Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-345
345. országos ftlés február 8. 1878. 88 lőle ; hanem azért, mert ismerem a nemzetemet. (Halljuk! Halljuk !) Egy esztendeig, kettőig mi lennénk előnyben az osztrákok fölött, a mig első lelkesedésünk szalmatüze tart; a mint azonban a magyar szivar csípni kezdi a bús hazafi nyelvét, (Zajos derültség.) a mint az első hazai daróczból készült kabát leavul rólunk, a mint urfiaink egyszer megunják kisasszonyainkat az örökös babos honi ruhában látni: (Élénk derültség.) akkor az történik velünk, hogy elzártuk ugyan Ausztria elől a vámsorompóinkat, de megnyitottuk az erszényeinket. (Helyeslés a középen.) Hozzá járul majd egy kis gyári szédelgés is intra muros, s három év múlva tökéletesen diseredisálva az eszmét, oda juttatják lelkesedésünk jelvényeit, a hová azok már két izben jutottak : a zsibvásárra. (Nyugtalanság a baloldalon.) S akkor azután meglesznek osztva a bajok és előnyök Ausztriával igen : de ugy, hogy a bajok mind nekünk maradnak, az előnyök mind Ausztriának. (Helyeslés a középen.) Ez nem ideálkép, nem fantasia, ezt igy láttuk a védegylet idején, igy a magyar divatnál, a hazai ipar védelmére keltünk s védtük azt kéthárom esztendeig: akkor a lomtárba dobtuk s vettük a külföldit, s kinek jutott eszébe még nemzetgazdászati harcz és hazai ipar emelés. (Helyeslés a középen.) Eletvalóságából kell kifejlődni annak, nem múlékony hazafiúi lelkesedésből és törvényhozási protectióból. A külön vámterülettől én se iparunkra, se gazdászatunkra győzelmes sikert nem várok. De azért még is inkább csatlakoznám azokkoz, a kik azt mondják „ váljunk külön, s aztán legyünk jó barátok," mint azokhoz, a kik azt mondják : hogy „maradjunk együtt, és legyünk ellenségek." (Felkiáltások a haloldalon: Ezt nem akarjuk.) S ha a képviselőház elveti ezt a törvényjavaslatot, melynek jelszava : „maradjunk együtt, s legyünk jó barátok," én inkább csatlakozom ahoz az indítványhoz, mely a viszálkodást a külön vámterülettel egyszerre ketté szakit ja, mint akár a provisoriumhoz. akár az uj alapokon kezdendő alkudozáshoz, mely a czivódást a két ország s annak minden r egyes polgára között csak permanensé teszi. (Élénk helyedés a középen. Ellenmondás a baloldalon.) Azt mondják tisztelt barátaink, hogy ha hazánkat komoly veszedelem fenyegetné kívülről: akkor véget vetnénk minden pártczivódásnak, s egyesülnénk a közös zászló alatt. Ez ám a minden ábrándképek között a legcsalfább délibáb! Hogyan képzelik azt tisztelt képviselőtársaim, hogy ha a kiegyezést meg nem oldva, a legközelebbi magyar és osztrák képviselőválasztásoknál egyfelől a mi képviselőjelöltjeink, másfelől az osztrákok képviselőjelöltjei valamennyi választókerületben elindulnak egyrészt azt hirdetni, hogy Magyarország Ausztriának kiszívja a vérét, másrészt azt, hogy Ausztria lehúzza Magyarországnak a bőrt, ha mindenkinek, a kinek pénze nincs, azt fogják mondani innen is, túl is, a mi nálad nincs, az a szomszédodnál van! az a tolvaj, te vagy a megrablott, s azt szószékről és hírlapokban piaez középen folytonosan igy variálják hónapokon át: ez a két egymás elleni gyűlölettel torkig lakatott ország arra az elhatározásra fog-e lelkesülni, hogy no hát gyerünk ezt a mi legnagyobb ellenségünket megvédelmezni? Mi ugy megfogjuk gyűlölni egymást, hogy más ellenséget nem fogunk látni magunk előtt. Es épen ez esztendőben, a midőn legtöbb szükségünk van az összetartásra. Ez nem ábránd, az nem fantasia, a mit én mondok. Tessék megnézni Francziaországot, melynek nagy hatalmát a keserű pártküzdelem teljesen paralyzálja. Egy óriás, a ki süket és béna! (Tetszés a középen) A jövő országg} 7 ülésen mi is ököllel fogjuk egymást letaszigálni a szószékről, ha e kiegyezés félbe marad. (Élénk ellenmondások a baloldalon. Egy hang a középen: Most is kicsiny hiány múlik ! Halljuk ! Halljuk !) S azt se felejtsék el tisztelt képviselőtársaim, hogy rajtuk tul is van még ellenzék, mely itt nincsen képviselve; s a melynek hangulatáról, ha a világ bomlani kezd, önök jót nem állhatnak. Ez sem ábránd, ez sem fantasia. Megint Franciaországra mutatok. Ott is azt hitték, hogy mikor a közös ellenség támadja meg a hazát, minden polgár, minden párt egyesül annak védelmére. Egyszer aztán megmozdult valami a lábaik alatt s felfordította a hazavédő tábort, az a valami, a ki azt mondta, „nekem semmi közöm a hazához, az én ideálom a commune. (Nagy nyugtalanság a baloldalon. Halljuk] Halljuk]) Nekünk is van eommuneünk, csak hogy itt más a neve ; (Felkiáltások a baloldalon : Hol van ? Melyik azf Halljuk] Halljuk]) Hogy félre ne értessem, kimondom, hogy nem a munkásokat értem. Ilyen ellensége van Ausztriának is, s azzal ép ugy nincs önöknek szerződésük a haza nagy veszedelmének esetére, mint nincs az osztrákoknak. (Tetszés a középen.) Azok a cummunejeink, a mi czivódásainkat nevetik ós terveiket építik a mi meghasonlásunkra, a ránk bekövetkező nagy külveszedelemre, S ezzel szemben a nagy ünnepelt pártvezérek, hogy gondolkoznak a haza nagy védelmének kérdése fölött? (Halljuk] HalljukX) Az osztrák félen sürgetik — épen most — a legjobb időben — a hadseregnek kétszáz ezer fővel alábbszállitásáí, — s ennek correspondens 11*
