Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-344

344. országos ülés február 7. 1878. 51 — nézetem szerint teljes sikerrel. — Felszólalásom czélja csupán a sikerre irányítani a t. ház figyelmét, és miután ebből kitűnik, hogy e törvényjavaslatok Magyarország jogos igényeit távolról sem elégiti ki, és igy a legnagyobb könnyelműséget követnők el, melyet parlament valaha elkövetett, miután ez ügy hatásában oly fontos, melyről nemcsak nemzetgazdászati gyarapodásunk, hanem fenállhatásunk, sőt állami önállóságunk is függ, és miután ezen minden helyes közgazdászati kellékeket nélkülöző törvényjavaslatok csak elégedetlenséget szülnének, mert a koldusbotot biztosan kezünkbe juttatnák: kérve kérem a t. képviselőházat, hogy e javaslatok elvetésével ha valaha, ugy most a haza és polgártársai iránti kötelességét menten minden egyéb tekintetektől, lelkiismeretesen teljesíteni méltóztassék. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Uraim! a kényszerhelyzet érveivel, az önmegtagadó hazafiság és kötelességérzet álezége alatt vittek bennünket kormányaink azon meredélyre, hol ma rongyokban is alig állhatunk meg, ne hagyják önök, hogy e javaslat elfogadásával jogaink utolsó rongyaiból is kivetkőztethessünk. Ha, mit nem hiszek, e miatt talán a megpróbáltatás múlékony napjai következnének be, akkor is <

Q haza java előmozdítása iránt teljesített polgári kötelességérzet megnyugtató tudatával szivünkben, lépésünk jogosultságát igazoló törvénnyel kezünkben: Isten és lelkiismeretünk bírósága előtt felemelt fővel állhatunk meg. Én részemről Simonyi Ernő t. képviselőtársamnak a többiek közt leghatározottabb különvéleménye alapján állván, a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem fogadom el általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés és élénk éljenzés a szélső bal felöl.) Lukács Béla: T. ház ! Azon számos és kitűnő beszédek után: melyek a kormány által benyújtott vámszerződés és vámterület ellenében tartattak, és azon kevés felszólalás után, mely a javaslatok mellett történt, érzem, hogy igen nehéz helyzetben vagyok én, ki szintén e javaslatok ellen óhajtom elmondani nézetemet. A kormány javaslatainak hiányossága és káros volta oly sok oldalról van már kimutatva, hogy ón a bírálathoz igen kevéssel járulhatok annál inkább, mert a védelem, melyben e javaslatok csak ugy immel-ámmal részesültek, annyira gyenge és erőtelen, hogy a bírálatot alig provocálja. (Igazi Ugy van] a baloldalon.) Azon szakavatott és nagyszabású beszédek után, melyekkel a javaslatokat Simonyi Lajos b., Apponyi Albert gr., Lónyay Menyhért gr., Somssich Pál, Bittó István és Kerkapoly Károly t. képviselő urak megbírálták; és azon felszólalások után, melyek a ház ezen oldaláról Ragályi Aladár, b. Bánhidy Béla, Ráth Károly és Gulner Gyula t. képviselőtársaim és elvtársaim részéről történtek, hiába keresem a törvényjavaslatoknak azon részeit, a melyek még netalán épek, a melyeket a kritika ezideig már netalán tönkre ne tett volna; valóban a benyújtott javaslatok igen szánalmas helyzetben feküsznek a ház asztalán, nincs már azoknak egy ép porczikájok, egy ép izök sem. (Ugy van! a baloldalon.) Ily körülmények közt érzem a ház iránti azon kötelességemet, hogy az ismétléseket lehetőleg kikéi ülve. egyszerűen saját álláspontom rövid jelzésére szorítkozzam, és legfölebb a ministerelnök és a pénzügyminister uraknak némely furcsa közgazdasági theoriáira fogok egy pár reflexiót tenni. (Halljuk!) Én nem tartozom azok közé t. ház, kik Magyarország üdvét, egyedüli boldogságát a közös vámterület fentartásában keresik; nem azok közé, kiknek már dogmájuk, hitök a priori az, hogy az önálló vámterület Magyarországra nézve káros, veszélyes, de azok közé sem tartozom, kik az önálló vámterületet csak visszavonulási vonalnak tekintik; hanem azok közé tartozom, kik több évi tanulmány, kutatás és komoly gondolkozás után azon meggyőződésre jutottak, hogy általános szempontból, — mondom, általános és nem politikai vagy opportunitási szempontból — Magyarországra nézve az önálló vámterület a leghelyesebb. Magyarország és Ausztria érdekei, egyik fölmivelő, a másik iparos állam lévén, annyira ellentétesek, annyira egymásba ütköznek, hogy ezen érdekek teljes kiegyenlítése az egységes vámterület alapján merő lehetetlenség. Egységes vámterület mellett nem lehet arról szó, hogy Magyarország közgazdasági és kereskedelmi érdekei a maguk teljes ópségökben megóvassanak, hanem csak is arról lehet szó, hogy Magyarország közgazdasági és kereskedelmi érdekei többé vagy kevésbé feláldoztassanak. Viszont egységes vámterület mellett Ausztria sem óvhatja meg a maga érdekeit teljes épségükben, hanem kénytelen lesz egyik vagy másik érdekét feláldozni. Az egységes vámterület a kölcsönös coneessiók kiindulási pontja, s azon fél, mely a tárgyalásoknál erősebb, és mely akkor ügyesebben van képviselve s a helyzetet jobban ki tudja zsákmányolni: a maga részéről igen kevés concessiót fog tenni; míg ellenben annál több concessiót fog igyekezni kicsikarni azon másik féltől, mely azon idő szerint a gyengébb, mely a tárgyalásoknál gyengébben van képviselve, a mely talán a tárgyalásokba egészen tájékozatlanul bocsájtkozott be. Mondom, az egységes vámterület, a kölcsönös transactiót az érdekek egy némelyikének feláldozását tételezi fel, ellenben az önálló vámterület azon egyedüli mód, mely mellett az érdekek teljes megóvása lehetséges. Az érdekek ezen összeütközését gyakorlatilag is lehet illusztrálni. Egységes vámterület mellett Magyarországnak az az érdeke, hogy azon iparczikkeket, melyekre szük7*