Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

362 S5S országos Illés február 20. 1878 nagyon kicsire szállítja le, míg ellenben a fogyasztási adókban való károsodást — megvallom őszintén, nem értem egészen előadását — egyfelől nagyobb összegbe véli kifejezendőnek, és másfelől, mikor arról volt szó, hogy a söradó mennyiben bir fontossággal, azt mondja, hogy egyébiránt az nem nagyon fontos, mert 1874. mindössze 70 ezer vám-mázsa sör hozatott be. Engedelmet kérek, én még eddig mindenütt azt hallottam, azt tudtam, azt tudták 1867-ben, azt tudják ma, hogy a legnagyobb része a fogyasztási adóknál szenvedett károsodásunknak — miután a restítutió kérdése elintéztetett — a sörben van. (Ellenmondás Kerkapoly Károly részéről.) Engedelmet kérek, igenis a sörben van. Méltóztassanak megnézni az adatokat. Ha tehát ő oly kicsinynek számítja a sör-adó fontosságát, akkor más szóval halomra dönti a károsodás nagysága iránt tett számításait. Én különben azt hiszem, hogy a sörre nézve annak oly kicsinyre való számítása az, a miben a képviselő ur tévedett, valamint tévedett a károsodás nagyságának kiszámításában, mert az körülbelül ugy áll, mint a kormány kimutatásaiban foglaltatik. Ismétlem, a kérdés az, és ez felfogás dolga, kiki elhatározhatja magát saját meggyőződése szerint: mi azt tartjuk a szerzett tapasztalatok után, hogy ma a közös vámterület alapján más, ennél jobb egyezség nem köthető; teljes joga van annak, ki azt hiszi, hogy köthető : ennek el nem fogadására próbálkozni és a jobb megkötése iránt intézkedni. De egész objektivitással szabad legyen ez alkalommal is megjegyeznem, hogy igenis csakugyan ezen károsodás, a mennyiben ma meg van : tetézve a restitutiók károsodásával és nem ellensúlyozva semmi által: meg volt az 5 év leteltekor is (Helyeslés a középen) és ismétlem egész objectivitással, hogy ha azok, kiknek akkor a kormány kezükben volt, annyira lehetőnek tartották ennek a közös vámterület alapján orvosolását, ha akkor, a mint bizonyosan szivükön hordották az adózó nép érdekét épugy, mint ma, ezt oly lehetőnek tartották, akkor igenis kérdem: miért nem nyúltak azon lehető, sőt, ugy látom, a képviselő ur szerint — könnyen lehető orvosláshoz ; vagy ha nem nyúltak hozzá: miért állítják ma, hogy annak eszközlése könnyű, vagy csak lehetséges volna szemben almások által jóhiszemű buzgó fáradozásokkal (Élénk helyeslés a középen.) Tisztelt képviselőház! engedelmet kérek, azt hallom, hogy ez a dologra nem tartozik. Én is azt mondhatnám, hogy kedvetlenül említem fel, és szívesen elhallgattam volna; de ha arról van szó, hogy valaminek, a mit én lehetetlennek tartok, oly könnyen °a lehetősége bizonyittatik be : akkor azt tartom, hogy önmagam, a kormány és az ország iránti kötelességem, rámutatni, hogy mások is voltak, kik bizonynyal nem tartották oly könnyen lehetségesnek, a mikor nekik kellett volna megcsinálni, mert különben épen ugy, mint mi is, szerették volna megcsinálni ők is, és megcsinálását bizonyára meg is kísérlettek volna. (Helyeslés a középen.) Azt mondták többfelől t. ház, hogy a fogyasztási adóknak szándékozott rendezése ellenkezik az 1867: XII. törvény — gondolom — 63. §-ával. Én most nem bocsátkozom annak theoreticus fejtegetésébe, hogy az 1867 : XII. törvény szerint mi lehetséges, ós mi nem, sőt nem megyek még annak fejtegetésébe sem, hogy utoljára is ép azok alapján, a mik elmondattak előttem ép Kerkapoly képviselő ur által is, egy ujabb törvényben még módosítani is lehetne a régibb törvényt, hanem csak arra hívom fel a t. ház figyelmét, hogy 1867-ben, azt gondolom, tudták, hogy az 1867: XII. törvényezikk 63. §-val mi egyezik, vagy mi ellenkezik, és én legalább még ott is, a hol valamely törvény értelme kétes, még a tudomány í terén is — ugy tudom — azt szokták megnézni, hogy miképen magyarázták azt azok, a kik a törvényt meghozták. Éz argumentum mindannyiszor döntő, ha valamely törvény kétes. Azt pedig senki nem fogja tagadni, hogy 1867-ben megalkottatván előbb a Xll. t.-czikk, még azon évben ugyanazok által, a kik az 1867: XII. t.-czikket alkották, hozatott meg a XVI. t.-czikk is, a mely e tekintetben tökéletesen ugyanaz azzal, mely ma a t. ház asztalán fekszik. Ha tehát 1867-ben maguk azok, a kik alkották, nem látták az 1867-iki t.-czikket ellentétesnek, akkor ma sem lehet állítani, hogy ellentétes, vagy ha olyannak látták volna — ós ezt az argumentumot nem akarom alkalmazni, bár lehetne — vagy ha látták, hogy ellenkezik az 1867: XII. t.-czikkel és még is megalkották az uj törvényt: ez nem tenne mást, mint hogy az ujabb törvénynyel azon régibb XII. törvényt tollalták. Azt hiszem, hogy a törvényesség szempontjából, az 1867: XII. t.-czikk szempontjából e javaslat ellenében felszólalni alapossággal, és igazsággal nem lehet. Csak egyre kívánok még reflectálni. Az előttem szólott t. képviselő ur hangsúlyozta azt — és erre azért reflectálok, mert jól esik mondhatnom, hogy tökéletesen egyetértek vele benne, hogy nem szabad a közgazdasági kiegyezést a politikaival összezavarni; nem szabad azt mondani, hogy ha a kiegyezési kérdésekben nem éretik el az egyezség, eo ipso megbomlik a politikai kiegyezés is. Tökéletesen egyetértek vele, csakhogy egy kicsit nagyobb tekintettel bir előttem azután az, a mit ő is hangsúlyozott, hogy azonban azt nem tagadja, hogy a közgazdászati téren ki nem egyezés,