Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

100 S61. Országos ttlés február 27. 187$; ezen monarchia állása iránt, ha ez volna politikai hatalmának egyik fő manifestatioja. Magyarország politikai hatalmának fő manifestatioja másutt rejlik: polgárainak együttartásában, áldó zatkészségében, a birodalom hatalmas hadseregében, marmájában ; de hogy egy privát társulat lobogói fő manifestatioja legyenek valamely állam hatalmi állásának, azt kereken tagadom. (Helyeslés bal/elöl.') Előre is kijelentettem, hogy hosszadalmas nem leszek, nem akarok tehát a t. ház türelmével tovább visszaélni, és csak röviden kijelentem, hogy a törvényjavaslatot átalánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelol.) Miklós Gyula: T. ház, azon reményben, hogy szerencsém leend a t. ház becses figyelmét és türelmét pár perezre kinyerhetni, röviden indokolni kívánom ezen törvényjavaslat ellen adandó szavazatomat. Ha arról volna szó, ha az kéretnék e háztól, hogy Magyarország érdekében, a magyar állam ós nemzet jövőjének biztosítására, a fejlődés és haladás előmozdítására áldozatot hozzon: akkor én, — még a jelen súlyos és nehéz viszonyok közt is — készséggel foglalnék azok soraiban állást, kik nem rettennek vissza még a legnagyobb áldozattól sem, ha arról győződtek meg, hogy annak meghozatalát vitális érdekeink kívánják! De t. ház, mig én így érezek és gondolkodom és valahányszor ez érzésnek tettekben is nyilvánítását szükségesnek és hazám érdekében kívánatosnak fogom látni igy tenni és ily irányban cselekedni soha meg nem szünök : — addig erőm és tehetségemhez mérten — mindég törekedni fogok arra, hogy megakadályoztassák oly intézkedés létre jövetele, a melyről meg vagyok győződve, hogy nem csak elő nem mozditja érdekeinket, hanem minden viszonszoigáltatás nélkül ismét egy teherrel szaporítaná azon súlyos és nagy megterhelletést, a mely alatt márugy is görnyedezünk. Ennyi terhek, ily nagy adók mellett még uj teherrel sújtani ez ország polgárait, tiltja lelkiismeretem és fellázad ellene hazám iránti szeretetem. (Helyeslés balfelöl.) A már letárgyalt és a ház — mondhatom — erősen csekély többsége által elfogadott vám- és kereskedelmi szerződésben már ugy is oly nagy áldozatokat hozunk az osztrák érdeknek, hogy én ezentúl még egy krajezárnak is ily irányban leendő kiadását, hogy ne mondjam kidobását, hazám jól felfogott érdekei ellen elkövetendő bűnnek tartanám. És még is, daczára annak, hogy évenkénti állandó deficitünk közel 30 millió, daczára annak, hogy ugy is mint állam, ugy is mint egyesek a legsúlyosabb, a legterhesebb viszonyok közül élünk: mi! kivan a jelen törvényjavaslat ez országtól 9 Évenként 700,000 írtnak könnyelműen a tengerbe dobását, a nélkül, hogy abból a legcsekélyebb hasznunk is lenne. (Ugy van\ balfelol.) Hát kérdem én a t. kormányt: meddig tart ez igy? Nem látják, hogy ezen politika folytatása mellett napról-napra apad azok száma, kik azt pártolják, és növekszik azoké, kik ellenzik ? kérdem : tudják-e, mit jelent ez ? kérdem : nem látják-e azon veszélyt, a mely ily eljárás mellett végpusztulással fenyeget ? Én ezen eljárást nem csak hogy pártolni nem tudom, de egyenesen el is ítélem. (Helyeslés balfelol.) Magyarország nem gyarmat, hogy másnak érdekében kizsákmányoItassák! Én t. ház, a kérdés tárgyilagos megbirálásánál egész elfogulatlanul kerestem a tényeket és érveket, melyek ezen törvényjavaslat mellett és ellen felhozhatók. És mit találtam ? Azon erős meggyőződésre jutottam, hogy még a törvényjavaslat mellett egy tény sem szól, egy érv sem bizonyít — mert ilyen egy átalában nincs is, — mig annak indokolásában csak puszta phrázíst és hangzatos szavakat találtam: addig ellene a tények és érvek egész halmaza ékesen szól és engemet teljesen meghódított! Én t. ház, teljesen magamévá teszem mind azokat, a miket igen t. el vbarátaim különvéleményükben a törvényjavaslat ellen felhoztak és constatálom azt is, hogy szemben azon számos alapos és megclönthetlen érvekkel, melyek által a különvélemények igen tisztelt beadói oly tárgyilagosan, oly kézzelfoghatólag kimutatták és bebizonyították, hogy ezen Lloydtársulat subventiónálása semmi esetre sem lehet magyar érdek, mondom szemben mind ezekkel, én sem a javaslat elfogadása mellett felhozattakban, sem a bizottsági jelentésben egy elfogadható érvet sem látok, egy elfogadható indokot sem hallok! A vám- és kereskedelmi bizottság jelentésében azt mondja: „a bizottság nem tagadhatta meg ezen törvényjasaslat elfogadását, szerény nézete szerint oly fontos érvek folytán, melyek előtte a Lloydtársulat további államsegélvezósét mellőzhetlennek tüntették fel!" Hát kérdem én: melyek azon fontos érvek, melyek folytán a t. bizottság szerény nézete szerint ezen társulat az államsegélyt nem nélkülözheti '? És ha léteznek ily fontos érvek: miért mellőzte azokat hallgatással, miért nem mutatott azokra a bizottsági jelentés? Mert azt csak senki sem állíthatja, hogy e jelentésben ily fontos érvek ki lettek mutatva! Én legalább kénytelen vagyok kijelenteni, hogy bármily szorgalmasan kerestem is a jelen-