Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

374 356. országos Illés február 21. 1878. adórendszerben a czukorra nézve fenáll, és mely Magyarországra különösen azért hátrányos, mert a répára vettetett az adó és nem a terményre : orvosoltassék egy uj adó-törvényjavaslat beterjesztése által, Az e részbeli intézkedés szüksége egyébiránt nem volt praegnans és a létezett állapot nem volt hátrányos reánk nézve azért, mert 1867-ben, 1868-ban és 1969-ben előnyben volt ugyan az osztrák rész a czukorra nézve ; de viszont előnyben voltunk mi a szeszre nézve. így p. o. midőn 1869-ben a szeszadó Magyarországban 6,778.000 volt és folytonosan emelkedett, az osztrák félen, 1869-ben az összes szeszadó 7,811.000 volt, tehát körülbelül 1 millió a különbség, a mely figyelembe véve az akkori viszonyokat, kiegyenlítette azon különbözetet, mely a mi hátrányunkra a czukorra nézve létezett. Ámde vegyük tekintetbe azon körülményt, hogy azon időben, mig a pénzügyeket én vezettem, 1867—68—69-ben Magyarországon a czukortermelés emelkedőben volt;így pl. a ezukorgyárak száma 18-ról 2l-re emelkedett egy évben és az adójövedelem is növekedett, mindamellett, hogy még folyvást az adó a répa súlya után vettetett ki. Ily körülmények között — bár én, inig pénzügyminister voltam, folytonosan igyekeztem az ez irányban megindított tárgyalásokat előmozdítani, — az uj ezukoradó megállapítására, a mely már nem magára a répára, hanem a termeivényre vettetett volna ki, oly égető nem volt s közbejött még az, hogy 1869. április havában összeültek az adók reformja tárgyában általam összehívott enquete bizottságok. Magyarországon csak később kezdtük érezni azt, hogy mennyire hátrányos a ezukor megadóztatásának módja és mily hátrányosak az e téren időközben kifejlődött körülmények; 1870 —1872-ig ugyanis Cseh- és Morvaországban nagy tőkékkel részvényekre nagyban szaporították a ezukorgyárakat. Ekkor következett be az, hogy Magyarországon hanyatlott a czukortermelés és még fokoztatott az állam kára a mindinkább növekedő restitutiók által, a mely kérdés 1867-ben — beismerem — nem rendeztetett kellőleg. Miért emiitettem mindezt ? Azért, mert a ministerelnök ur tegnapi beszédében kétségbe vonta, hogy vajon fenáll-e az 1867: XII. t.-cz. 63-ik §-ának azon intézkedése, a melyet felolvastam és erre nézve hivatkozott azokra, a kik e törvény alkotásába befolytak, én pedig, ki akkorában mint pénzügyminister az ügyekbe befolytam : hivatva éreztem magamat e részben a fölvilágosítást megadni. (Helyeslés.) Hogy fogom fel tehát én ezen kérdést? Én ezen kérdést akképen fogom fel, hogy az 1867. XII. t.-cz. 63-ik §-a ma is teljes épségében fenáll és nemcsak a kormánynak, hanem ezen háznak, a mely mindenek felett őre a törvények sértetlen végrehajtásának, első kötelességei közé tartozik csak oly egyezséget helybenhagyni, a mely az említett törvény 63. §-ának teljes mértékében megfelel. (Élénk helyeslés balfelöl.) Átalában t. ház, én a folyamatban lévő tárgyalásokban egy hibát látok. (Halljuk!) Egy franczia iró emiitette és sokszor igaznak bizonyult, hogy van egy mód, a melynek alkalmazása mellett gyakran sikerűi a hibás állítást is keresztül vinni; ezen mód : a hibás állítást axiómának nyilvánítani és miután az axiómát bizonyítani nem kell, ezen körülmény felment a bizonyítékok felsorolásától. Ezen egész vitában sokszor tapasztaltuk ezt. Például, hogy többet ne említsek, axiómaként állíttatott fel, hogy a mostani egyezség jobb, mint az 1867-iki; axiómaként állíttatott fel, hogy egyedül ezen az alapon lehet egyezséget kötni: tehát nem marad más hátra, mint azt elfogadni. Ily axiómával, melyet bizonyítani nem is igyekeznek, találkozunk a ministerelnök ur tegnapi beszédében, hogy t. i. a fogyasztási vonal felállításának költségei sokkal tetemesebbek, mint hogy azt fölállítani érdemes lenne. Másodszor, „hogy ily vonalak felállítása által elveszítjük a közösvámterületnek azon legfőbb előnyét, a mely a forgalom és kereskedésnek minden akadály nélküli szabadságában áll". Ez mint csalhatatlan igazság van felállítva. Említettem már a múltkori beszédemben, de most is hivatkozom rá, hogy bizonyára alig van állam, a mely kedvezőbb forgalmi viszouyokkal, több közlekedési eszközökkel és szorgalmasabb népességgel bírna, mint Németország és ott, mint sokszor emiitettem, hat ilyen külön csoportozat van, és ez a körülmény a forgalomnak nincs hátrányára. Hiába hivatkoztam erre. és arra is, hogy ezáltal okozott költségek, tekintve Németország példáját, nem oly nagyok, s hogy bőven kárpótolvák az ez utón elérhető eredmény által. De van egy igen egyszerű módja, a mely mellett sem a forgalom nem akadályoztatik, sem költségek nem igen okoztatnak. Ha a fogyasztási adók egyenlő mérték szerint méretnek ki : nincs ok arra, hogy azokon a fogyasztási adókon vegyük be a kivetett adót, hanem-tökéletesen elintézhető a dolog, ha az, a ki fogyasztási czikkeket küld be az országba, a szállítólevélnek másolatát a pénzügyi hatósághoz küldi be azért, hogy a két j allamfél egymással leszámolhasson. A mi az odaát j termelt czukorból, sörből itt fogyasztatik. azt MaS gyarország javára írják ós viszont megforditva. j Ez egyszerű leszámítolási tény, a mely sem a 1 forgalmat nem akadályozza, sem költségbe nem j igen kerül. \ Egyébiránt t. ház, én nem félek az itt elő' állható különben sem jelentékeny költségektől, mert mint már egyszer mondtam, meggyőződésem