Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-344
34*. országos Illés február 7. 1878. 57 baj az, mit az ellenzék saját fogalma^szemüvegéu annak lát. Egyébiránt tessék azon meggyőződésnek helyt adni, miszerint a monarchia két fele közt fenálló érdekek és szövevényes viszonyok gondos méltánylása, a közegyeztetés fontos tekintete sokkal többet nyomnak a törvényhozás nehéz munkájában, mint a tiz nap óta a teremben az ellenzék részéről hallott átalános igazságok, elvek és doetrinák, melyeket itt, t. ház, senki sem tagad ; de a melyeknek átalános uralma gyakorlatilag ki nem vihető. A magyar törvényhozás rendszere a lehetőség körében kereste feladatának megoldását, politikai érettséggel számba tudta venni azon akadályokat, melyek a kivánt és a valósulhatás közt oly gyakran fekszenek ós igy reménylem. hogy a tisztelt ház e jelen kérdésnél is e bölcs eljáráshoz ragaszkodván, a törvényjavaslatot az ellene jeles ékesszólással előadott, de gyakorlatilag nem alkalmazható elméleti tanok daczára a részletes tárgyalás alapjául el fogja fogadni. {Elénk helyeslés a középen) Molnár Antal: T. képviselőház ! Nem szándékozom hosszasabban foglalkozni az előttem közvetlenül szólott képviselő ur beszédével, a mely elismerem, következetesen megfelel azon álláspontnak, melyet a t. képviselő ur egykor a K. K. és R. R. pozsonyi gyűlésein elfoglalt {Helyeslés balfelöl.), de a mai viszonyokkal és az ország jelenlegi vitális érdekeivel valóban nem egyeztethető öszsze. Egyet azonban kénytelen vagyok kiemelni: azon meggyőződésemet tudniillik, hogy Horváth Mihály képviselőtársam beszéde után az előttem szólott képviselő ur fölszólalása tartalmazza a legerősb argumentumokat a külön vámterület mellett; megengedem önkénytelenül, akarata ellenére, de valóban ugy van. Zsedényi képviselőtársam ugyanis bevallja, hogy nálunk az egyenes adó többé már nem emelhető; a t. képviselő ur hivatkozik továbbá azon nagy vám jövedelmekre is, melyeket más államok élveznek. Ebből t. ház! a conclusio nem lehet az, hogy elfogadjunk egy oly előterjesztést, mely kényszeríteni fogná a magyar államot arra, hogy más forrásból fedezze az ezen az utón nem fedezhető szükségleteit, és még kevésbé következhető ebből az, hogy elfogadjunk oly előterjesztést, mely a magyar államkincstár jövedelmeit a magyar közgazdaság által hozandó nagy áldozatok fejében valóban igen parányi összegekkel fogja fokozni. De t. képviselőház! az előttem felszólalt t. képviselő ur álláspontjából valóban értem, hogy ő ez előterjesztéseket a t. háznak elfogadásra ajánlja. A t. képviselő ur tudvalevőleg azon álláspontot szokta a költségvetési érdekkel szemben elfogadni, {Halljuk!), hogy a nemzet tagadja meg önmagától legvitalisabb, legfontosabb eultur igényeinek kielégítését, vonjon meg magától mindent, a mi KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78, XV. KÖTET. a magyar államnak a fejlődós, a culura magasabb színvonalára való emeléséhez szükséges. A t. ház igen helyesen gyakran nem fogadja el a t, képviselő ur ilyetén indítványait. Már most ő azt gondolja magában, hogy rá kell valahogy szorítani a képviselőházat arra. hogy kénytelen legyen az ő nézeteihez járulni; erre nézve pedig csakugyan a legbiztosabb eszköz az, ha oly javaslatok fogadtatnak el, melyek annyira ártalmára lesznek Magyarország pénzügyeinek, annyira meggyöngitendik közgazdasági helyzetét, hogy azok nyomása alatt valóban kénytelenek lennénk megvonni a lefontosb cultural czéloktól is a szükséges összegeket. {Helyedén, balfelöl.) Ezek után, t. ház ! áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, a kör négyszögitésenek a közigazgatási reform terén fiaskót mondott kísérletén, a közigazgatási bizottságok intézményén kívül Tisza Kálmán ministerelnöknek legsajátosabb alkotása az, mely jelen alku praeliminaróiban a t. ház előtt fekszik. Praeliminaróiban mondom, mert valóban nem tudhatni még, hogy az osztrák és magyar kormányok congressusából minő alakban fog véglegesen kikerülni ezen alku. Van a két alkotás közt egy frappáns, egy szembeszökő közös vonás. Mind a kettő két különböző rendszernek az ország érdekeire nézve káros, zagyva vegyülékét képezi. A közigazgatási bizottság káros vegyüléke az állami közigazgatás és önkormányzat alkat-elemeinek. Az állami igazgatásból csak annyi van benne, a mennyi épen elégséges a hatalmi érdekek kielégítésére, de korántsem elégséges a jó administratió megteremtésére; az önkormányzatból van benne annyi, amennyi elégséges a látszat fentartására, de egyszersmind elégséges arra is, hogy a jó és gyors közigazgatás lehetetlenné legyen. (Élénk helyeslés a bal és szélső balfelöl.) Az előttünk fekvő vámügyi előterjesztés szintén hazánkra nézve káros vegyüléke a szabadkereskedelmi és védvámos rendszernek; a védvámos rendszert alkalmazza ott, a hol azt az osztrák ipar érdekeinek előmozdítása és a magyar fogyasztás megdrágítása követeli; szabadkereskedelmi viszonyt ott, hol ezen irány alkalmazása a magyar nyerstermelés érdekeinek megkárosítását, a magyar nyerstermények árának csökkentését, és a magyar kivitel bizonytalanná tételét eredményezi. (Helyeslés a jobb, bal és sséUö balfelöl.) Az említettem két alkotás képezi főtételeit, t. ház, Tisza Kálmán ministerelnök ur kormányzása mérlegének. A franczia demokratia vezére Gambetta monda nemrég választóihoz intézett beszédében, hogy pártjának kormányon léteié a szabadsági eszme fejlődésének többet használ, mint ötven évi fényes opposiíió. Én t. ház, nem vizsgálom azt. hogy a ministerelnök ur hosszú idejű oppositiója hasznáít-e kevesebbet, vagy kormányon létele ártott-e 8
