Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-344

844. országos Illés február 7. 1878 55 Zsedényi Ede: T. ház! (HaUjukl) A közös vámterület védelmemre nem szorult, mert sokkal nagyobb a szükség, hogy a monarchia két alkotó részei egymással békében éljenek, sokkal nagyobb a kölcsönös viszonyok ereje, semhogy rajtok győzedelmeskedhessek a puszta vámügyek után kapkodási vágya azoknak, kik tettleges helyzetünknek természetes következéseivel megbarátkozni nem tudnak. Én a pénzügyi vámokat féltem, melyek ellen

v ezen tisztelt ház különböző pártszinezetei és a centrum néhány tagjai egymással solidaritásba léptek, nagyobb mérvű jövedelmi forrást akár a külön vámterülettől, akár egy uj egyezség által behozandó helyesebb fogyasztási adó és vámpolitika rendszertől várván. A mi a külön vámterület jövedelmét illeti, egy három évszázados tapasztalás eredményei állanak előttünk, önként kínálkozva, hogy okuljunk belölök s tanácsot adassunk magunknak általok. Ugyanis Ausztria és hazánk közt fenállott kettős vámvonal kereskedelmünk, iparunk védelmére nem csak nem szolgált, de inkább iparunk felvirágoztatását akadályozta, kereskedésünket háborgatá s az ezzel összekötött idő-, pénz- és erőfecsérlésen kivül még a hivatali személyzet és őrség fentartására is költséget okozott. Az utolsó években a harminczad bruttó jövedelme másfél millió volt, ellenben a közös vámterület után tiszta jövedelem az igazgatási költségek és a restitutió levonása után Magyarországra vonatkozólag 4.000,000 frt. A mellett az utolsó 28 év tapasztalásai szerint a kettős vámvonal megszüntetése után hazánk bel- és külkereskedése élénkült, több iparágak, mint- p. o. a szesz-, ezukorós bőrgyárok szembetünőleg emelkedtek, (Mozgás. Helyeslés a középen. Ellenmondás a baloldalon.) s ezen körülményben keresem annak okát is, hogy kereskedelmi városaink jobbadán nem is követelik a külön vámterületet. Igaz, hogy szélső baloldali képviselőtársaink azt akarnák velünk elhitetni, miszerint nézeteikhez az ország nagy többsége csatlakozik, holott csak is a szorgosan ápolt tévedés és önáltatás eszközlé azon hitet, mintha a külön vámterület mellett elmondott választási programmok a választók többségének helybenhagyásával találkoztak volna, mert a mint e részben tiszta és elfogulatlan belátást nyert a közönség : azonnal e nézet pártolói azon kis töredékre olvadtak, mint azelőtt volt. elfér ugyan is képviselőnek egész tábora ezen ház szélső baloldalának némely padján ; maga az ország nem felejtkezett el Deáknak azon intéséről, hogy hazánk majdnem hermetice el lévén zárva — határaink keleti csekéty részének kivételével -- a külföldi kereskedéstől, nyersterményeink csak is Ausztrián keresztül juthatnak a külföldi piaezokra. [Helyeslés a középen. Mozgás a baloldalon) Több szónk van azok ellenében, kik a fogyasztási adó- és vámpolitikai rendszert emlegetvén, a távolban egy csábító uj egyezséget mutatnak, de szövevényes viszonyaink tengerében a rejlő szírteket takarkatják, melyeken a tervezett egyezség egyszer már is hajótörést szenvedett. Tán nem tudják, hogy a jelen ministerium egy év előtt hazánk érdekeinek inkább megfelelő egyezséget indítványozott, a mely már az osztrák ministeriummali egyezkedés stádiumában visszautasittatván, kormányunk beadta lemondását, (Derültség a baloldalon.) hogy erre a korona, más ministereket, de siker nélkül keresett, végre az elébbi kormányt visszahívni, ez pedig e meghívásnak a haza iránti kötelessége érzetében megfelelni kénytelen volt, bár tudta, hogy eredeti javaslatát semmi esetben keresztül nem viheti, de megvolt győződve, hogy többet vagy annyit sem vívhat ki egy más ministerium. (Helyeslés a közepei/. Ellenmondás a baloldalon és a szélső jobboldalon.) Tudják képviselőtársaim a szélső jobboldalon, hogy vezérüknek is alkalma volt programmjának illetékes helyen való előadására és báró Senny cinek m. ó. február 27-én tartott országos ülésben tett nyilatkozatából értettük, hogy ő is azon férfiakhoz tartozott, kik legfelsőbb helyről megbízást nyertek kabinet alakításra, hogy ő azonban szabad kezet kérvén egy uj egyezség kötésére, azon választ kapta, miszerint igen kívánatos, hogy a monarchia belsejében már hosszú ideig dúló érdekharez mi elébb befejeztessék és ezen tárgyalások újból való megkezdése által ujabb vajúdási krisisek ne támasztassanak. Ezen válasz nyomán és a mint báró Sennyey nyilatkozíatá, azon saját meggyőződése folytán, hogy az egészen uj tárgyalások hátrányosak lehetnének az igénybe veendő magyar hitelre nézve : a reá ruházni kívánt missió alóli felmentését kérte, miután a vámszövetségre vonatkozó pontozatokért a felelősséget el nem vállalhatja. (Felkiáltás: Nem azt mondta!) Ugyanezen pontozatok ellen t. i. az ipar- és tínanczvámok felemelése ellen, ugyanazon vezérelvek alapján, melyekből kiindulva b. Sennyey uj kiegyezést javasolt és időt kért, hogy azt elkészíthesse, ugyanazon párt egyik éleselméjü tagja különvéleményt nyújtott be, a melyhez tisztelt barátom Somssich is csatlakozott, de az abban kért kellő időt két évi provisoriummal kiszabni kívánja : holott épen b. Sennyey nyilatkozatából tudhatják, hogy az érdekharcának tervezett kihúzása volt e vélemény elfogadásának főakadálya. Nem lehet kifogásom azon szívósság ellen, melylyel kiki meggyőződését érvényesíteni akarja ; de tisztelt barátom gr, Apponyi meg fogja engedni, hogy én a szabad kereskedés ós a védvámok definitióit, ugy mint ő ezeket felfogni látszik, nem ismerhetem el helyeseknek, és hogy ezek ellenében épen gróf Dessewffy Emilnek a magyar vám- és kereskedési ügyről 1847ben megjelent és általa több ízben idézett röpira-