Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-345

82 345- országos Ülés február 8. 1878. normativumát, addig a magyar gyáros mindig hátrányban lesz a szomszédjai előtt. A inig a kereskedelmi válság tart, Európában a tömeges kényszereladások miatt folyvást nyomott lesz az iparczikkek árfolyama, az a krisis pedig tartani fog addig, a mig a háborús világ tart. Azt tehát ne higyje senki, hogy a magyarországi ipar bajain egyedül a magyar törvényhozás utján lehet gyökeresen segíteni. Én tehát legelőször is kétségbe vonom annak a tönkrejutott és koldusbotra jutandó Magvai országnak a létezését, melynek rémképével a bírálói fantasia a hazánk felől ellenségeink által elszórt előítéleteket megszaporítani törekszik. De azután kétségbe vonom a jelen kiegyezés bírálóinak azon eszményképét is, mely szerint, ha az ő terveik fogadtatnának el, akkor Magyarországon teljes megelégedés uralkodnék. Legelőször is a statistikai adatok, mikre számításukat alapítják, mind megbizhatlanok; az osztrák stalisticusok alantabb veszik a behozott czikkek becsértékét, a magyarok magasabban, s mind a kettő csak önkénytes becslés, az igazat, soha sem fogja megtudni senki, mert az a szállítók titka. A mi hamis adatokra van építve, az nem lehet igaz; én ki merem mondani, hogy akármi más rendszer foglalja is el az e törvényjavaslatban ajánlottnak helyét, az mindazt a bajt, a mit az átalános európai üzletpangás, a külföldi ipartultermelés, a háborús viszonyok s a mostoha időjárások okoztak : egy hajszállal sem fogja könynyebbiteni. {Mélyedés a középen.) Nem hivatkozom a munkára és takarékosságra, miután nemrég e ház egyik oldaláról ez a két szó oly nagy resensussal fogadtatott; (Derültség a középen.) de azt bizonyosan mondhatom, hogy azokon a polgártársainkon, kik a régi könynyü életmódot hiszik folytathatni: nem fog segíteni az, ha teljes vámmentesen hozzák is be az iparczikkeket a határon, s ha akár hány nemzeti bank alakúi is az országban, a ki munka és takarókosság nélkül akar megélni nálunk, megtartva a régi noble passiókat, annak lábai alól ki, fog futni a föld, és jobb gazdát fog keresni. (Elérik helyeslés a középen Mozgás a baloldalon.) Ellenben azok a j>olgárfársaink, kik azt a munkát, a miből meg akarnak élni, alaposan tanulmányozni nem restellik ; kik a jobb évek bőségét félre tudják tenni a rosszabbak számára; kik életmódjukat nem a nálunknál gazdagabbak, hanem a náluknál szegényebbek sorsához idomítják: azok, a hogy eddig boldogultak, ezután is boldogulni fognak Magyarországon. (Helyeslés a középen. Zaj a baloldalon,) Nagy és hosszú beszédek tartattak e házban a jelen kiegyezési törvényjavaslatok ellen, gróf Lónyay és Apponyi, Somsich Pál, Bánhidy, Kerkapoly képviselő társaim megtámadták annak alapját, irányát, tételeit, de nem a kiegyezés szükséges voltát, a közös vámterület elvét. Bebizonyítani törekedtek, hogy Magyarország ipara, kereskedelme, gazdászata Ausztria miatt hanyatlik el, s hogy ez az egész szerződés mi tőlünk áldozat. Ugy, de a túlsó oldalon, Austriában épen ilyen nehéz és kegyetlen beszédekot (Derültség.) tartanak az ottani kormány megtámadására az osztrák vezér szónokok. Giskra, Skene urak épen ugy bebizonyítani törekesznck a maguk számadatai nyomán, hogy Ausztria van tönkre téve Magyarország által, (Felkiáltások balfelöl: Azt nem Mondják!) s hogy ugyanezen szerződés csak Ausztriára nézve áldozat, s az osztrák parlament és klubbok helyiségei épen ugy visszhangzik a tetszés tapsaitól e beszédekre, mint a magyar parlamenté és klubbokó a mi ellenzéki szónokainkéra (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Én azt hiszem, hogy egyiknek épen ugy nincs igaza, mint a másiknak. [Felkiáltások halj"elöl: Mind a kettőnek !) Már most hiszik-e azt azok, a kik egyátaljában a kiegyezést szükségesnek tartják, hogy a midőn egyfelől a magyar, másfelől az osztrák parlament elveti azt. a miben két esztendei keserves küzdelem után egyfelől a Tisza-Széli kabinet, másfelől Ausperg - Depretis kabinet végre megállapodott: akkor azután majd egyfelől a Somssich-Lónyay-Aponyi-Kerkapoly-Bánhidy kormány, másfelől a Giskra-Skene ministerium, (Zajos derültség.) mely oda haza tulliczitálta a szélsőségeket, fog valaha valami egyezséget köthetni. (Tetszés a középen.) Uj viszáikodást kezdhet, de annak végét, eredményét épen ugy nem láthatja senki, mint mikor két theologus a maga dogmájának az egyedül üdvözítő volla, s az ellenfelének az eretneksége fölött disputál, eldisputálhatnak zsinatszámra, vághatják egymást remek deductiókkal és czifra szavakkal, ós a szegény közbeszorult hallgató mind a kettőnek igazat ad, mind a kettőből csak azt látja, hogy így is. ugy is a pokolra kell jutnunk. (Élénk derültség.) Ezen az utón, melyen Somssichék ós Giskráék indultak el csak a külön vámterülethez lehet eljutni, de nem a kiegyezéshez (Helyeslés balfelöl.) S a külön vámterület tiszta és érthető programúi. Nyílt és becsületes. (Helyeslés a szélső biloldalon.) Ketté vágja egyszerre a kérdést: megosztja az előnyöket és bajokat, fele nekünk, fele az osztráknak, s aztán lásson kiki a maga dolga után. S nem is azért nem pártolom azt most, mintha félnék, hogy nenizetgazdászati küzdelem lesz be-