Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

Siti. orsságoíí ttléi február SÍ 18T8. 877 létre Olaszországban egy törvény, mely a mi szeszkivitelünk egy jelentékeny részét megnehezítette; a mi egyébiránt a szeszipart illeti, nem lehet mondani, hogy 1867. óta nem fejlődött volna, mert ha a legutolsó években visszaesett is, 1868-hoz képest nagy a haladás. Én a zárvonalra nézve elmondtam nézetemet az általános tárgyalás alkalmával, erre visszatérni tehát nem fogok. Ma is azt állítom, hogy teljesen értem azoknak okoskodását, a kik a fogyasztási adókban szenvedett megkárosodásunkat oly nagyra teszik; de azoknak okoskodását, a kik nem teszik oly nagyra, a kik azt hiszik, a mint én is, — és ha azt nem lehet is adatokkal kimutatni, hogy épenséggel mennyi lehet az, — hogy itt nincsen 10—12 millióról, hanem sokkal kevesebbről, egykét millióról van szó, ki lehet mutatni: ezeknek okoskodását nem értem; mert állitom ma is, hogy nagyobb károk érnék az országot az egyezség elvetésével, mint a mennyi hátrányt ezen előnyökről való lemondás kitesz. Én különben a zárvonal nehézségeit nem vélem könnyen elüthetni, a mint Lónyay t. képviselőtársam tette, hogy hiszen minden szállítótól meg lehetne követelni, hogy küldje be a pénzügyi hatósághoz a szállító levelet, mert félek attól, hogy ez esetben nagyon kevés lesz a jövedelem, s több lesz olyan, a ki be nem küldi, mint a ki beküldi. Nem olyan egyszerű ez a dolog, mint a hogy az ember — Lónyay gróf t. képviselő ur használta e kifejezést, nem én, — egy axiomakint felállított feltevés alapján itéli, (Tetszés a középen.) Én, Paczolay képviselő ur azon felhívására, hogy kötelessége lett volna a kormánynak kimutatni, hogy mi a kár, mi az előny az egyezségben: engedelmet kérek tőle, a szót nem vesztegetem, mert hiszen órákig tartó előadásokban fejtegettetett az úgy a kormány, mint a kormányt támogató padokról, hogy mik a károk, mik a hátrányok ; és a t. képviselő ur meg fogja engedni, ha én nemcsak az én előadásomat ajánlom figyelmébe, de azokat is, a kik megtámadták az előterjesztéseket, s a kik idézték a károk azon mértékét, mely a kormány előterjesztésében a fogyasztási adóknál szenvedett károsodásunkat illetőleg foglaltatik. Mondatott tegnap Kerkapoly t. képviselőtársam részéről is, hogy két, harmadfél millió azon kár, a melyet a kormány előterjesztése szerint ezen a téren szenvedünk. A mi becsülésünk szerint is körülbelől annyit tesz az ki. Nem lehet biztos adatokat felhozni, hanem igenis hozzávetőleges számitások szerint legfeljebb ezen összegre lehet a mi károsodásunkat tenni; hacsak valaki ugy nem számit, a mit itt hallottam, hogy mindaz, a mi Austriából ide jön, az felszámítandó; de a mi Magyarországból Austriába megy, az nem veendő figyelembe. Pedig megy ám tőlünk is a másik fél KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. XV, KÖTET. területére. Csak egyet említek meg, hogy Magyarországból Austriába finomítás végett nevezetes mennyiség megy ki a szeszből, czukorból stb., és hogy a nálunk termelt czukorból nagy mennyiségű ezukor fogyasztatik Bécsben. Ha ilyen összegben számítjuk az e téren szenvedett károsodásunkat, akkor hogy áll a statusquo ezen kérdésre nézve? Ugy áll, és az ón t. barátom mint igazságosuember meg fogja engedni, hogy ugy áll, hogy igenis azon megkárosítás, a mely itt ér bennünket, bevallom, az egyezségben orvosolva nincs, de a mai állapothoz képest enyhítve igenis van; nem akarom most a javításból eredő összeget megnevezni, mert az ezen irányban való compensatió bizonyos mértékét beismeri minden ember, a mennyiben több oly czikk jövedelmében, a melyekből mi nem fogyasztunk 30°/

0-et, a 30°/o arányában osztozunk. De ezenfölül a restitutio kérdését illetőleg a kormány megállapodásai, — pedig az ide vonatkozó rendelkezések szintoly kiegészítő részét képezik ezen egyezségnek, mint ezen incriminált törvényezikk — lényegesen megjavítják a helyzetet, mondhatnám gyökeresen orvosolják. Mindezek után én hivatkozva azokra, a miket már ez irányban nem egyszer elmondtam a t. háznak, bátor vagyok ajánlani a t. háznak, hogy ezen ezikket méltóztassék elfogadni, úgy a hogy van. Méltóztassék elfogadni azért: mert bár elismerem, hogy a vámterület egysége nem teljesen ugyanazonos fogalom a fogyasztási adóterület egységével, — s ezt nem tagadtam soha, — állitom mégis, hogy az előterjesztett elleninditványok, ezen törvényjavaslatot, ezen egyezséget gyökeresen felforgatnák. Méltóztassék elfogadni azért: mert nem egy ideális egyezségről van szó, melybe az indítványokban foglalt eszmét esetleg beilleszteni lehetne, És most még egy megjegyzést azon irányban, a melyet beszédem elején érintettem, t. i. azon eltérésre vonatkozólag, a mely Szilágyi Dezső t. képviselő ur módositványa ós Simonyi t. képviselő ur indítványa között rejlik. Ezen eltérés abban van, hogy Szilágyi Dezső képviselő ur felvette indítványába a monopóliumok tárgyait is. Én a monopólium tárgyainak felvételét nem tartom szükségesnek azért, mert ezen czikk a szabad forgalmi tárgyakról szól, a monopólium czikkei pedig a szabad forgalom tárgyait nem képezik ; de nem szükséges másodszor azért, mert mint volt szerencsém megjegyezni, a monopólium tárgyaira vonatkozólag léteznek egyezkedések, a melyek szerint mindenik állam-területnek azon fogyasztási adóilletéket élvezni joga van, a mely az ő gyártmányaiból rá származik. De másodszor nem volna czélsz«rü azért, mert ezekre vonatkozólag igen részletes intézke48