Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-344
50 344. országos ülés február 1. 1878. pénzügyünket oly közelről érdeklő eddigi javaslatoknál föl nem szólaltam, hanem azok egyszerű el nem fogadása ellen szavaztam, oka az: mert az igen t. kormány által azok tárgyalásánál hangoztatott, bár általam soha nem reményeit kártérítést vártam, melyet érdekeink és önállóságunk feladásáért viszonzásul kilátásba helyezett. E javaslatokkal azonban a formájára és szinvegyületére nézve tetszetősnek mutatkozó ígéretek gömbje maga után még nyomot sem hagyó szétpattant szappanbuboréknak bizonyult be, inert a kilátásba helyezett kártérítés helyett ezen javaslat okban a földművelési, gyári és kézműipari érdekeink kiáltó megsértése, hogy ne mondjam, megsemmisítése mellett elszalasztatik még az alkalom is nagy mérvű bevételek által állandónak ígérkező pénzügyi bajaink orvoslására ; holott nézetem szerint nekünk mindnyájunknak, de különösen azoknak, kik a téves gazdálkodás részesei voltak: első sorban lett volna kötelessógök, hogy a közveszély ellen az állami és magán elszegényedés ellen a leghatásosabb rendszabályokról gondoskodjanak. — (Helyeslés balfelöl.) A vita eddigi folyamából különben kitűnik : miszerint először tény az, hogy még az általam károsnak ismert 1867-ki kiegyezésnél fogva is Magyarország vám- és kereskedelmi önrendelkezési joga teljesen föntartatott; másodszor, hogy valamint az eddigi vám- és kereskedelmi szövetség, ugy a most tervezett sem felel meg Magyarország jogos igényeinek; és harmadszor tény az is, hogy Magyarország oly pénzügyi bajokban szenved, miszerint ha azon bevételeinek nagy mérvű fokozása által sietősen nem segítünk, mint kétszer kettő négy, az állámtönk bekövetkezése bizonyos. Mit hozott fel ezek ellenében a vita folyamában és azon kivül a kormány és pártja? Midőn Magyarországnak vám- és kereskedelmi önrendelkezési jogát elismeri, egyszersmind a könnyen hivők megrettentésére oda teszi, hogy a közgazdászati szövetség az 1867-ki politikai egyezménnyel oly szerves összefüggésben van, hogy a közgazdászat! különválással a politikai összetartozóság és így a monarchia létele kérdésessé tétetnék; továbbá oly közgazdászati harcz idéztetnék fel, a melynek hatását, mi, a gyengébb fél ki nem állhatnánk, s káros következményeit el nem bírhatnánk. Igaz, Magyarország 1867-ben az osztrák örökös tartományokkal oly politikai egyezményt kötött, melyet csak az azt létesítő tényezők együttes hozzájárulással szüntethetnek meg törvényesen ; azonban a közgazdászati szövetségre az egyoldalú felmondást világosan törvénybe iktatta és ezen jogát a másik fél beleegyezéséiül legkevésbé sem tette függővé. így állami önállóságát e tekintetben a kikötött időn túlra, mely már lejárt, teljesen fentartotta; ez anyagi, tehát pusztán háztartási oly kérdés, melyet mint önrendelkezéssel bíró állam saját földniivelési, gyári és ipari fejlettségéhez mérten ezek védelmére és ápolására öná'lóJag tetszése szerint szabályozhat, ós a melyben mindenekelőtt saját anyagi előnyeit van jogosítva keresni; míg amabban, t. i. a politikai egyezmény ben a másik szerződő fél biztosítására is szükség esetében hatalma teljes kifejtésével kötelezettséget vállalt. így állván t. ház, a dolog, világosan kitűnik, hogy a közgazdasági szövetségnek a 67-ki politikai egyezménnyel semmi szerves összeköttetése nincs. A közgazdasági harcz felidézésének, mint érvnek felhozatala szerintem oly mumus, mely ha előállana is, nézetem szerint sokkal csekélyebb jelentőségű, mint azon fenállhatásunkat és önállóságunkat biztosító nagy előnyök, a melyek a külön vámterület felállításával kínálkoznak. A másodikat, hogy t. i. az eddigi fenállott vám- és kereskedelmi szövetség a kincstárra nézve káros volt: a kormány maga elismerte, midőn annak revisióját szükségesnek tartotta; és mégis el nem gondolható tekintetekből ezen javaslatokkal oly helyzetet kíván teremteni, a mely, tekintve hazánk máris igen sülyedt közgazdászati állását, nézetem szerint sokkal roszabb; s a helyett, hogy az ország átalános óhajtásához képest egy érdekeinket minden irányban kielégítő helyes közgazdászati politikával a jövedelmek fokozását, a földmivelós és ipar előmozdítását nemes hévvel igyekeznék eszközölni, nézetem szerint ezek teljes feláldozásával, — mert még csak nyersterményeink előnyös kivitelére nézve sem tudott garantiákat szerezni — alig egy pár millió forint bevétellel mint kegyelem morzsával beelégszik, és nemcsak jövedelmet nem ki\ T án szerezni az államnak, hanem az áldozatokhoz arányított kártalanításokról is megfeledkezik, mert e javaslatok keresztülvitelével a minden irányban előadandó pusztulás értéke sem lesz nézetem szerint ezen bevétellel megfizetve A pénzügyi bajokat sem tagadhatják meg a javaslatok védői, de épen az első pontra nézve felállított politikai rögeszmétől nem tudnak megszabadulni A ki a kormánynak a tisztelt ministerelnök ur által hangoztatott program inját hallotta, miszerint félre tevén a politikai küzdelem különben is haszontalan ellenzéki tusáját, minden igyekezetét a megzavart közgazdászat helyreállítására fordítja, és most látja, hogy e javaslatokkal még csak egy marokban szorítható javulást sem idézett elő, sőt a helyzetet még roszabbá tette: annak valóban szánalmat kell éreznie az iránt, mikép lehetett az, hogy oly nemes elhatározás a semmiségbe sülyedhetett s épen az ellenkező irány munkásává (Igaz! bal/elöl) szegődtetett. T. ház! nem szándékozom a tárgyalás alatt levő javaslat részleteit bírálat alá venni, tették ezt nálamnál sokkal avatottabbak
