Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-357

367. országos ülés február 22. 1878. 391 érdekeinkbe, hogy akkor, mikor hivatva volnánk, hogy a magyar kereskedelem legyen közvetítője a dunai ut felhasználásával a nyugatról keletfelé menő áruforgalom kicserélésének, hogy, mondom, akkor mi subventionáljuuk egy hajózási vállalatot, melynek egyik főczélja egy hosszabb utón, a triesti utón, e részben Ausztria keleti kereskedését ellenünk versenyképessé tenni, és igy a subventió megszavazásánál egyenest saját kárunkat előmozdítani ? Ez t. ház, nincsen érdekében Magyarországnak. De mondom t. ház, nem akarok ez alkalomból az osztrák-magyar Lloyd-társulat segélyezésére vonatkozó törvényjavaslatról hosszasabban nyilat- | kőzni, felszólalásom tulajdonképeni czélja, hogy ! felemlítsem azon köztudomású tényt, hogy az 1867. XII. törvényczikkben, mely a Magyarország és Ausztria közötti közjogi kérdéseket szabályozza: az osztrák-magyar Lloyd nincsen felvéve olyannak, melynek ügyei vagy subventionalása közösügynek volna tekintendő. Nem tartom tehát t. ház, kötelezettnek Magyarországot arra, hogy elösmerje a Lloyd-társulat közösségét; Magyarország önszántából jái ulhat annak segélyezéséhez, de ha ezt tenni vonakodik, törvényes alapon arra nem szorítható. Az 1867. XIV. t.-czikkben, mely a quóta niimódoni kiszámítását elrendeli, csak az van mondva, hogy a közöseknek ismert államügyek költségei viselendők Magyarország által quota-arányban, de közös költségnek nincsen a Lloyd subveníiója kimondva. Ezeknél fogva a Lloydra nézve Ausztriával kötendő egyezség egy az Ausztriávali közös kérdésektől egészen önálló cselekményt képez, mely függetlenül intézhető el, a mint azt az egyik vagy a másik államfél felfogni akarja, a minthogy csakugyan külön törvényjavaslat is van a Lloyd-ügy iránt beterjesztve. Nem állok azonban én t. ház e véleménynyel egyedül, igy fogja azt fel a vámügyi bizottság, midőn jelentésében azt mondja: A vám és kereskedelmi bizottság tehát, midőn ezen törvényjavaslatot tárgyalás alá vette, ugy tekintette azt, mint az idézett tervezeti rendelkezés egy kiegészítő és annak végrehajtását lehetővé tevő részét; de távolról sem tekinti ugy, mintha a javaslat a közös-ügyek elválaszthatlan tartozékát, vagy az azon megoldására vezető megállapodások oly alkatrészét képezné, mely felett a magyar törvényhozás az összefüggés szerves volta miatt, teljesen függetlenül nem intézkedhetnék, igy fogja fel a pénzügyi bizottság jelentése, mely világosan kifejezi azt, hogy: Az 1867. évi törvényhozás, midőn a kiegyezésnek nagy müvét keresztülvitte, és Magyarországnak minden viszonyát Ausztriával szemben jövőre nézve megállapította, természetesen azon kötelezettségekre nézve is intézkedett, melyek a monarchiát bizonyos forgalmi társulatok irányában szerződésszerüleg terhelték, A Lloydot nem vette azok közé ós ezen álláspontot foglalta el a 72-iki kormány is, midőn a Lloyd először jött e házban tárgyalás alá. Ezen álláspontot foglalom én is ma el és ennek védelmére kívántam főleg felszólalni. Én tehát azt gondolom t. képviselőház, hogy miután törvényes kikötés nincsen, mely azt rendelné, hogy minden körülmények között kell a Lloydra nézve Ausztriával rendbejönni, miután az 1867 : XII. t.-cz. mely a közös ügyekről szól, nem tekinti az osztr. magyar Lloyd vállalatot olyannak, melynek subventiója közös lenne, miután a Lloyd ügyére nézve külön álló törvényjavaslat fog a t. ház által tárgyaltatni, mondom: ezeknél fogva én azt gondolom, hogy a Lloyd ügye nem tartozik a vámszerződésbe, mert a vámszerződés egészen más ügyeket tartalmaz, mert a vámszerződés megköthető a Lloyd nélkül, viszont a Lloyd a vámszerződés nélkül, és azért bátorkodom javasolni, hogy a vámszerződésből végleg hagyassék ki a 6-ik czikk két utolsó pontja. {Helyeslés, a baloldalon. Ez nem alterálja legkevésbé sem a vámközösséget Ausztriával, és azok, kik az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadták : meglehetnek az iránt nyugtatva, hogy a Lloydra vonatkozó intézkedés kihagyása legkevésbé sem sérti a közös vámterületnek sem alapelveit, sem részleteit. Van is erre precedens, ugyanis mikor a Grlynféle hajózási társulatnak a magyar törvényhozás 1877-re 25,000 forint subventiót szavazott meg, hogy a flume-liverpoli egyenes teherjáratokat felvegye: senkinek sem jutott eszébe, ezt vonatkozásba hozni az Ausztriával való vámszerződésre, a mint csakugyan Ausztriának abba semmi beleszólása nincsen is. De ugy emlékszem, hogy az ismeretes 1876. májusi stipulátiókban sem vette fel a t. kormány a Lloyd ügyét, mint tartozókát a kiegyezési kérdéseknek. Tavai ősszel pótlólag utólagosan állapodott meg a két kormány a Lloyd-szerződés iránt, melynek eredménye gyanánt fekszik előttünk ama törvényjavaslat, mely felemelt subventiót kivan a Lloyd-társaság részére. Maga t. képviselő társam az előadó ur tegnap ezen két pont függőben hagyását javasolta, mig maga a Lloyd törvény tárgyaltatik, ez is tehát bizonyítványa annak, hogy itten ezen intézkedés t. i. a VI. czikk két utolsó pontja teljesen fölösleges. Ajánlom annálfogva elfogadásra erre vonatkozó módositványomat. {Helyeslés balfelöl.) Elnök: A módositvány fel fog olvastatni. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa a módositványt.) A 6. §. két utolsó pontjában az osz-