Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-345

346. országos ülés február 8. 1878. 8 7 vámterületet óhajtjuk, mert meg vagyunk győződve, hogy oly egyezséget létrehozni, mely a két félt kielégiti, lehetetlen, holott amazok azt mondják : mi sem tartjuk valószínűnek, de meg akarjuk kisérelni. (Helyedén a széhb' baloldalon.) A conolusióra nézve azonban nincs más különbség, mint ezen kettő. így állván a dolog, mindenekelőtt azon vigasztalást kívánom nyújtani Jókai barátomnak, ne essék kétségbe a felett, hogy mi fog történni, ha megbukik ez a kormány, hagyja mi reánk, hogy többséget alakítsunk : meg fog győződni, hogy lesz többség és szilárd többség. (IIelyesles a szélső balról.) Csaknem mindenki a foiszólottak közül, maga Jókai is oonstatálta azt, mi most már axióma gyanánt van elfogadva, hogy ezen nagy kérdés felett tüzetes bírálatot mondani alig lehet, mert erre statisztikai adatok kellenek, ezek pedig nincsenek, vagy, amelyek léteznek, absolute megbizhatianok. Megvallom, hogyha ez áll: ennél sujtóbb Ítéletet alig lehet mondani a kormány ellen. Öt éve, hogy Irányi képviselőtársam ügyeimeztette az országgyűlést és felhívta a kormányt, hogy a fenálló szerződós hatására né/A-e adatokat gyűjtsön. A ház ezt határozattá emelte, ismételve és ismételve történtek interpellátiók és sürgetések a tárgyban, a mit több ministerium egymásután határozottan megígért, hogy munkában van és hogy annak idejében meg lesz. De még a múlt nyáron, mielőtt az országgyűlés szétment volna, miután tudtuk, hogy e kérdések fognak szőnyegre kerülni, én egy határozati javaslatot nyújtottam be, fölkérvén a kormányt arra, hogy azon czélból, hogy a. képviselők a vacatiók ideje alatt ezen nagyfontosságú tárgyakat alaposan tanulmányozhassák, terjeszsze elő a nála létező adatokat. Akkor sem tette a kormány, mig végre eljutottunk oda. hogy ma a kormány, a kormánypárt és ellenzék együttesen kénytelen constatálni azt, hogy ez adatok, melyek előttünk fekszenek, megbizhatianok. Ezen mcgbizhatlanság azonban. nem akadályozta meg a kereskedelmi ministert abban, hogy midőn fölszólította a kereskedelmi kamarákat ítélet mondására, e tekintetben megküldötte nekik a Korizmits László által összeállított adatokat, melyek ugy állíttattak össze, hogy a közösvámterület jótékony voltát bebizonyítsák. Az adatok tehát alaposak akkor, mikor a kormány mellett bizonyítanak és megbizhatianok. mihelyt ellenök bizonyítanak. Egy hamis tanból indul ki a t. kormány és különösen a t ministerelnök ur és vele együtt Tóth Vilmos képviselőtársam, ki első volt a támogatók közül, midőn azon tant állítják fel, hogy jogfeladásról itt szó nem lehet. Hiszen ha nem lett feladva 1867-ben, azáltal, ami bele lett állítva, hogy 10 év múlva a felmondás megmarad, tehát nincs feladva, most megjegyzem, hogy Tóth Vilmos képviselőtársam nyomban utána contradietióba jutott maga is ezen jogfeladási theoriával, mert későbben ő a 67-iki egyezmény XII. törvényczikkéből magyarázta azt, hogy az anyagi érdekek közössége, természetes következménye azon törvénynek és azon alkunak, tehát ő mintegy beismerte azt, hogy föntartatott Magyarország számára egy oly jog, melylyel élni szerinte soha se szabad, mert hiszen ez természetes következménye az 1867-iki XII. törvényezikknek é.s én meg vagyok róla győződve, hogy azt fölbonthatónak soha sem fogja találni és örökké föuállónak tartja De ez egyátalában nem más, mint szóval való játszás ; mert mit ér az alkotmányos jogot papíron fentartani akkor, mikor folyton azt bizonyítja le, hogy igaz, meg van a jog, de hát nem szabad azzal élni. Hisz a jognak csak annyiban van értéke, a mennyiben élünk és élhetünk vele, máskép nem ér önmagában semmit, annyit nem ér, hogy épen azzal élét veszik önök azon folytonos fenyegetésnek, a mit az egyik alattomban, a másik hangosan kimond, hogyha ez a törvényhozás által el nem fogadtatik : az alkotmányosság veszélyeztetve van és beállhat az absolutismus. De engedelmet kérek, ez nem is volna oly nagy baj, ha mi nekünk oly alkotmányunk van, a melynek jogaival élni nem merünk; (Helyeslés.) mert hiszen akkor az alkotmányosság vesztével nem veszthetünk semmit. Az alkotmányosság csak annyiban kincs, amennyiben nemcsak jogunk ez, hanem hogy e joggal mindig élhetünk, a mikor nekünk tetszik. (Helyetlés.) Mondám az imént, hogy csak két pont van itt c házban e nagy kérdésre nézve; közös-vámterület, vagy önálló vámterület. Figyelemmel hallgattam végig azokat, amiket a kormány és az őt támogatott t. képviselő urak a közösvámterület mellett felhoztak és megvallom, meghallgattam, át is olvasgattam és kivéve csupán a pénzügyminister ur beszédét, melyben a maga szempontjából, t. i. pénzügyi fiskális szempontból igen ügyesen védelmezte a törvényjavaslatot, de mondom ő is csak pénzügyministeri szempontból; ezen egyen kivül a túlsó oldalról nem hallottam egyetlenegy érvet sem, mely képes lett volna vagy csak' meg is kísérletté volna ezen törvényjavaslatot, a mint kell tisztán nemzetgazdászati szempontból, védelmezni. Hallottunk nagy politikáról, hallottunk félelemről, fenyegetésről, hallottunk bár nem olyan nagy kárról, mint milyennek mi látjuk; de nem volt senki, aki tagadta volna; ellenkezőleg, aki ne constatálta volna, hogy egy része a károsodásnak mindenesetre meg van és semmi esetre sem akadt e házban eddigelé senki, ki arra vállalkozott volna, hogy bebizonyítsa, hogy ezen közös-vámterület ránk nézve hasznos legyen. Pedig ez a fő. Első kérdés: van-e belőle valami haszna az országnak; a mí'sodik: ha már hasznot nem