Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

856. országos ülés február 21.1878. 369 ket fosztani és ránk oly intézkedéseket akar szorítani, amelyek következtében fogyasztási adóink maholnap egészen elenyésznek, akkor felmerül azon kérdés, amit ha jói emlékszem, a t. ministerelnök ur még e padokról felemiitett, hogy vajon nincs-e itt azon eset, hol a pénzügyminister a kiszolgáltatandó rátákat visszatartsa; mert ha az egyik fél nem tartja meg a feltételeket, ha elveszi a képességet: akkor nekem is jogom támad azon arányban, amint a fizetési képességet tőlem elvonja, a fizetést tőle azon arányban elvonni. {Tetszés a szélső baloldalon.) Ha így eszközöltetett volna a kiegyezés : semmi kifogásom nem volna a fogyasztási adókra; de miután ez nem igy történt, és miután a quota-leszámitásnál ezen körülmény figyelembe sem vétetett, én helyén levőnek tartom, hogy mi az 1867: XII. törvónyczikk 63. g-át magyarázzuk. Mert méltóztassanak felvenni, hogy az 18Ö7: XII. alaptörvény mindaddig érvényben van, mig a két törvényhozás annak rendje és módja szerint azt meg nem változtatja. Miután ez igy áll, akár miképen történt a XVI. törvónyczikk magyarázása : az nem praejudical a jelen esetben alkotandó törvénynek; mert a XVI. törvónyczikk csak tíz évre köttetett és annak érvénye ezen idő elteltével ránk nézve megszűnt. Hiszen ha az állana, amit a t. előadó ur méltóztatott kifejezni, akkor kár volt harmadfél évig ezen kérdések felett vitatkozni; mert hiszen azon okoskodás alapján anélkül is tartozunk annak minden g-át feltartani; ha pedig nem tartozunk és alapúi szolgál a XII. törvónyczikk: akkor jogosítva vagyunk ugy magyarázni, mint betűszerinti tartalma azt mutatja. A 63. §. pedig nem azt mondja, hogy csak ezen megrövidítéseket kell megakadályozni, hanem egyáltalában minden megrövidítést. Ha tehát az egyáltalában kimondatik, és a XVI. törvónyczikk csak tiz évre szól : természetes, hogy tiz év múlva megszűnik és nekünk nem a XVI. törvónyczikk a szabályadó, hanem a XII. törvónyczikk és annak tartalma szolgál zsinórmértékül. A t. ministerelnök ur tegnapi beszédében azt méltóztatott felemlíteni, — és pedig nem először, már hallottuk ezt tőle, — hogy legalább arra vigyázzunk, hogy parlamenti reputátiónkat, mit az egész világ megenged nekünk, hogy az osztrákok felett előnyben vagyunk: tartsuk szem előtt. Már ón kénytelen vagyok megjegyezni, hogy meglehet külső formákban talán-talán előnyben vagyunk; de ha magát a lényeget, a parlamenti munkálat eredményét tekintjük, azt veszem észre, hogy azon nem egészen a parlamenti szokások szerint eljáró osztrák parlament az ország érdekének megvédésére sokkal erősebb. {Tetszés balfelöl,) mint a mi parlamentünk és ministeriumunk a mi EÉPV. H NAPLÓ 1875-78, XV. KÖTET. érdekeink megvédésében. Én nem hallottam hogy kétszer, háromszor, sőt többször igen szép, elmés nagyhatású szónoklattal az osztrák parlamentben mindig egyedül a magyar érdekek vódelmeztettek volna; ellenben a magyar parlamentben egyedül csak az osztrák érdekek védelmeztetnek a minister urak által. {Helyeslés balfelöl.) Valóban szégyen, hogy a mi érdekeink megvédésére egy ministernek sem volt egy szava. {Élénk helyeslés balfelöl.) Ha ez igy áll, — pedig valósággal igy áll: — akkor inkább ragaszkodom ahhoz a több eredményt felmutató osztrák parlamenti eljáráshoz, mint a mi parlamenti eljárásunkhoz, mely csak a terheket rója ránk, de előnyöket kivívni nem képes. T. ház! a ministerelnök ur tegnap mintegy szemrehányásképen méltóztatott felemlíteni, hogy mi nem akarjuk az egész kiegyezést átvizsgálni, s az egész kiegyezésből tudomást szerezni a tekintetben, hogy mik annak előnyei, s mik hátrányai. E szemrehányás mindenkit inkább illethet, mint a képviselőházat. Azon törvényjavaslatok nem is ugy voltak a ház elé terjesztve, hogy azokból a képviselők meggyőződhessenek azok előnyei és hátrányáról ; sőt maga azon intézkedés, hogy e kiegyezési törvények nem egy bizottsághoz, hanem szétszakgatva többhöz utasíttattak: — azt mutatja, hogy a ministerelnök ur nem is kívánta, hogy e kiegyezési törvényekről olyan mindent magában foglaló jelentés adassék be a házhoz, melyből képesek lettünk volna rnegitólni e törvények előnyeit és hátrányait. Miután mi ez eljáráshoz semmi módon nem járulhatunk: az önvédelmi instinctus kényszerit most bennünket arra, hogy azon hátrányok ellenében szavunkat felemeljük, melyektől előre is rettegtünk, és felszólalás nélkül magunkat meg ne adjuk. {Helyeslés balfelöl.) A magas ministerium mindenkor azt kegyeskedik felemlíteni, hogy e kiegyezés mégis jobb, mint az eddigi állapot. Én elhiszem ezt, ha ügyelembe nem vesszük a vámok felemelését, és figyelembe nem vesszük azt, hogy nyersterményeink piacza most már egyedül Ausztriára szoríttatott, holott a porosz ministeri jelentés szerint a 68-iki vámtételek fen tartása mellett Németország kész lett volna az egész német piaczot számunkra fentartani; — továbbá ha nem vesszük figyelembe ujabb megterheltetósünket a bankadósság s a Lloyd-társulat subventiója által, mely utóbbi szintén a mi jövedelmünket iparkodik kisebbíteni. Mint már jeleztem, a t. minister urak nem merik kimutatni : mennyi kár háramlik reánk a vámok felemelése által ós a piacz szűkebbre szorítása folytán. Pedig ez indirect kárra ministerelnök ur egy időben nagy súlyt fektetett. Ha a t. előadó ur az 1867-iki XVI. törvényczikkből azt méltóztatik kimagyarázni, hogy a 47