Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

578 866 emágos Illés február 21.1878 dések szükségesek, ezekbe a kiegyezésekbe a részletes intézkedések bele férnek, meg is vannak ezen törvényjavaslatban; ezen részletes intézkedések nélkül a kérdést, nehogy épen annak helytelen alkalmazása által a czél veszélyeztessék, felvenni nem lehetett. Ezért én az indítvány ezen részét fölöslegesnek tartom. A beadott indítványoknak a fogyasztási adókra vonatkozó részét t. ház, olyannak tartom, mely nem ellenkezik ugyan a közös vámterület eszméjével, de ellenkezik a jelen egyezséggel, mikbe azt beilleszteni azért nem lehet, mert e kérdésre nézve az ügy hosszú és nehéz tárgyalások és küzdelmek után részünkről más módon ez idő szerint megoldható nem volt, és így ezen módositványnak elfogadása ezen egyezséget halomra dönti. Azért ezen indítványokat nem tartom elfogadhatónak, s kérem a t. házat az eredeti szöveg megtartására. {Helyedés és tetszés a középen.) Elnök : Szólásra már senki sincs feljegyezve, de vannak, kik szólási joggal bírnak, Szilágyi Dezső képviselő ur egy elleninditványt adott be, mely több képviselő által van aláírva. Simonyi képviselő ur szintén több társával együtt módositványt adott be, s ha azt most is módositványnak tekinti, akkor a házszabályok szerint szólási joggal nem bir. Én azonban hajlandó vagyok azt hinni, hogy ő a czimben tévedett, mert beadványának szövege, mint a pénzügyminister ur is megjegyezte, a törvényjavaslattal gyökeresen ellenkezik. Ennélfogva, bár a czim téves, azt hiszem a t. ház meg fogja engedni, hogy a t. képviselő ur másodszor is szólhasson. (Helyeslés.) B. Simonyi Lajos: T. ház! Azon indítvány, melyet a törvényjavaslat 1. g-ához beadni szerencsés voltam, mint magából a szövegből is kitűnik, az egész §-nak más fogalmazását ajánlja. Ennél fogva szólási jogommal élvén, mindenek előtt azokra akarok reflectálni, miket a pénzügyminister ur legközelebb előttem elmondani méltóztatott. (Halljuk

I) Legelőször is megakarom jegyezni, hogy a t. kormány részéről azon felfogás, mely szerint az állíttatott volna bárki által, hogy az Ausztriával kötendő vámszövetség ellentétben lenne az 1867diki törvénynyel, nézetem szerint annyiban téves, mert ily felfogás nem létezik. Mert az 1867: XII. t.-cz. határozatai szerint tökéletesen szabadságában áll Magyarországnak akár vámszövetség utján tovább folytatni a vám-szövetséget, akár pedig önállóan rendezkedni be. Egyedül az mondatott, hogy az 1867: XII. t.-cz. 63. §-a tiltja, hogy oly szerződés köttessék, mely által jövedelmeink megcsonkíttatnának, s ebből kifolyólag a kormány részéről különösen azok ellen, kik az 1867: XII. tczikkot alkották, mintegy vád emeltetett: miképen alkothatták ők az 1867: XVI. t.-czikket. Erre nézve kimondom, mint különvéleményünkben is kijelentettem, hogy igen helyesen cselekedtek azon férfiak, kik a 67-iki törvényeket alkották, s figyelembe véve a helyzet politikai nehézségeit: a vámközösséget akkor megállapították. Ezt annál inkább tehették, mert nem voltak olyan adatok birtokában, melyekből kitűnt volna, hogy a vámközösség egy bizonyos része Magyarországra káros, különösen pedig a fogyasztási adóknak akképen való beszedése, mint ottan szabályozva van ; mert akkor — mint a t. pénzügyminister ur igazságot fog nekem adni — különösen a szesznél ilyen megkárosodás nem létezett. (Helyeslés balfelöl.) Ennek következtében, miután azon törvény ugy is 10 évre van kötve, azon férfiak ellen, kik az I8ő7-iki törvényeket megalkották: véleményem szerint vádat emelni nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) A t. pénzügyminister ur azon észrevételére, hogy az általam beadott javaslat felforgatja az egész egyezséget, s annak létrejöttét koczkáztatja, megjegyzem, hogy ez nem remélhető: mert ott van a bankkérdés, abban nem forgatta-e fel az egész egyezséget még gyökeresebben az osztrák kormány, s íme látjuk, még is meg van a bankra nézve a kiegyezés. (Helyeslés balfelöl.) Elismerem, hogy a t. pénzügyminister ur soha sem mondta, hogy vámközösség mellett fogyasztási zárvonal nem lehet ; hanem tegnap tartott beszédében azt mondta, hogy ez a vámközösséget veszélyezteti Megjegyzem, hogy igen tekintélyes példák tanúsítják az ellenkezőt. íme ott van a nagy német vámszövetség, abban Bajorország, Würtenberg, Baden külön fogyasztási zárvonallal birnak. s meg volt már itt említve ezen kivül az is, hogy a városok, így a főváros, külön fogyasztási adóval birnak. Nem akarom ismételni, csak jelzem, hogy a monopóliumokat, különösen a dohányt illetőleg, már a t. pénzügyminister intézkedett is, hogy annak ki és bevitele ne történhessék szabadon Ausztriába ós vissza. Ennek következtében jogosan azt mondani, hogy e vonal veszélyezteti a vámközösséget: nézetem szerint nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) A mi a számításokat illeti, őszintén kimondom, hogy azok iránt ezelőtt sem volt nagy bizalmam, de a pénzügyminister ur nyilatkozata után még kevesebb bizalmam van. Csak egy dolgot akarok felemlitteni. A t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy egy férfi öltönyre elég 2 méter kelme. Ehhez én nem értek, ennek következtében egy szakértőt, egy szabót megkérdeztem, s az nekem azt mondta, hogy a legkisebb férfiúnak, persze gyermeket nem értek, legalább 2 méter és 80 centiméter szükséges. Kérdeztem, nem lehetne-e 2 méterből is egy öltözéket mégis alakítani ? Lehet, felelte ő, de ez esetben a kabátnak nem lenne ujja, s a nadrág-