Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

355 országos tilos február 20. 1878. 343 beni intézkedései a másik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák maguk után. Tehát ezen törvényczikkely szelleme, annak czélzata a fogyasztási adók kezelésének egy oly módozatát kívánja meg, amely mindkét kincstárt a maga természetes jogától, a maga természetes jövedelmétől nem fosztja meg, hanem megerősíti, (ügy van! Igaz! balfelöl.) S midőn t. ház minden vitán felül áll, mert minden oldalról beismertetett, hogy a fogyasztási adók kezelésének jelenleg megállapított és ezen szövetségi javaslattal kapcsolatban levő javaslatokban szintén megállapittatni szándékolt módozat oda juttatja a dolgokat, hogy a magyar fogyasztók jövedelméből szedett fogyasztási adók a másik állam kincstárába folynak: kétségtelen, hogy ezen czélba vett megállapítási módosat az idézett §. szellemének, czélzatának nem felel meg. {Helyeslés balfelöl.) Jól tudom, igen t. képviselőház — és ebben teljesen méltánylom a t. pénzügyininister ur felszólalását, — jól tudom én, hogy azon károsodás ellenében, melyet a magyar kincstár itt szenvedett, többféle módozat lehet a károsítás megsemmisítésére. Az egyik módozat volna az, ha például a fogyasztási adók jövedelme közössé tétetnék és a közös kiadásokra fordíttatnék; a másik módozat lehetne példának okáért az, hogy ezen iparczikkek után az adó nem a termelésnél, hanem egy egészen más kezelési módozat szerint a fogyasztásnál vétetnék meg, s talán lehet még több más módozat is, melyek közvetve vagy közvetlen orvosolják e bajt. De e felhozott módozatokat sok tekintetből, miket itt részletezni nem akarok, én nem ajánlanám, A legegyszerűbb, és ezen álláspontnak legjobban megfelelő módozat az, a mely mindkét kincstár számára biztosítja azon adójövedelmet, mely az iparczikk árával önönfogyasztója jövedelméből szedetik be De jól tudom, és nem akarom tagadui. hogy egy bizonyos fokig a pénzügyi vámokban compensatiók vannak ajánlva. Nem akarom itt újólag felemlíteni, mily csekélyek azok : mennyire nem lehet azokat egyenértékül elfogadni, még egy oly számítás szerint is, melynek esélyei másutt folytonosan csökkennek, alig tennék ki ötödrészét azon átlagos csorbításnak, melynek összege minden oldalról he van ismerve. De mégis kész vagyok kijelenteni, mert a gyakorlati és sikeres megoldást mindig elébe teszem egyéni nézetein szerinti jobb módozatnak, hogyha a t. kormány részéről oly más, az általam javasolttól eltérő más mód javasoltatik, a mely nekünk megközelítőleg teljes coinpensatiót nyújt: kész vagyok azt consideratió alá venni, ós ha meggyőződöm, hogy azzal czélt érünk, megelégedni. De azon nemével a visszatérítésnek, mely kilátásba helyeztetett, és melynek esélyei folytonosan csökkennek, részemről sem az általános vitában, sem most meg nem elégedhetem. (Helyeslés balfelöl.) Mit kívánunk mi, illetőleg mit kívánnak azok, kiknek nevében az elleninditványt benyújtani bátor vagyok? Kívánjuk mi is, mint az előttem szólott Simonyi Lajos b. t. képviselő társam, a fogyasztási vonal felállítását, s kívánjuk, hogy ezen fogyasztási vonalon egyik államból a másik államba áthozott, fogyasztási adó alá eső ilynemű czikkektől mindegyik állam részérői megvehető legyen önön fogyasztási adója. Ez tisztán pénzügyi rendszabály, a termelőre és a fogyasztóra nézve a viszonyok maradnának érintetlenül; mert aligha kétkedik valaki az iránt, hogy a fogyasztási adó megvételét egyik állam részéről kísérni fogná az adóvisszatérités a másik részéről. Nem osztozom a pénzügyminister ur azon ellenvetésében, hogy ez a vámközösség, a közös vámterület elvének megtörése volna. Mert nézetem szerint a közös vámterület eszméje sehol, hol gyakorlatilag megvalósíttatott, nem vonja maga után szükségszerű folyományul, hogy a vámterület egyszersmind korlátlan fogyasztási területet képezzen. A fogyasztási területnek a közös vámterülettől való különválasztása volt a német vámszövetségnek uralkodó eszméje s részben az ma is; s még sem kétkedett senki, hogy a német vámszövetség közös vámterületet képez. S én pusztán elméleti okokért, pusztán azért, mert a korlátlan belforgalom ebben az értelemben is magyarázható : a fogyasztási terület egységét nem fogadom el mindaddig, inig biztosítva nem vagyok, hogy a magyar kincstár károsítása el fog kerültetni. (Helyeslés balfelöl.) Tökéletesen méltánylom a t. pénzügyminister ur másik ellenvetését, melyben arra czélzott, hogy egy ily fogyasztási vonal felállítása, szigora ellenőrzéssel kétségkívül költségeket és egy nemét a/, akadályozásnak fogja szükségessé tenni. De az ellenőrzés nehézségei szemben e kincstári érdekkel, melynek megóvása elkerülhetlenül szükséges, e rendszabály komoly akadályt nem képezhetnek. Ezt nézetem szerint megint bizonyítja a német vámszövetség eddigi fejlődése, és a jelen állapot is, a hol úgy azok a csoportok, a melyek épen a fogyasztási adóra tekinktettel alakultak, és a melyek egymás irányában „Übergangs-Abgabe"-kat szednek, s ez áJtal a fogyasztási adók külömbségét kiegyenlítik; valamint Bajorország példája, mely egészen külön fogyasztási területet képez, és a mely a behozott czikkeken önnön fogyasztási adóját megveszi, bizonyítja, hogy ezen nehézségek, bár kétségtelenül megvannak, de szemben ezen kincstári érdekekkel gondolom, legyőzhetlen akadálynak nem tekinthetők. (Helyeslés balfelöl.) Egyébiránt bátor vagyok még hozzátenni, hogy úgy, mint ón gondolom, — meglehet, csalódom —