Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-356
372 366. országos Illés február 21. 1878. szor azon inkább theoretikus okból, mert látszólag ezen megoldási mód — látszólag mondom — a vámközösség elvével sem ellenkezik. De én, t. ház! látván, hogy nem mindenki gondolkozik ugy, hogy mások más módot tartanak helyesebbnek, a mely mód körüíbelől az eredményben ugyanoda vezetne, a hová a mi nézetünk: ón szívesen csatlakozom más módozathoz s pedig azért is, mert egy fogyasztási zárvonalban én a közös vámterület megsértését egyátalán nem látom. Nem látom már azért sem t. ház, mert hiszen ily fogyasztási külzetek léteznek a mi területünkön igen nagy számmal ós léteznek mindenütt. A városi oktroy tulajdonkép nem egyéb, mint fogyasztási zárvonal egy ország vámterületén, mely közös vámterülettel bir, kis területre szorítva. Ha nagy városokra vesszük ezeket, akkor mindenesetre felérnek kisebb országok zárvonalaival. Ha ezen intézkedés, melyet ugy a theoria, mint a gyakorlat mindenütt elismert, fenállhat egységes vámterület mellett : akkor a mi, két ország és kormány közt létező közös vámterületünket, s annak eszméjét sem fogja zavarni és nem fogja megdönteni az egységet a Magyarországot körül vevő fogyasztási zárvonal. Igaz, hogy némi költséggel fog járni, de mondom, miután nem alterálja a vámközösség elvét és mindenesetre károsodásunknak egy jó részét meg fogja szorítani: szívesen járulok ezen módosításhoz, különösen Szilágyi képviselő úréhoz, mely nézetem szerint némi tekintetben teljesebb, mint az, melyet Simonyi Lajos báró ur benyújtott [Helyeslés bal/elöl.) Zay Adolf: Midőn kijelentem, hogy részemről elfogadom Szilágyi Dezső képviselő ur indítványát, legyen szabad szavazatomat röviden indokolnom. Eövid lehetek már azért is, mert az ügy lényegét nálamnál sokkal hivatottabbak teljesen kifejtették és kimerítették. Én Szilágyi és Simonyi Lajos képviselő urak indítványait ugy vélem értelmezhetni, hogy ezeknek csak az a czélja, hogy azon károsodások, melyeket jelenleg szenvedünk, a fogyasztási adóknak nem egészen igazságos beszedési módja által, azon két és fél, sőt három milliónyi károsodás jövőre meglegyen szüntetve ; s az ügy ezen mozzanatát figyelmébe ajánlom azon t. képviselőtársaimnak, kik azon alapon állnak, hogy „keine Steuererhöhung'' mert ha ezen két-három millió a magyar kincstár javára visszatérül: akkor kímélve leszünk uj adónemek feltalálásától. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Ezen most általam jelzett czél elérésére, ezen károsodások megszüntetésére a két indítványozó ur mint eszközt, és meg vagyok győződve csak is mint eszközt ajánlották nekünk a fogyasztási vonal felállítását. Már azon kijelentésekben, melyeket mind a két indítványozó ur tett, hogy ezen eszközben nem akarják az első lépést látni a külön vámterületre kellő megnyugtatást találok. De ámbár azon eszköz, melyet a t. képviselő urak javaslatba hoztak, a jelenlegi helyzet actualis incidentiáinak megfelel, még se tartom azt tökéletesen megfelelőnek és helyesnek. Én más körülmények közt sokkal helyesebb eszközt találnék ezen czél elérésére, a fogyasztási adóknak közös czélokra való fordításában ; de ezt a jelenlegi helyzetben nem hozhatom indítványba, és ennélfogva elismerem, hogy a jelenlegi helyzetben azon eszköz, melyet a t. képviselő urak javaslatba hoznak, ámbár nem egészen helyes, de mégis az egyedüli eszköz azon czél elérésére, melyet a t. képviselő urak kitűztek és melyet ugy hiszem, minden hazafi pártol, t. i. azon czél elérésére, hogy ezen két, Két egy fél, egész három millió, melyet eddig vesztettünk, visszatóritessék a magyar kincstár és a magyar közgazdaság számára. Azon felfogásban, hogy az indítványozó két képviselő ur nem akarta indítványával a külön vámterület iránt ós vámsorompó felállítása iránt az első lépést tenni, és azon reményben, hogy ők maguk hajlandók és képesek lesznek más viszonyok közt helyesebb eszközt feltatálni és elfogadni, részemről pártolom az általok is ajánlott eszközt, és elfogadom Szilágyi Dezső képviselő ur indítványát. Gróf Lónyay Menyhért: T. ház! Az átalános tárgyalás alkalmával a fogyasztási adókról részletesen nyilatkoztam, kifejtettem, hogy én azt hiszem, miszerint a fogyasztási adók önálló kezelése Magyarországra nézve legnagyobb fontosságú kérdés; az lehetővé tenné pénzügyeink rendezését; továbbá kifejtettem azt is, hogy ha a fogyasztási adók tekintetében külön csoportozatot képeznénk, az által a vámegyezség semmikép sem lenne veszélyeztetve, s annak nem is lenne hátrányára s végre az átalános tárgyalás alkalmával kifejtettem azt is, hogy a külön fogyasztási vonal költségei aránylag csekélyek és az árúk forgalmát alig akadályozzák. Ennélfogva fölmentve éreztem volna magamat ezen pontnál, ele a többi pontnál is azon kötelességtől, hogy ismét felszólaljak ; azonban a ministerelnök urnák tegnapi felszólalása úgyszólván késztet arra, hogy a t. ház előtt azon ügyben, melyre a t. ministerelnök ur hivatkozott, fölvilágositásokat adjak. (Halljuk!) Mit mond a t. ministerelnök ur? Azt mondja, hogy az 1867: XII. t.-ezikk 63. §-a nem áll már fönn teljes érvényében, miután az 1867 : XVI. t.-czikk 11. §-a azt módosította. Figyelmezteti a t. házat, hogy 1867-ben tudták, hogy az 1867 : XII. t.-czikk 63. §-ávaí mi egyezik, vagy mi ellenkezik, s hogy „mindig azt szokták megnézni, miképen magyarázták azt azok, kik a törvényt meghozták."