Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-344

5-6 344 or-zágos ülés február 7. 1878. tára hivatkozhassam. Ugyanis abban a szabad kereskedés fogalma iránt eligazodni akarván, az államgazdászok két iskolájáról leszen említést, az egyiknek tanítványai a szabad kereskedés alatt vámmentes kereskedést a világ minden nemzetei közt ériének, ezen iskolának, úgymond, mint ma a dolgok állanak, miszerint nincs állam, mely a vámok után járó jövedelmet nélkülözhetné, vagy akarná nélkülözni, inkább költői mintsem gyakorlati lehetősége van, költőkkel pedig az ily gyakorlati tárgyak felett vitázni nem lehet; az államgazdászok másik iskolája, melyhez a szerző is tartozik, a szabad kereskedést, mint a tilalmi rendszer ellentétét fogja fel, azaz nem a vámmentességtől föltételezi a szabad kereskedés fogalmát, hanem alatta a vámok oly rendezését érti, miszerint letérve az eddigi rendszer tilalmi s a külversenyt teljesen kirekesztő ösvényéről, a külföld azon czikkei, melyekre a belföldi iparnak vagy közfogyasztásnak múlhatatlan szüksége van: vagy vámmentesen bocsátassanak be, vagy csak jövedelmi czélból vámoltassanak meg; ellenben a külföld azon czikkei, melyeket a belföld elegendő mennyiségben és kielégítő minőségben kiállíthat, olykép kiszámított vám mellett bocsátassanak be, miszerint azon vám által kiegyenlítessék azon előny, melyet a külföldi a belföldi felett, meghonositötíabb ipara, geographiai helyzete, kedvezőbb kamatláb, olcsóbb munkabér, jobb közlekedési eszközöknél fogva bír, a mellett azonban a külföldinek a belföldivel! versenye méR'is lehető legyen. Ezek ellenében gróf Apponyi a pénzügyi vámokat nem tudja megegyeztetni a szabad kereskedés eszméjével, nem a pamutfonat és gyapjúszövetekre vetett vámok emelésével, bár elismeri, hogy ezen vámok a külföldi versenyt nem tennék lehetetlenné Megengedem, hogy azon 27 fogyasztási czikkeknek sokasága, melyek az uj tariffa szerint pénzügyi vámok alá esnek, nem felel meg egészen azon tapasztalati ténynek, miszerint a pénzügyi vámok csak akkor adnak nagyobb biztos jövedelmet, ha a tömeges consurno kevés czikkeire közponíosittatnak, mert különösen a beszedés, leszámolás ellen és határőri költségei a jövedelem nagyobb részét veszik igénybe, igy Anglia vámügyi statistikája bizonyiíá, hogy az összes roppant vámjövedelmeinek 92 százalékát csakis hat czikk adá, a ezukor, thea, kávé, bor, dohány és szeszes italok, azonban ezen majd egy későbbi egyszerűsítés segíthet, de hogy a kávéra, petróleumra, sajt, vaj, zsír, szalonna és a többire vetett nagyobb vámok a szabad kereskedésbe ütköznének, vagy a külfölddeli kereskedelmi szerződéseknek megkötését gátolnák, azt kereken tagadnom kell. Elismerem, hogy a magyar államgazdaság törekvései a kereskedés korlátának kitágítása felé vannak irányozva, de másrészről az is bizonyos, hogy ujabb időkben a vámügyben uralkodó európai és amerikai eszmék és azoknak irányzata, a magyar állam vámügyi rendszerére is annyival több befolyást gyakorolnak, mennyivel bizonyosabb, hogy direct adókkal államháztartásunkon többé segiteni nem lehet. Tessék körültekinteni: vajon a szabad kereskedés gátolja-e Angliát, Francziaországot, az amerikai köztársaságot, hogy allamköltségeinek nagy részét pénzügyi vámok által ne fedezze. Anglia a ezukoradó után 70 millió, a theavámok után 60 millió forintot vesz be ós mi magyarok, kik már anynyira emeltük a földadókat, {Igaz! « baloldalon.) hogy ezek által saját földünk, ezen legnagyobb kincsünk becsét lenyomni valánk kénytelenek, mondjunk le a pénzügyi vámokról ? (Mozgás a baloldalon,) melyek lehetővé teszik azt, hogy az állam, kiadásának fedezésére nézve azon polgárok erszényéhez is férhessen, kik, bár vagyonosak, de földbirtok nélkül, aránylag csekély adót fizetnek. {Helyeslés a középen.) Azt mondják gróf Apponyi és Somssich, hogy nem fogadják el a pénzügyi vámokat, mert compensationalis objectumot azokból csinálni nem akarnak. Ugyan miből következtetik ezen kölcsönös megtérítés szükségét vagy jogosultságát? A pénzügyi vámok jövedelmi többlete előirányoztatik 11 millióval, abból hazánkra, mert ezen ezikkeket nem fogyasztja a quota arányában, megközelítőleg esik másfél millió forint, tehát Ausztriára 9.500,000 frt. Államjövedelmeinek ezen szaporításáért csak nem kérhetett Ausztria ellenértéket az iparvámokban, mint gr. Apponyi és Somssich tévesen állítják, sőt ellenkezőleg Somssich, mint a quotabizottság tagja, ennélfogva inkább Magyarország részéről Ausztriától követelhetne nagyobb engedékenységet a sör- és ezukoradó fogyasztási adók restitutiója tárgyában. (Helyeslés a középen.) A vámügyi bizottság ellenzéki tagjainak különvéleményeiben foglalt azon ellenvetésre, miszerint az iparvámok, különösen a pamutfonat és gyapjúszövetekre vetett vámoknak emelése Magyarország érdekeit oly igen háttérbe szorítja, ellenben "Ausztriának oly nagy előnyére szolgál, hogy az utóbb ezen vámok leszállításához a jövő 10 év alatt javulni nem fog, ezen leszállítás nélkül pedig a külfölddel vámszerződéseket kötni nem lehet, a ministerelnök azon hivatalos ténynyel felelt, hogy e hó folytán a német birodalommal elkezdődnek a vámszerződési tárgyalások és én részemről a pessimisnius ezen prófétáit arra figyelmeztetem, hogy az autonóm tariffa mindenesetre szükséges szemben azon államokkal, melyek szerződni nem akarnak ; a tariffa tételei azonban leszáljitandók azon előnyökhez képest,miket az illető állani közös monarchiánknak nyújt és igy nem marad egyéb hátra, minthogy a vámügyi conjuncturák feltartózhatlan menetére bízzuk annak igazolását, hogy nem mind