Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-356
356. országos ülés február 21.1878. 365 egy millió veszteséget szenvedünk, mert a kormány kimutatásai szerint körülbelül egy millió értékű sörrel több hozatik be az országba, mint amennyi innen kivitetik, ami tehát itt fogyasztatik; hanem a sörrel való kereskedés egyáltalában csak oly módozatokat enged meg, melyek a nagy kereskedés természetében rejlenek, azok természetével járnak, melyek a nagy szállítási eszközök igénybe vételét szükséglik, s ennek következtében a sör tekintetében az ellenőrzés nem oly nehéz; nem oly nehéz ez a czukor tekintetében sem, a mely csak nagy gyárakból, és csak nagyban hozatik be az országba; itt is tehát a kezelési költségek és nehézségek nem lehetnek oly tetemesek, oly óriásiak. A szesz tekintetében kétségkívül nagyobb a nehézség, de ha meggondoljuk, hogy ép a szesz azon czikk, amelyre vonatkozólag a fogyasztási adó dolgában nem szenvedünk aránylag oly veszteséget, és a melyre nézve a coneurrentiát a Lajthántuli tartományokkal még tűrhetően kiadjuk : látszik, hogy az egész ügy a szesz miatt egyáltalában megakadni nem fog, s hogyha a szesz ide-oda vitetvén, némi rendetlenség fordulna elő, ez még nem vitiálná a ezélt, melyet magunknak a módosításokkal kitűzünk. A harmadik kifogás az, hogy a forgalom szabadsága akadályoztatnék meg, s arra a ministerelnök ur a legnagyobb súlyt fekteti. Megvallom, részemről nehezen birom megérteni, hogy a forgalom szabadsága megakadályoztassék bizonyos, igen szűk korlátok közé szorított, és analóg természettel bíró czikkek által. Tudjuk, hogy ép ezen ezikkekre vonatkozólag másutt is meg van szorítva a forgalom szabadsága; tudjuk, hogy más. nehezebben ellenőrizhető czikknél, pl. a dohányra és sóra nézve szintén meg van akadályozva a forgalom szabadsága, s vajon ezen megakadályoztatása a forgalom szabadságának kiterjed-e más irányban is? vajon ezáltal a kereskedés más irányban is gátoltatik-e ? Ezt sem itt, sem másutt nem tapasztalták, a tapasztalat tehát nem azon aggodalmak mellett szól, melyeknek e tekintetben a t. ministerelnök ur kifejezést adott. De még egy tekintetet kell mulhatlanul felhoznom, azon tekintetet, hogy, ha a fogyasztási vámvonal felállittatik, a termelő érdekeivel ellentétbe nem áll, mert valószínűleg saját állam versenyképességi szempontból ép ugy vissza fogja neki, ha ez elfogadtatik, téríteni a saját államában fizetett fogyasztási adót, mint ahogy megtéríti most, ha más felé, külföldre történik a kivitel, ós hogy ez áll: kétségtelen azon alapon, mert egy ország sem fogja saját termelőit nyomni kívánni, s kettős adóval megadóztatni, a mi által a versenyképességből teljesen kizáratik. Ezen megjegyzésekkel azon kifogásokra vonatkozólag, a melyeket a t. ministerelnök ur és az eredeti szöveg pártolói a módositványok ellen felhoztak, befejezném felszólalásomat, ha nem volna egy pár észrevétel azok közt, a miket a ministerelnök ur jónak látott tegnap megtenni, melyeket teljes lehetetlen szó nélkül hagyni. A ministerelnök ur megjegyezte azt, hogy ő nem helyesli a bankkérdésnek e kérdéssel való összeköttetésbe hozatalát és a vitába elegyítését, és ki is jelentette, hogy ő utolszor fogja a bankkérdést e kapcsolatban és e vitában felhozni. Szívesen követtem volna példáját, de sajnálom, hogy lehetetlen; mert a történtek okozatos összefüggése a kapcsolatot megköveteli és az eljárásról bírálatot mondani csak ugy lehet, ha e kérdést azzal kapcsolatban tekintjük, annyival is inkább; mert az eljárás, melyet ép a ministerelnök ur tegnap a bankkérdós tekintetében felhozott, jellemző az egész kiegyezési és különösen az e kérdésekkel való alkudozásokra nézve. Azt mondotta a ministerelnök ur, igenis lemondott a cabinet a vámkérdósben akkor, mikor oly követelmények tétettek a ministeriummal szemben, melyek a paritás elvét sértették, és vissza vonta lemondását akkor, amikor e követelmények oly alapra reducaltattak, mely a paritás és dualismus elvével ellenkezésben nem volt. En t. ház, e felfogást sehogy se tudom megérteni, és ép itt látom a kormány által követett politika alaphibáját. Pénzügyi kérdésből közjogi kérdést alkotott, és közjogi recompensatióval beérte : ellenben midőn a közjogi kérdés pénzügyi oldaláról volt szó: sohse láttam, hogy erre különös súlyt fektetett volna. Itt a fogyasztási adónál csakugyan egy közjogi kérdés pénzügyi consequentiájáról és oldaláról van szó, s ime ez elejtetik, erre nem helyeztek tüzetes súlyt a tárgyalás alatt, ebez a ministerium nem ragaszkodott ugy, a mint más paralell kérdésekhez, a hol tisztán pénzügyi kérdésről volt szó, és a hol, megvallom, a bank egy két tanácsosának feláldozása sokkal kevésbé esett volna a nemzetnek zokon, mint a pénzügyi áldozat, mel} T et a nemzet állandóan hoz. {Helyeslés balfelol.) Azt emiitette a t. ministerelnök ur, hogy ő kívánatosnak tartja a kérdés politikai oldalát illetőleg, hogy ma ne csak a politikai kérdésekben legyen meg a közösség a birodalom két oiszagának népe közt; hogy nem kívánja, hogy csak a külső érdekközösség legyen meg bennünk, hanem hogy megkívánja ma a kedélyek azon érzületének összhangját az összetartozandóságra nézve, mely ennek legkétségtelenebb garantiája. Tökéletesen helyes t. ház, de kérdem, hogy a kedélyek érzületének azon összhangja arra, hogy üdvös legyen, a kölcsönös torzsalkodásban való találkozás, a kölcsönös veszekedésben való összhang-e? vagy a kielégitettség összhangja, melyet csak ugy érhetünk el, ha azt, ami mellékes : elhagyjuk ugyan; de a mi vitális, azt minden körülmények közt megkívánjuk.
