Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

866. országos ülés február 21. 1878. 33^ ellenében megjegyezném, hogy azon idézetek, melyet t. barátom Kerkapoly tegnap felhozott és mely idézetre a ministerelnök ur felel, nem arra hozattak fel, mintha a külön vámterület jogosultságát, lehetőségót abstracte tagadta volna. Ezt ő soha sem tette. De felhozatott Kerkapoly t. barátom részéről annak bebizonyítására, hogy a ministerelnök ismételt nyilatkozataiban az országnak a fogyasztási adókból szenvedett kincstári sérelmét tekintette oly kárnak, a mely ha nem orvosoltatik: készebb a közös vámterület alapján való rendezéssel felhagyni, s ezen orvoslást a külön vámterület alapján keresni, (ügy van! balfelöl.) Mi t. ház ennél kevesebbet akarunk. Mi ezen módosításunk alkalmával a fogyasztási adók ügyét nem tartjuk elegendő oknak arra, hogy a közösség egészen vettessék el és a külön vámterület alapján való rendezése állapíttassák meg. Amit akarunk és kívánunk kevesebb annál, t. i. egy oly külön fogyasztási terület megállapítása csak, amely a világ minden törvényhozása szerint egy vámszövetség alapján megállapított vámterületi egységgel összeegyeztetőnek tartatott, és midőn mi ezen kevesebbet akarjuk: ón nem gondolnám, hogy ezen kevesebb ellen elvi kifogás bármely oldalról tehető volna. (Helyeslés balfelöl.) Ami már a költségeket illeti, és a pénzügyminister ur felszólalása irányában nyíltan elismertem, és beismerem most is, hogy igenis például a fogyasztási adóknak közössé tételénél ezen orvoslási mód költségesebb. De engedje meg, azon költségekre nézve és azok nagyságára nézve tapasztalási tények nyugtathatnak meg. Először kell ugyan szigorú ellenőrzés, de minden ember tudja, hogy a fogyasztási terület felállításánál nem az a czél, hogy minden itcze sör, minden itcze szesz és minden font czukor, mely áthozatik, csakugyan kinyomozható legyen; hanem az a czél, hogy a nagy mennyiségben való szállítások vettessenek adó alá. (ügy van ! balfelöl.) És mit tapasztalunk azon országokban, melyekre hivatkoznak és azon népnél, melyikhez tanuságvétel végett a ministerelnök ur ismételve utasított bennünket és helyesen utasított bennünket? Azt tapasztaljuk, hogy a külön fogyasztási terület életbeléptetésénél ki vannak jelölve egyszerűen azon közlekedési vonalak, melyeken a fogyasztási adó alá eső czikkek hozandók és igy van az ellenőrzés szervezve. Hogy az gyakorlatilag kivihető és a forgalomnak nem lényeges akadályozása: azt részemre minden kétségen felül Németország hat csoportja és a bajor terület példája bizonyítja, mert azt csak senki sem fogja állítni, hogy azon német csoportok és Németország közt az összekötő szálak sokkal ritkábban volnának szőve, mint Magyarország és Ausztria közt. (ügy van\ balfelöl.) A mi ott helyesnek és a forgalomra nézve nem károsnak bizonyult, a minek pénzügyi érdeke oly nagy volt, hogy az ] ellenőrzési vonal fenntartását évtizedeken által az | illetők szükségesnek tartották: nem látom át, hogy i ha a gyakorlatból okulni lehet, hogy abból más | okulást vehessünk, mint azt, hogy nekünk pénzüj gyi érdekeink megóvására szabad is, lehet is, kell j is ez utat követnünk. (Helyeslés balfelöl.) A mi a másik ellenvetést illeti, mely a t mii nisterelnök ur által felhozatott, hogy az akadály| talán belforgalom előnyeit elvesztjük azáltal: — erre részben már megfeleltem; de ehhez még teszek egy észrevételt és ez abból áll, hogy a beiforgalomnak akadálytalansága abban az értelemben, hogy még a fogyasztási adó alá eső czikkek se vétess snek ellenőrzés alá, ez nem a mi érdekünk ; ez annak a szövetséges államnak érdeke, a mely a mi területünkön fogyasztóit czikkek utáni termelésnél a fogyasztási adót beszedte. Ez esetben a forgalomnak az ellenőrzés kikerülhetetlen korlátozása a mi pénzügyi érdekünk által van igazolva és ha a forgalomnak ezen kikerülhetetlen korlátozását elkerülni akarjuk, akkor hozassék az illető megtérítés azon fél által, mely e korlátozás nélkül a mi kincstárunk hátrányára előnyöket huz. (ügy van ! balfelöl.) A német példa azonban uraim, még egy más tekintetben is nagyon tanulságos. (Halljuk \) Németországban a fogyasztási terület nemcsak az egész fogyasztási adó megvétele végett állíttatott fel, hanem a fogyasztási adók különbözetének kiegyenlítése végett is, tehát nem annyira pénzügyi, mint tisztán nemzetgazdasági érdekből. Ha ezen népek az ellenőrzést előbbre valónak tartották, mint a forgalom teljes akadálytalanságát: nem látok okot t. ház, honnan vegyük mi a rendkívül nagy félelmet a belforgalom e szükségszerű korlátozása ellen. Végre egy harmadik ok is hozatott fel, még pedig az előadó ur által, s az abban áll, hogy ez által a monarchiának másik állama^ bizonyos ellenintézkedésekre volna provocálva. Én megvallom őszintén, hogy ez ellenvetést nem értem: mert a fogyasztási vonal nem jelent mást és az elleninditványok nem czcloznak többet, mint a belföldön termelt iparezikkek után fizetendő fogyasztási adónak a határon áthozott czikkektől való megvételét. De ez semmi tekintetben sem védvám; ha tehát ennek a mi határainkon való megvétele valami intézkedést provocál a másik fél részéről: az az intézkedés igenis egy lehet, sőt egynek kell is lennie annak, t. i. hogy az ott megfizetett fogyasztási adó visszatérittessék. És ez helyes intézkedés, de ennél további intézkedések provocálását sem belátni, sem felfogni nem tudom. A pénzügyminister ur ma azt mondotta, hogy ő megengedi, hogy a fogyasztási területnek elküj lönitése a vámterület egységével összeegyeztet-