Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-345

88 345. országos ülés február 8.1878. várhatunk belőle, nem fogunk-e általa károsodni? Annyi azonban bizonyos, hogyha már most elejtve a statiszíikai adatokat, melyeknek nem akad most már ura c házban, csak azon adatokat, véve alapul, a melyekre nézve nem volt eltérés, melyekre nézve úgyszólván mindenki beismeri, hogy helyesek, ugy hiszem azok elegendők annak kimutatására, miszerint a közösvámterület Magyarországnak sok milliónyi kárt okoz. Csak néhányat fogok idézni ezen most márconstatált adatokból, (llalljakl) A most javaslatba hozott vámemelkedést Lónyay gr. körülbelül 8 — 9 millióra tette; erre Széll penzügyminister ur fölszólalt és számokkal bebizonyította, miszerint ezen föltevés túlzott és redueálta 2 millióra. Minthogy minekünk adataink nincsenek, nem mondhatjuk meg biztosan, melyik az igaz; de ha tekintetbe veszszük, hogy Lónyay gróf a múltban, Széll minister ur pedig jelenleg gyakorolják a számadatok csoportosítását, (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.') sem az egyiktől, sem a másiktól nem lehet bizonyos ügyességet eltagadni, és így azt hiszem, igen közel járok a valósághoz, ha a középszámot veszem föl a 2 és 8 közt, noha valamivel több is, fölveszek 4 milliót. A fogyasztási adókra nézve méltóztatnak emlékezni, mert akkor nagy hatást idézett elő boldogult Horn, — mielőtt kereskedelmi államtitkár lett, — a fogyasztási adóknál, sőt egyedül a ezukor és söradónál történt károsodásunkat 10 millióra számította, akkor megint ezt a penzügyminister ur megdöntötte és számokkal mutatta ki, hogy nem 10, hanem igenis 3 millióra lehet tenni a károsodást. No hát itt is ugyanezen reflexiót tehetjük, hogy itt is szemben állott két államférfiú, kik a számok csoportosításában nagy ügyességet tanúsítottak. És igy itt is megközelíthetni vélem a valóságot, ha a 3 és 10 közt felveszem az 5-öt. Van már kilencz, 11a hozzá vesszük a többit, mit az indirect adónál szenvedünk : positiv számokkal lehet bebizonvitani, hogy minimum 10—12 millióba kerül az országnak a közösvámterület. Most ezzel szemben azok, a kik az önálló vámterületet akarják, nem akartak túlozni, midőn bebizonyították — ugy hiszem Simonyi Ernő t. barátom, — hogy 20 millió körül, mások pedig valamivel fellebb, tehát mindenesetre variál ezen összeg 20—24 millió között. Eredeti e dologban, hogy a ki legmagasabbra teszi, az épen a szerző, a kinek könyvét a kormány a t. háznak ajánlotta az előterjesztéssel együtt, tehát ez maga is beismeri, hogy azon adatoknak hitelt ad. a szerint pedig, feltéve, hogy a tariffa az 1867-iki alapján állapittatik meg : felmenne 24.900,000 frtra, tehát kerekszámban 25 millióra. De ha vesszük, hogy egyik oldalról mindenesetre bevallott adatok szerint vesztülik 9--10 milliót, más oldalról készpénzben bevallott adatok szerint nyerünk 24 milliót: akkor nem értem, hogy pénzügyi szempontból a t. penzügyminister ur hogyan védelmezheti a törvényjavaslatot. Azt méltóztatott mondani a t. pénzügyinmister ur, hogy utópia, rettenetesen túloznak azok, a kik ily nagy eredményt várnak a külön vámterülettől. Én bátor vagyok ezzel szemben azt mondani, hogy megfordítva, t. barátaim, a kik eddig a külön vámterület mellett szólottak, minimumot hoztak fel, a legkisebb részét hozták fel azon előnyöknek, a melyekkel egy külön vám terület jár. A külön vámterület azon része, a mi pénzbe kiszámítható, nagyon csekély; sokkal nagyobb az, a mit számokkal kifejezni nem lehet. És épen itt alkalmazható Basiiának azon mondata, hogy sok, a mit az emberek látnak, de még sokkal több, a mit nem látnak. Nem lehet kiszámítani azon előnyöket, roppant sok az, a mi okvetlenül a külön vámterülettel jár, olyan dolog ez, a mit lehetetlenség számtanilag kifejezni, épen olyan, mint ha valaki azt kérdezné egy olasztól :• mit gondolsz, Olaszországnak mennyit jövedelmezett Cavour; vagy egy némettől: hogy Németországnak menynyit jövedelmezett Bismarck politikája *? (Helyeslés a szélső balon.) Pedig tudjuk, hogy véghetetlenül sokat, milliókban lehetne kifejezni, de megmondani nem lehet. Épen ugy, nincs magyar ember, a ki megmondhatná, hogy hány millió kárt okozott a a jelen kormány politikája : azt milliókban kifejezni nem lehet; de mindenki tudja, érzi, hogy az véghetetlenül nagy. (Helyeslés a szélső balon) A külön vámterületre nézve azt kérdik, hogy miként gondoljuk: védvámosnak vagy szabad kereskedésesnek ? Bebizonyították, hogy ha szabad kereskedelmet akarunk, hiszen annak a közös terület is megfelel; ha védvámosat, akkor megint terheljük a fogyasztókat. Engedelmet kérek, a külön vámteriilet ereje abban áll, hogy az ország rendezheti vámügyi politikáját, a szerint, a mint tetszik: vódvámmal ott, a hol kell; szabad kereskedést ott, a hol kell. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nincs ország, a hol mindig szabad kereskekedés űzetett, valamint nincs ország, a hol folyvást védvám volt. De azt látjuk, hogy a szabad kereskedés sehol sem tekintetik a szabadelvüség kérdésének. A szabad kereskedés épen olyan eszköz, mint a védvám azon czélra, hogy az ország anyagi jólétét előmozdítsa. Angolország mikor kezdte el a szabad kereskedést'? Akkor, mikor ipara annyira fejlett, hogy egyfelől biztosítva volt, hogy vele senki sem versenyezhet, másfelől annyira felhalmozódtak iparczikkei, hogy okvetlen szüksége volt piaezra, s hogy ezt megteremthesse, megindította a szabad kereskedelmi mozgalmat, S hogy ennek milyen hatása volt? e tekintetben hivatko-