Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-345
92 34ó. országos Ülés február S. 1878. aink, amit ezen vita s amit legközelebb az előttem szóló megezáfolhatatlan érvekkel bebizonyított, hogy anyagi helyzetünkön csak az önálló vámterület segit. Nem bocsátkozom ebbe két oknál fogva. Az első ok az, hogy én minden embernek tisztelem a meggyőződését, senkinek meggyőződésében nem kételkedem; hanem a t. előadó ur megfog nekem engedni, ha eszembe jut, hogy vajon nem azért savanyú-e a rókának a szőlő, mert igen magasan van. Nem avatkozom ennek vitatásába másodszor azért: mert erős meggyőződésem szerint, ha önök mindnyájan őszinték akarnak lenni, íikkor egyet kell értenünk. Mit mond minden pártárnyalat, mit a kormány, s mit a törvény"? Azt, hogy oly egyezséget kell megkísérelni, mely mindakét fél méltányos igényeit kielégíti; ha pedig ez nem lehetséges, akkor hátra van a szabad kéz, vagyis az önálló vámterület. Most tehát kérdés, hogy lehetséges-e oly szerződést kötni, mely mindkét fél jogos igényeit kielégítse ? Ábrándos képzeletben talán lehetséges, de akkor is csak ugy, ha mindkét szerződő fél a morál azon magaslatára emelkedik: szeresd felebarátodat, mint önönmagadat; de hogy ezen magaslathoz képest a jelenkor mennyire alantjár, azt hiszem, hogy nem kell kimutatnom. Azonban, uraim, hogy ezt a gyakorlatban, a valóságban létesíteni lehessen: szerintem képtelenség. Miért'? Azért inert az érdekek homlokegyenest ellenkeznek egymással, amint ez százszor és százszor ki lett mutatva. Kérdem: van-e a képviselőházban egy is, ki azt hiszi, hogy mi oly szerződést köthessünk, mely mindakét szerződő félnek méltányos igényeit kielégítse. Azt mondják önök: Jaj de az 18 J7 ki XII. t. czikk ezt nem követeli, hanem csak kívánja és szükségesnek tartja. Erre nézve előadom nézetemet nyíltan. Két eshetőséget engedek meg. Megengedem a legroszabbat, a mi történetünkkel és érdekeinkkel ellenkezik, — megengedem az egységes Ausztriát, és ha önök azon utat folytatják, amelyen megindultak, világosan kijelentem, akaratjuk ellenére oda sodortatnak. Megjegyzem, hogy ez csak akkor lehetséges, ha Ausztriának ideje lesz bennünket bekebelezni. A másik lehetőség pedig az, amelyre mi törekszünk, vagyis Magyarország függetlensége personal-unio mellett. De uraim, az önök által pártolt szövetség oly absurcl szövetség, mely szerint legalább minden tiz évben előjő a két fél közt a harcz és háború, és insceniroztatik a comoedia itt, hogy takartassék az ügyetlenség és takartassék a következetlenség; insceniroztatik amott, hogy minket rászedhessenek. Azután ennek a szövetségnek van, merem állítani az egész világ előtt, egy esztelen institutiója, mely szerint meg van kötve mind a két parlamentnek keze, ugy. hogy az lehetetlenné válik. Hogy pedig ez sokáig fenállhasson. szerintem képtelenség. (Ugy van\ a szélső balfelöl.) És miért? Azért, mert a physika örök törvényénél fogva a folytonos súrlódásnak két következménye lehet. Elkopik az egyik, ha gyengébb anyagból van, elkopik mindakettő, ha egyformán erős. Engedje meg a t. ház, hogy ezen álláspontomnál fogva ezen — komolyan mondom országlázitó — javaslatokhoz nem szólok; nem refleetálok sem a textil, sem az apretur, sem a rövid, sem a hosszú, sem a praesident, sem a mungho áruk vámjára (Derültség a baloldalon.) Hátra van még a többek által beadott elhalasztási javaslat. (Halljuk !) Erre nézve kijelentem, hogy ha sarokba szorítanának s e kettő közt kellene választanom: inkább ezt, mint ama javaslatokat fogadnám el, bár nézetem szerint ez csak elv-elodázás; megint újra kezdenők hengeríteni a követ a hegytetőre és ismét oda jutnánk, ahol most vagyunk azon az utón, a melyet önök jónak láttak. Engedje meg a t. ház, hogy még néhány képviselőnek feleljek, bár igen kevés maradt, inert látják önök, hogy nagyon erős cséplősök előztek meg. (Derültség.) Legelőször is Móricz Pál képviselő urnák akartam felelni, de részben már elmondtam. Azt akartam mondani, hogy ő nagyon bátor férfiú és azért lépett előre a sorompóba. A többit már elmondtam. Utána következik Tóth Vilmos képviselő ur, (Halljuk] HalljukX) ki nincsen jelen, ki azonban nagy pathossal felkiáltott, hogy ugyan nagy sor a mit vesztünk: ha e javaslatokat elfogadjuk, egy kabátnál darabonként talán 70 krt! Engedelmet kérek, mi nem mondtuk azt, hogy ezen tariffa egy czikke tesz tönkre bennünket, hanem azt, hogy ezen szerződések mind együtt véve, melyek némely részét már megszavaztuk, s azok, melyeket — félek tőle — még ezután megszavazunk, ezek tesznek tönkre; sőt tovább megyek, azon szövetség tesz tönkre, a melyben Ausztriával élünk ; mert ezen szövetség mellett Ausztria testünkbe kapaszkodott polyp, mely különböző csápjain kiszívja anyagi erőnket, (Ugy van! a baloldalon.) és akkor azt mondom Tóth Vilmos képviselő urnák, nem arról lesz szó, hogy mennyivel drágább egy kabát, hanem arról, hogy kinek lesz kabátja. (Élénk derültség.) A képviselő urnák bizonyosan lesz kabátja, mert ő igen eszélyes ember, mutatja az is, hogy az angol-magyar bank hajóját épen akkor hagyta el, mikor már sülyedni indult. (Derültség.) Azon csodálkozom, hogy mivel igen eszélyes ember, még azon hajót nem hagyta el, a melyben most evez, mert hiszen (Derültség.) ez is ingadozik. Vagy tán azt gondolja, hogy lesz erre még idő ?
