Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-357

414 8&7. országos Illés február 28. 1878. A mi már most magukat a javaslatokat illeti; egyszerűen és röviden kívánom eonstatálni, hogy az igen t. képviselő ur tévedni méltóztatik, midőn azt mondja, hogy a kormány elismerte, hogy ezen javaslatok rosszabbak az eddigi állapotnál, s hogy az ország érdekeinek meg nem felelnek. Én hivatkozom rá, hogy bár elismertem, hogy e javaslatok egyes tételei olyanok, melyeket az ország érdekében magunk is másként szerettünk volna, mégis egyfelől mindig azt mondottam, és kész vagyok mindig azt mondani, mert ez állításomat számokkal is belehet bizonyítani, hogyha ez egyezség nem orvosol is minden bajt, mely létezett, annak egy részén segít, tehát jobb az eddigi állapotnál; és ha e javaslatoknak nem egyes tételeit vesszük, hanem tekintjük azoknak általános hatását és a monarchia két állama közt ezen feszült hosszas viszony megszüntetéséből származó előnyöket: ezen javaslatok elfogadása határozottan az ország érdekében van, azzal megegyezik; ellenben elvetésük az, a mely azzal ellenkezik. Ez volt az, a mit a viták során elejétől fogva mondottam. Azon t. képviselő ur, ki a tárgyalás alatt levő czikkhez módositványt adott be, azt a kérdést veti fel: mi baj származhatnék belőle, ha az 5 évi felmondás a törvénybe igtattatik, és hozzá teszi, hiszen ha sikerül szerződéseket kötni, ugyanazon törvény, mely a szerződéseket beczikkelyezi, tollalhatja majd ezen 5 évi felmondási elausulát. A mi az első részt illeti, csak rámutatok azokra, a miket én is, mások is e részben elmondottak. Ha ugyanis nem köttetnek szerződések, akkor a leghosszabb időt mondva, három év múlva, mielőtt még tudni lehetne, fognak-e az egész idő lefolyása alatt szerződések köttetni, megindulnának az agitátiók azok között, kik a szövetséget föl akarják mondani és azok között, kik nem akarják fölmondani: ezen agitátióknak permanentiában maradását pedig én az országra nézve károsnak és veszélyesnek tartom. Viszont, ha azon eset következik be, melyet én hiszek bekövetkezendőnek, azaz, ha szerződések köttetnek, akkor talán még hamarább megindul majd az agitátió azok között, kik — mint ő is lehetőnek tartja — azt mondják: most beállván az eset, törüljük ki az öt évi felmondást; és azok között, kik a vámközösséget magát nem akarván, a fölmondási időhöz kivannak ragaszkodni, s kik szerződések kötése esetére is ezen clausulának eltörlését elfogadni nem hajlandók. Ez tehát minden esetben és minden viszonyok között nem vezethet másra, minthogy a kifejlődő izgalom absorbealja a monarchia két államának népeit és elvonja őket egyfelől más bokros teendőiktől, ártson a bizonytalanság által az iparnak és kereskedelemnek, és nézetem szerint ne használjon semmit; mert megvagyok ugyan győződve arról, hogy szerződéseket kötni fogunk sokkal előbb és sokkal hamarább ha tiz évet látnak maguk előtt a szerződő felek, mintha ötöt vagy hetedfelet látnak. De, hogy ezen clausula beigtatása legkevésbbó is előmozdítaná a szerződések köthetésót, ezt a magam részéről elismerni nem tudom, mert ezzel megijeszteni bizony senkitsem fogunk. Igaz, az mondatik, hogy e clausula beigtatása a monarchia másik államának népeire ós az ottani érdekekre gyakorolhatna befolyást. Én azt hiszem, hogy ezáltal akarni befolyást nyerni, nagyon reszkírozott dolog. Hisz ő és egy fél esztendőt láthatván ők magok előtt, kizsákmányolhatnák az egész 6 esztendeig, ha nekik ugy tetszik, azon helyzetet, hogy ne köttessék szerződós és igy vele nem érnénk czélt. Mig ellenben azt hiszem, hogy azon ma is létező mozgalom, mely ott is igen erős ós kimutatható a birodalmi tanács tanácskozásaiból és mely a szerződések kötésére irányul, biztosithat bennünket, hogy sokkal előbb az öt év lefolyása előtt is köttetnek majd szerződések és igy hiába, haszon nélkül iktattatnék bele e törvényjavaslatba azon pont, melynek beleiktatása 1867-ben — és ebben igazat fog nekem adni t. képviselőtársam is — történt azok által, kik nem nálunk, hanem a monarchia másik felében az akkori helyzet súlya alatt belenyugodtak a kötött szövetségbe, de a kik ezen akkori helyzettel ellentétes szempontjukból igyekeztek azon, hogy közelebb hozzák azon időt, midőn esetleg a helyzet megváltoztatására az emeltyűt bevethetnék. Én igen természetesnek találom, ha azok pártolják ezen elausulát, kik a külön vámterületet akarják, mert mentül előbb megkezdhetik törvényesen az actiót a vámszövetség egysége ellen: ez annál kedvezőbb reájok, ha ma már ez egységet meg nem akadályoztathatják. De hogy azok, kik a vámszövetséget akarják, pártolják ennek beigtatását, — ez természetesen felfogás dolga és én respectálom mindenkinek a felfogását, — de ezt a magam részéről megérteni képes nem vagyok. {Helyeslés a középen.) Én t. képviselőház óhajtom a kiegyezés lehetőségót. Meg vagyok győződve arról, hogy a tiz év elfogadása a kiegyezés létrejöhetésének egyik lényeges feltétele és épen azért, és az általam elmondott indokok alapján kérem a t. házat, hogy e czikket változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a középen^) Helfy Ignácz: T. ház! (Szavazzunk\) Elnök: Csendességet kérek, méltóztassék a t. képviselő urat meghallgatni. Helfy Ignácz: Azon körülmény t. ház, hogy az egész idő alatt, mig a részletek felett folyt a vita, abban részt nem vettem, elegendő bizonyi-