Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-343
Ség. országos Illés február 6,1878. 85 Ha nem az osztrák ipar védelmére jnanguráltatik ezen védvámos politika: mi következik ebből ? Az, hogy ez semmi más, mint néhány osztrák gyáriparosnak kizsákmányoló politikája, azon politika, melyre igen találólag jegyezte meg Lónyay gróf, hogy az semmi más, mint a colonialis vámpolitikának inaugurálása. {Helyeslés, balfelöl.) Ami az autonóm vámtarifát illeti: a t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy ez nem szakítás a szerződéses politikával, mert hiszen a kormány a szerződéses politikát továbbra is fentartani kivánja. Igyekezett a t. minister ur ezt indokolni az által, hogy a monarchia másik felének nagy exportja van, mely export érdekében kívánnia kell neki azt, hogy minél előbb szerződések köttessenek. Én ezen állítás helyességét éppen az előterjesztésben foglalt adatoknál fogva vagyok bátor kétségbe vonni. Nem azért, mintha nem hinném, hogy a minister ur ezen meggyőződésben van, hanem mert ezen kérdések különböző oldalról nézethetvén, a t. minister ur tévedésben is lehet; — de mert az előterjesztésnek minden szavából kirí, hogy a kereskedelmi szerződésnek. Németországgal való megkötése kizárólag a monarchia politikáján tört meg. Mig én az indokolásban azt olvasom, hogy a német kormány nem veheti magára a felelősséget oly szerződést illetőleg, mely az 1868-iki szerződéses állapotot lényegileg megváltoztatja ; mig azt olvasom, hogy azon engedmények, melyek a tárgyalásokban a két állam közt felmerültek, nem részünkről, hanem folytonosan Németország részéről tétettek; mig azt olvasom, hogy e tárgyalások minden részeiben Németország részéről a 68-iki szerződéses állapotnak fentartása óhajtatott: addig acceptálnom kell azon következményt, hogy az 1868-iki szerződéses politikának megújítása, a vámpolitikának azon alapokon a szerződéses politikára való átvitele csakis a monarchia kormányain, tehát a mi kormányunkén is törött meg. Sajnálnom kell t ház, hogy az igen t kormány nem terjesztette elénk azon adatokat, melyekből teljes meggyőződést szerezhettünk volna az iránt, hogy a Németországgal kötendő szerződés meghiúsulása melyik állam politikáján tört meg, Óhajtottam volna, hogy az igen t. kormány terjeszsze be azon tariffát. mely az indokolás szerint május havában a németországi küldötteknek átadatott ; óhajtottam volna, hogy az erre vonatkozó azon előterjesztések, melyek hogy voltak, szintén az indokolásból tűnik ki, a törvényhozással közöltessenek; óhajtottam volna, hogy a monarchia két fele közt folytatott tárgyalások a képviselőház elé terjesztettek volna. Ezekből, nem pedig a szóbeli indokolásokból meríthetett volna a t. ház meggyőződést az iránt: vajon a fenállott szerződéses politikának megszűnése a kormány politikájának volt-e következménye, vagy nem. T. ház! (Halljuk!) így állván a kérdés és a kiegyezési tárgyalások eredménye előttem. én ebből azt látom, hogy az eredményekben nemcsak nem értük el azt, mire joggal számithattunk, de még csak a helyzetet sem javítottuk, sőt ha egybefoglalom azon materiális vereséget, melyet szenvedtünk azon megaláztatásokkal, melyen az ország keresztül ment; ha számba veszem azon politikai eredményeket, melyek a két évi ezivakodás káros következményeiül kifelé és a bizalomvesztésben befelé nyilvánulnak: lehetetlen aggodalommal nem tekinteni a helyzetre, lehetetlen nem érezni, hogy igen nagy csapás az, mely ezen tárgyalásokban és azok eredményeiben a nemzetet érte, szükséges azért, hogy bírálatot mondjunk, egyfelől a kormány eljárása felett, másfelől számot vetnünk a helyzettel ós a javaslatok elvetésének következményeivel. (Halljuk!) A mi az elsőt illeti, én nem fogom idézni ministerelnök ur azon különböző nyilatkozatait, melyeket a kiegyezési kérdésekben időről időre tett; nem fogom mutogatni azon inconsequentiákat, melyekbe esett; mert ez nekem kevés vigasztalást nyújtana ; mert habár egy alkunál kell is, hogy az engedékenységnek határai legyenek és legalább a minimum iránt legyen tisztában és álljon meg férfiasan az, ki ily alkuhoz fog: beismerem mégis, hogy kisebb-nagyobb engedékenység ily alkunál kikerülhetetlen; hanem meg fogom jelölni azon hibákat, melyek hazánk fontos ügyét ily vereséghez vezették; ezek pedig nézetem szerint a következők. (Halljuk!) Először. A hosszas tárgyalások folyamából és az a közben tett nyilatkozatokból ma már tisztán áll azon körülmény, hogy a kérdések megoldásának mikéntje iránt kormányunk, sőt részben a másik fél sem volt mégcsak tájékozva sem; nem tudta tulajdonképen egyik fél sem , mit akar. hanem mindenik csak a tágyalások folyamán lépésről lépésre a másik fél gyengeségein táplálkozott és ebből alkotott magának képet egyfelől a kívánalmak, másfelől a lehetőségek mértéke iránt: mutatja ezt a tárgyalásoknak két évi vajúdása, mutatja a tájékozatlanságot a külföldi szerződések felmondása, melyeket ma visszahódítani nem bírunk és mely szerződések felmondása különösen az angol pótszerződés a magyar kormány részéről csak két feltétel alatt lett volna megengedhető, nevezetesen, ha a kormány akkor, midőn a felmondásba beleegyezett: tisztában lett volna azzal, hogy milyen lesz a kiegyezés (Helyeslés a baloldalon.) és ennek keresztül vitelére garantiái is lettek volna, vagy ha politikája a külön vámterület felállítását czélozta; úgyde ezektől igen távol volt: mutatja az, hogy két évi vajúdás és számtalan variatiója a modusoknak kellett ahoz, hogy ezen tárgyalások befejeztessenek. Már hogy egy ország ilv nagyfontosságú dolgaihoz tájékozatlanul és ké5*
