Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-357

3ö7. országos ülés február 22 187$. 4 j g vaslatokat, hogy a jelenlegi kormány megbukván, az utána következő csak ilyen javaslatokkal álljon elő. Már most a dolog érdemére átmenve, múltkori beszédemet azzal fejeztein be: ám határozzon a t. ház bölcsessége az egyezség fölött, szavazzon kiki ugy, mint lelkiismerete, meggyőződése követeli ; de arra az egyre kérem, ne tegyék azt, hogy e hazának jövőjét 10 évre lekössék, mustráltam ezt azzal, hogy 67-ben tapasztaltabb, avatottabb körök épen osztrák részről azért nem fogadták el a 10 évi egyezséget, mert nem lehet papiroson kiszámítani, minő következése van a gyakorlati életben a theoretikus állításoknak. A gyakorlati élet kineveti sokszor a logikát, a gyakorlati élet mutatja meg a csalódásokat, a melyekbe a theoria belekeveredik; ne kössék le az országot 5 évnél továbbra ; hagyják meg a hazának azon szabadságát, hogy ha az általunk előre látott bajok bekövetkeznének : öt év múlva azokon segíthessen. Illustráltam ezt azzal, a mit azután a t. ministerelnök ur ellenem fordított, hogy Németország azért is — én igy mondtam — „azért is", s ennél fogva nem estem következetlenségbe azzal, a mit beszédem elején mondottam, hogy t. i. Németország azért nem kötötte meg velünk a szerződést, mert Ausztria felemelte a védvámokat — mondom, hogy Németország azért is vonakodott szerződést kötni, mert Európa bizonytalan jelenlegi constellátiójában nem akarta magát lekötni. Figyelmeztettem, hogy tekintsünk mi is a szomszédunkbnn készülő átalakulásokra, a melyeknél fogva nem tudni, nem fog-e az orosz vámszövetseg a Száváig és Dunáig terjedni. Es tekintettel erre kérdeztem: nem parancsolja-e a józan ész az állapotok consolidatióját bevárnunk? (Helyedé?, a baloldalon én a szélső jobbon.) Nem kívánván a t. házat tovább untatni beszédemmel, csak azt a dilemmát említem fel : ha megkötjük kezeinket 10 évre és rosznak bizonyulna a most kötendő egyezség, melyet maguk a minister urak sem mondanak tökéletesen jónak és kielégitőnek, akkor nincs mód tőle menekülni. Ha pedig elfogadjuk az indítványozott clausulát, akkor az esetre, ha a gyakorlati életben károsnak bizonyul ez egyezség, módunkban van ez egyezségtől szabadulni. Ez ugy vélem, ép oly tiszta igazság, mint a minőt a minister ur Szilágyi Dezső képviselő ur ellenében mondott, hogy a minister ur által pártolt eljárás nem praejudical az egyik résznek sem, mig a Szilágyi Dezső képviselő ur által pártolt eljárás az egyik résznek praejudical. Ha ugyanis elfogadjuk a 10 évet minden korlátozás nélkül: ez praejudical azoknak, kik az egyezséget Magyarországra nézve károsnak látják; ha pedig nem fogadjuk el a 10 évet, hanem hozzájárulunk az 5 évi felmondáshoz és időközben az sülne ki, hogy a mi aggodalmaink nem alaposak, s hogy ez egyezség hasznos az országra nézve: abból egyik félre nézve sem szfirmazik kár. Én Bittó István t, képviselő ur indítványát pártolom. {Élénk helyeslés a balon és a szélső jobbon.) Tisza Kálmán ministerelnök: A ház több oldaláról élénken fölhangzó „Szavazzunk" folytán kész voltam a szólástól elállani, és tekintettel ezen akkor kifejezett kívánságra most is a legszükségesebbekre szorítkozom, fentartván magamnak, hogy ha a ház több oldalán most érintett kívánság daczára a tárgyalás alatt lévő czikk felett nagyobb vita fejlődnék ki, annak későbbi stádiumában el fogom mondani azokat, amiket szükségesnek tartok. Legelsőbbeu is nem reflectálok hosszabban azokra, amiket az előttem szólott, és általam mindig igen tisztelt, — akár előttem, akár hátam mögött ült, mindig tisztelt — képviselő ur az ezelőtt majdnem három héttel elmondott beszédemre fölhozni jónak látott. Azt megkívánom jegyezni, de bizonyos óvatossággal, nehogy magát ismét megtámadva érezhesse, — a mi pedig távol állott szándékomból akkor, ós távol van tőlem most, s hetek múlva renectáljon az én szavaimra,—mondom, megkívánom jegyezni, hogy arniket o az általa megnevezett, általam is nagyra becsült hazafiak és férfiaknak a lemondásra való kényszerítéséről mondott: ez az akkori Deák-párt kebelében történhetett, Erről tehát nekem, ki akkoriban az ellenzék padjain ültem, és ki soha az akkori Deák-párt vagy kormány-párt tagjaival egész addig, mig e házban nyíltan nézetemet el nem mondtam, ily kérdésekben nem érintkeztem: egyáltalában tudomásom nem lehet. Mennyiben állanak tehát azok, amiket a képviselő ur erre nézve mondani méltóztatott, azt én megítélni képes nem vagyok. Ami a politikai ethikára vonatkozólag mondottakat illeti, én akkorában az ellenzékhez tartoztam, és ugy vélekedem, a politikai ethika szempontjából nem vetheti senki szememre, ha, mint ellenzéki, bizonyos kérdésekben a kormány megbuktatására is törekedtem, valamint én részemről, és bizonyára társaimnak egyike sem veszi ezt a mostani ellenzék részéről rósz néven. De mégsem lehet ezenfelül is a kérdést ugy szembe állítani, mint a t. képviselő ur tette, mert akkorában concret javaslatokról semmi esetben sem volt szó; sőt a fenforgó kérdések nagy részéről a ház tárgyalásaiban akkoriban nem is volt szó: nem lehetett tehát szó arról, hogy valamely párt megbuktassa a kormányt bizonyos javaslatai miatt, és azután pár hét múlva ugyanazon javaslatokat, vagy azoknál rosszabbakat terjessze elő. A hasonlat tehát a helyzet közt egyáltalában nem áll.