megvívok ellen a törvény büntetést jelöl. Én a párbaj-kihívók megbüntetésére annál kevésbé hihetem, hogy törvény léteznék, mert a megvívok iránt sem létezik törvény. De méltóztatnak emlékezni, hogy a királyok által adományozott donationális nemességi armalisokban, midőn azon nemes emberek kiváltságai elősoroltatnak, világosan benfoglaltatnak, — subclausula — ezen szavak : „nee propter duella," KÉPVH. NAPLÓ 1875-78 XVI KÖTET Ha tehát a fejedelem, a koronás király, a ki valamely magyar embernek vitéz tettéért hazafiúi érdemeiért nemességet adományoz, még azon körülményt is kijelöli, hogy pro duellis se lehessen őt üldözni. Ezzel mintegy a sanctióját süti arra, hogy azon nemes ember védhesse becsületét saját fegyverével megtáinadója ellen. (Helyeslés.) De t. ház, jogi szempontból felhívom a t. előadó urat, hogy mi a gyakorlat ? A gyakorlat egy olyan tény, a mely senkit meg nem lep, a mely annyira az életbe inflltralt mindennapi esemény, hogy a fedett mintegy rendkivüliség felett senki meg nem ütközik; a gyakorlat az, hogy például mi mindennap, ha ülések vannak, együtt ülünk, tanácskozunk, és a kapukon ismét eltávozunk. Es kérdem, micsoda gyakorlat az. hogy évek óta a hírlapokban olvassuk azt, hogy ezen és ezen urak között fenforgott becsületbeli ügy előttünk, mint tanuk előtt a lovagiasság szabályai szerint elintéztetett. És ez senkinek fel nem tűnik : csupán ez az első eset, hogy a királyi ügyész azt megtámadja. Ha tehát annyi ós annyi párbaj vívatott Magyarországban és soha a királyi ügyésznek eszébe nem jutott bele avatkozni: akkor ez a gyakorlat éppen a t. előadó ur által állított gyakorlat ellen bizonyít. (Helyeslések.) Az axióma juris az : hogy ubi non est actor, non est judex. Miért kelljen tehát kihívni a publica vindicta-t a királyi ügyész beavatkozása folytán oly ügyekben, mikor emberölés nem is történt ? Mert jól tudjuk, voltak ugyan párbajok, a hol elesett az egyik fél, s akkor annak rokonai, vagy maga a hatóság orgánumai közbejöttével feljelentetett a halál, illetőleg gyilkossági eset, ós a királyi ügyész szükségesnek tartotta, nem a publica vindicta, hanem a hivatalos feljelentés folytán, vagy magán panaszlók feljelentése folytán, az ügyet a bíróság elébe hozni. Mindenek felett a mai korszakban, midőn a derék magyar nemzedék a §§-ok özöne által nem tudja, hogy az isten szabad levegőjét szihatja-e magába, vagy nem ; midőn valaki megsértett becsületéért járkál Pontiustól Pilátusjg, ós magát csak nevetség tárgyává teszi ki; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) tudok esetet, a hol épen a t. előadó urnák cotteriájából, környezetéből panaszra ment valaki, a kit megpofoztak ós ott öt frtra büntették azt, a ki őt megpofozta. (Derültség.) A járásbíróság előtt történt a dolog, nem akarom megnevezni azt a fiatal ügyvédet, a kivel történt. Hogy ilyen körülmények közt a képviselőház kivegye vele született lovagias fegyverét a magyar ember kezéből, hogy becsületét fegyvere élére állítsa, hogy azt megvédelmezhesse : én ezt 18