Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

355. országos ülés tási tárgyakra nézve egy közbenső vonalat felállítani ; mert akkor lehetősége van annak, hogy külön adóztatási rendszer legyen itt és ott a fogyasztási tárgyakra, különösen a szeszre: mert nem hiszem, hogy valaki tagadhatja, hogy egyenlő adóztatási rendszer mellett Magyarországban a szesztermelés nem emelkedni, hanem pangni fog. S ezt különösen Magyarország felső megyéinek érdekében említem fel, melyekre a most felemelt szeszadó lehetetlenné teszi a szeszipar fejlődését s ennek a mezőgazdaságra kiható hátrányait mérlegelni nem lehet. Ezen hátrányok egyenlő adóztatás mellett mindig növekedni fognak, mert midőn Ausztriában olcsóbb munkás, jobb nyersanyag, sokkal nagyobb industria és olcsóbb tőkével rendelkeznek : mi a concurrentiát Ausztriával ki nem állhatjuk. A fogyasztási adóknál szenvedett pénzügyi károsodásunkat csakugyan lehet, mint Szilágyi Dezső t. képviselő ur proponálta, compensálni; hanem nem lehet szerintem compensálni azon károkat, melyeket nemzetgazdasági, s különösen mezőgazdasági tekintetben ez egyenlő adóztatási rendszer által vallunk s azért kívánom én, hogy egy külön vonal állíttassák fel, mely azután lehetővé teszi a külön megadóztatást, s ép azért elfogadom Simonyi Lajos báró t. képviselő ur javaslatát és és az I. czikket el nem fogadom. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Kerkapoly Károly: T. ház ! Midőn a részletes vitánál mindjárt az első czikknél felszólalok, és azt a t. pénzügyminister urnák egy, az átalános vita végén mondott beszédéből való idézéssel kezdem, sietek biztosítani a t. házat, hogy ezt nem azért teszem, mintha egy utólagos átalános vitát akarnók felidézni, sőt csak is azért, hogy alkalmat vegyek magamnak ahoz egy másik biztosítást kötni. A t. pénzügyminister ur állitá, hogy én a javaslat mellett felhozott érvek ellenében az ékesszólás egész hatalmát érvényesítettem. Én meg vagyok arról győződve, hogy azt akarva sem tehetem vala, mivel hogy én azon hatalommal nem birok ; de hozzá teszem, a menynyiben bírnék, szándékosan nem érvényesiteném vala azt. Most sincs olyatén szándékom. Az ékesszólás rábeszélni akar. Én ez ügyet sokkal komolyabbnak, sokkal nagyobb horderejűnek s annál fogva a vele szemben elfoglalt álláspontot — legyen az mellette, vagy ellene — sokkal nagyobb felelősséggel terheltnek tekintem, semhogy valakinek rábeszéléseért és oly eredményért, mely nem a meggyőződés, de a rábeszélés, vagy bármily eg3^éb hatalomnak lenne eredménye, felelni akarnék. Azt akarom, s a mennyire rajtam áll ós tehetségemtől kikerül, oda igenis hatok, hogy a mennyiben a javaslatok helyességéről meggyőződve nem volnék, a mennyiben kénytelen volnék azokat KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. XV KÖTET íebrnár 80.1878 353 egy vagy más részben hibásaknak ítélni, a menynyire bírom, igenis az érveknek egész cataractaját hozni ffel ellenük, de a dologból mentetteket, azért, hogy felvilágosítsak; azért, hogy meggyőzzek, de nem, hogy rábeszéljek. (Elénk helyeslés.) Ezért ismétlem, még ha rendelkezném is azzal, egyenesen kerültem volna és kerülném az ékesszólás bármi fegyverének használatát. A másik, a mit megjegyezni kívánok, meg az, hogy miként első felszólalásom alkalmával kerülni kívántam, hogy ugy fejezzem ki magamat, mind azt, a mi személyes vonatkozást foglalna magában, a mi a vitának ez irányú színezetet adhatott volna: ugy kerülni kívánom azt most is, ismét nemcsak azért, mert azt hittem, s hiszem, hogy tartozom ezzel a t. háznak és a t. ház minden tagjának ; hanem azért is, mert tudtam, hogy ez az ügynek vagy épen nem tesz szolgálatot, vagy ha igen: roszat. Ha a személyi vonatkozásokból vett érveléssel hatni lehet, az az ügy rovására van. Nem akarom, hogy valakinek személye irányában kelthető kedvetlenség, a személye vagy felfogása iránti hit megingatása szolgáljon okul arra, hogy ne hallgassunk arra, a mit az mond, Hallgassunk arra, a mit akárki mond, és mérjük meg, mit ér az. Másfelől részemről is tudom, s ném is felejtem el, hogy mint a ministerelnök ur monda azzal, ha nem a dolgot támadjuk, de annak szószólóit, ezzel hallgatólag elismertük, hogy teszszük ezt azért, mert a dolgot támadni nem bírjuk. (Helyeslés balfelöl.) Azért most is kerülni kívánok minden személyes vonatkozást, bár talán meg fogja engedni a t. ház, hogy az általános vitában fölmerült nem egy e féle mozzanat után ma ez nekem nehezebb, mint első felszólalásom alkalmával volt. T. ház! En az általános vita alkalmával azt mondtam, hogy ,,az előttünk fekvő javaslatokat csakúgy fogadhatjuk el érdekeink önsórtése nélkül, ha legalább is fokoztatnék azon szűnő haszon és fölmerülő kár, melyet piaczunknak az osztrák ipar részére ingyen átengedésével, illetőleg annak önköltségünkre önvédésévei szenvedünk, s ha nem kívántatnék, hogy e szűnő haszonhoz, illetőleg fölmerülő kárhoz még az adóvisszatéritéseknél eddig szenvedett veszteség is járuljon, s ha módja találtatnék, hogy népünk fogyasztási adója legkisebb részben se folyjék az osztrák kincstárba; vagy ha igen: az teljes mértékben pótoltassák vissza a nélkül, hogy e visszapótlás ránk a velünk szövetkezett népek gyűlöletét vonná, s a többi. Most erről van a szó." Arról van szó : eszközölni, hogy a magyar nép fogyasztási adója a magyar kincstárnak váljék javára vagy az által, hogy oda folyjon, vagy az által, hogyha máshová folyt, meg visszatérittessók, 45