Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

3 76 356. országos ttlés február 21. 1878. felelős kormánynak e részbeli intézkedései a másik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák maguk után; megállapittathatik egyszersmind jövendőre azon módozat, mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognak eldöntetni." Azt mondja tehát: „ez alkalommal." Minő alkalommal? Megmondják az előző §§-ok. Akkor t. i., mikor a várnszövetség köttetni fog. E vámszövetség megköttetett. Az alkalom tehát megjött, a melyre az 1867: XII. törvényczikk azt az elvet, mint axiómát kimondta. Miként tétetett elég a törvény azon rendelkezésének, mely szerint ez alkalommal meghatároztathatik azon mód is : miként történjék a megíerheltetés. Kt 1867: XVI. törvenyezikk II. §-a azt mondja: „A só- és dohányjövedók'és azon közvetett adók, melyek az ipartermélésre közvetlen befolyással vannak, névszerint a pálinka-, sör- és ezukoradó, mindkét államterületen e szerződés ideje alatt egyenlő törvények és igazgatási rendszabályok szerint fognak kezeltetni." „Az e végből a két pénzügyministi'r által már is egyetértöleg megállapított törvényjavaslatok még a jelenlegi ülésszak alatt, alkotmányos tárgyalás végett mindkét törvényhozás elé fognak terjesztetni, s magától értetődik, hogy az akkép alkotott törvények ismét csak közös egyetértéssel törvényes utón változtathatók meg." „Hogy az egyenlő rendszabályok kezelésében az összhangzat megóvassék, a két fél pénzügyministerének joga lesz a másik fel vezérlő és beszedő hatóságainak ügyvitelébe időről-időre betekinteni. Az e czélra kijelölt közegek a másik rész pónzügyministere által a szükséges igazolványnyal ellátandók." Lónyay igen t: képviselő ur azt mondja, hogy hol van az 1867: XII. t.-ez. 63. g-ában kizárva az, hogy az egyik fél a másikat megkárosítsa? Leszek bátor felolvasni az általunk előterjesztett törvényjavaslatnak ide vonatkozó §-át — de nem is olvasom fel — mindenki tudja, hogy szórulszóra azonos azzal, melyet most felolvastam, (Helyeslés a középen.) Ha tehát a t. képviselő ur joggal kérdette: hogy az 1867: XVI. t.-cz.-ben ki van-e zárva ez ; én is kérdeni ebben az általunk előterjesztett törvényjavaslatokban ki van-e zárva? (Élénk helyeslés a középen.) Azt mondja továbbá az én t. képviselőtársain, hogy az 1867-ik évi ministerium, a melynek közbejöttével e törvény megalkottatott, mely a legilletékesebb értelmének kiderítésére, megmutatta minden cselekvésében azt, miként értette a törvény szövegét; megmutatta azzal, hogy megkezdette a másik féllel a rendezkedést a sör-, a dohány-, a szesz- és ezukorra nézve. Az én t. képviselőtársam hivatkozott azon egyezségre, mely a só-monopolium tárgyában a másik féllel létrejött ós azon egyezkedésekre, melyek állítólag a dohány-monopólium tárgyában létrejöttek arra nézve, hogy az egyik fél gyártmányai, a másik fél területére ne menjenek. A mi a sót illeti, megjegyzem, hogy a sómonopóliumra vonatkozólag létrejött szerződés ma is érintetlenül fenáll, be is ezikkelyeztetett a só egycdáruságáról szóló törvényben és nincs is senkinek eszeágában sem azt módosítani akarni. A mi a dohányjövedéket illeti: a mely infézkedéseket én erre nézve tettem, azokat nem fenálló egyezmények alajőán tettem, hanem kötöttem a másik féllel erre nézve egyezményt^ melyre nézve sok előzménynél nem találkoztam. És minek alapján köthettem ezt? Azon az alapon, hogy a monopólium, tehát a só és dohányjövedék egészen más természetű, mint a fogyasztási adók. A monopólium tárgyait képező czikkek ellenőrzése, az egyik fél gyártmányainak a másik fél területére be nem vitele egészen más dolog, mint a fogyasztási adóknál. A monopóliumnál az adó természete, a fizetés módja egészen más szempontok alá esik, mint a fogyasztási adóknál. A mi azt illeti, hogy az 1867-iki ministerium által a ezukor-, szesz- és söradóra nézve is történlek intézkedések ; ez igaz, ámde ezek mind egy alapelvből indultak ki, hogy lajthántul és lajtháninnen egyenlő törvény ós egyenlő igazgatási szabályok lettek elfogadva. Erről van szó most is, sem többről, sem kevesebbről. Abban igaza van az én t. képviselőtársamnak, hogy a ezukoripar helyzete más volt 1868 és 1869-ben, mint a milyen ma. Méltóztassanak megengedni, hogy megemlítsem azon körülményt, mely ezen helyzet megváltoztatására mérvadó. Nem azért állott jobban ezen ipar akkor, és nem azért áll roszabbul ma, mintha a reá kivetett adót meg nem birta volna, mert akkor, — azt tudja minden ember, — adót fizettek, ma nem fizetnek vagy alig fizetnek ; akkor a ozukorgyártas technikája nem lévén annyira kifejlődve, nem voltak képesek azt a nyereséget oly mérvben elérni, a milyre ma képesek. Nem azért buktak ezen gyárak közül többen, inert az adók nyomták el; el lehetne sorolni Magyarországban minden bukott ezukorgyárra nézve az okokat, a melyekért megbuktak ; egyetlenegy sem bukott meg az adó miatt, hanem megbuktak más okból, a melynél fogva megbuktak volna még akkor is, ha mi fizettünk volna nekik, nem pedig ők fizettek volna az országnak adót. A mi a szeszadót illeti, hogy a szeszipar 1867 —(58-ban lényegesen más állásban lett volna, nem fogadom el, azt-azonban megengedem, hogy némileg könnyebben boldogult, de nem azért, mert mi akkor Austriába is szállítottunk szeszt, hanem ennek egyszerű oka az, mert csak 1870 ben jött