Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-361
361. országos ülés nagy passivával jár s el lehet mondani, hogy ezek az utak nem,egyebek, mint a nagyhatalmi aspirátiók utjai. (Élénk helyeslés jobb és balfelöl.) T. ház ! A gondviselés ellátta Magyarországot ama gyönyörű tengeri öböllel, melyről már első Napóleon azt monda, hogy ha ő parancsolna Ausztriában: nem Triestet, de Fiumét tenné világ kereskedelmi várossá. Ott van a remek kikötő, mely az idén elkészül; ott van két vasút — sajnos hogy a Károlyváros-fiumei vasút még mindig zsákut. Ennek összeköttetése Sziszekkel sürgős dolog volna. De midőn javaslatba hozatik azon károlyvárosi vasútnak folytatása Sziszek felé, akkor a t. kormány előáll, hogy nincs pénze. De kérdem, honnan veszi majd r a pénzt erre a haszontalan Lloyd-subventióra? Én kérem a t. kormányt engedje a Lloyd-társulatot megbukni: akkor szabad keze lesz, hirdessen ki egy pályázatot, szabja meg az ut-rneneteket, melyek a mi érdekeinkben lesznek, szabjon ki némi subventiót és ón jót állok érte, hogy 8 nap alatt 8 társaság jelentkezik a subminuendo liczitáczióra s azt gondolom, hogy a Lloyd maga is concurrálni fog. (Derültség.) Ennélfogva én kijelentem, hogy a Lloyd-szerződósre vonatkozó törvényjavaslatot el nem fogadthatom. (Élénk helyeslések.) Muslay Sándor: T. ház! Nem fogok viszszaélni a t. ház türelmével, mert megvallom, üres ház előtt szólani nincs kedvem ós t. képviselőtársaim figyelmét hosszadalmas felszólalással fárasztani nem akarom. Felszólalásomnak okát egyszerűen abban fejezem ki, hogy én a t. ház kegyességéből a pénzügyi bizottságnak tagja levén, nem akarom azon szemrehányásnak magamat kitenni, hogy a pénzügyi bizottságban máskép szavaztam volna, mint itt szavazok. Én a pénzügyi bizottságban először ezen javaslat általános elvetésére adtam szavazatomat; a másodszori szavazáskor, mikor kisebbségben maradtunk, akkor igaz, a többséghez csatlakoztam és elfogadtam a Wahrmann Mór t. képviselőtársam által előterjesztett véleményt; de miért ? azért: mert ha néhányan nem csatlakoztunk volna, akkor a kormány előterjesztése feküdnék most a ház előtt, azt pedig mellőzni óhajtottam az ügy érdekében. De ha megszavaztam volna is akkor ; azok következtében, a mik a múlt hetekben történtek, megvallom, meggyőződésemet megváltoztattam volna; mert én discretióból, méltányosságból, igazságszeretetből nagyon szívesen tekintettel vagyok az osztrák érdekekre, ha onnét viszont méltányosságot tapasztalok. De engedelmet kérek, mikor mindazon törvényjavaslatok, a melyek itt előterjesztettek, az utolsó betűig keresztülvitettek: azt hiszem, hogy financiális állapotunk annyira február 2?. 18Í8. 99 sülyedt, hogy lelkiismeretesen ezen subventiót felajánlani többé nem vagyok képes. Éa még a magam részéről is hoszadalmas lenni nem akarván, a Lloyd-szerződés ezéltalanságának kimutatására nem fogok törekedni, mert azt Wahrmann t. képviselőtársam véleményében oly szépen előterjesztette, s ritkán feküdt egy vélemény a ház előtt, a mely oly tökéletesen ki lett volna fejtve. De mindamellett, hogy ő így kimerítette, én a magam részéről arra nézve, hogy a postaszolgálat kivánja-e a Lloydsubventióját, vagy a kereskedelmi szolgálat: arra nem felelek, mert ő a választ megmondta, hogy ezen érdekek a Lloyd subventióját nem követelik. Van egyébiránt előterjesztésében egy rész, a mely engem nem elégit ki, az t. i., a mely a politikai oldalról szól. A politikai oldalában azt fejti ki, hogy az osztrák Lloyd az osztrák-magyar lobogónak tiszteletet és nagy tekintélyt szerez. Elismerem, hogy tiszteletet terjesztett, én is tisztelem a Lloyd-társaságot; de hogy tekintélyt szerzett volna, azt kereken tagadom. (Helyeslés balfelöl.) Tekintélyt nem ily utón, egy privát társalatnak lobogói által szoktak szerezni, hanem tekintélyt szerezne az, ha kereskedelmünk oly nagy volna, hogy nem egy, hanem száz társulat hajói járnának a tengeren; tekintélyt szokott szerezni egy jó erős marina, a melyre hála istennek a múlt időkre vonatkozva dicsekedhetünk, mely ha nem is nagy, de erős volt. Azt mondja a t. előadó ur, hogy jelen politikai helyzetünknél fogva szükséges most segélyeznünk e társaságot; én ellenkezőleg épen a keleten fenforgó viszonyoknál fogva azt tartom, hogy most tiz évre ezen szerződést megkötnünk nem szabad. Ki tudja, négy hót múlva hogyan fognak a viszonyok keleten fejlődni.' (Tetszés balfelöl.) mily irányban lesz lehetőség arra, hogy ott kereskedést űzzünk, s ily viszonyok közt lekössük magunkat szerződésileg bizonyos vonalak tekintetében tiz egész hosszú évre? Megvallom, ehhez roppant bátorság kell. (Ugy van! balfelöl.) Azt mondja a t. előadó ur, hogy meg kell szavaznunk a subventiót, hogy bonyodalmaknak eleje vétessék, mert meglehet, hogy nagy szükségünk lesz a társulatra. Akkor hát szerződjünk a társasággal egy fél vagy egy esztendőre, hogy az tegyen szolgálatot, ennek volna értelme ; de hogy tiz esztendőre lekössük magunkat: megvallom, a mostani viszonyok közt nem tartom elfogadhatónak. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondja továbbá Wahrmann t. előadó ur, hogy a Lloyd-társulat lobogói Keleten nagyhatalmi állásunknak egyik fő manifestatióját képezik. Engedelmet kérek, lehetetlen, hogy a t. előadó ur ezt komolyan vegye. Én desperálnék 13*
