Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

Hí 355. országos ttlís február 20. 1878. ezen fogyasztási vonal nem pusztán azért, hogy t. i. ezen fogyasztási adó beszedésére szolgáljon, haszonnal fog működhetni. Ellenkezőleg, mig én az igen tisztelt kormány részéről meggyőzve nem leszek arról, hogy Magyarország kereskedelmi forgalmának megbízható megállapításával van biztos mód adatok gyűjtésére, addig én azon tökéletlennek nevezett eszméhez — mert nem az£euyim — ragaszkodni fogok, hogy ezen fogyasztási vonal egyszersmind a kereskedelmi forgalmi adatok gyűjtésére is szolgáljon, és igy annak költségei azon minimális és igen csekély illetékek által is csökkentetni fognak, melyek „droit de Statistique" czim alatt igen csekély ősszegben ugyan, de mindenesetre szedendők lesznek. (Helyeslés bal/elöl.) Egyben azonban meg kell vallanom, hogy Simonyi Lajos báró indítványától eltérek, helyesebben mondva épen nem térek el, mint inkább azt részemről pótolni kívánom. Ezen indítványban t i. az állam-egyedáruságok egészen mellőzve vannak, jelesül a só és a dohány. Én pedig azon nézetben vagyok t. ház, és már ebből a szempontból is ezen törvényjavaslat I-ső czikkelyónek szövege okvetlenül módosítandó, hogy az állami egyedáruságokat itt kifejezett szavakkal ki kell venni az akadálytalan forgalom alól. Én tantikul hívom fel a volt pénzügyminister urakat, sőt a jelen pénzügyminister urat is, ő a maga tapasztalatából sokkal jobban fogja tudni, hogy azon viszonynak bizonytalansága, a melyben az állana egyedáruságok közül különösen a dohány és szivar ügye van, két állam közt okozott számos esetekben súrlódást, és számos esetben egyik kincstárnak megkárosítására vezetett, és ezen természetes jövedelmét mindegyik állam, a mely monopol alapján őt még sokkal kizárólagosabban illeti meg, mint a fogyasztási adóból eredő : miért ne biztosítaná törvényes kikötéssel a kereskedelmi szerződés megállapításánál; miért bizni azt a két állam kormánya közt létrejöhető précaire conventióra? (Helyeslés bal/elöl.) S én azon nézetben vagyok, hogy a monopol tárgyaira nézve az akadálytalan forgalom a monarchia két állama közt kizárandó. A többi fogyasztási ezikkekre nézve pedig, a mint az az indítványban ki van fejezve, csak azon feltétel, illetőleg annak kikötése mellett engedendő meg a forgalom, hogy mindegyik állam a másik államból bevitt sör, szesz és ezukor mán azon fogyasztási adót veszi meg, a melyet hasonnemű iparczikkek termelésénél belföldön fizetni kell. Ez az, t. ház, mire nézve én elleninditványt bátor vagyok előterjeszteni. Jól tudom azt, és abban nem is akarom tagadni pénzügyminister ur okoskodásának helyességét, hogy ez a jelen törvényjavaslat sarkalatos tétele. Jól tudom azt is. hogy egy másik helyen a fogyasztási adóknál szenvedett károsodásunk recompensatiójánál nemcsak a pénzügyi vámokra hivatkoznak, de hivatkoznak arra is, hogy mi nagyobb mérvben részesülünk a közös vámjövedelemben, mint fogyasztjuk azon czikkeket, melyek a közös vámhatáron áthozatnak, s melyekért a közös vámilletéket fizetik. De bátor vagyok arra azt felelni, hogy a mi ezen másik állítást illeti: az semmi esetre meg nem engedhető, s jogom van arra hivatkozni, hogy miután Magyarország kereskedelmi forgalmára nincsenek biztos adatok, ón oly okoskodásnak — ez nem a pénzügyminister okoskodása — súlyt nem helyezek magam részéről, oly adatok alapján, a melyekre nézve, ha én ő ellenökben hivatkozom, ők tagadják annak hitelességét. Tehát ez elesik. De ha nem is esnék el: engedjék meg, hogy felemlítsem, hogy ezen közös vámjövedelem felosztási aránya egy igen sajátságos kisegítő eszköz a másik alkudozó félre nézve. Nem csak akkor hivatkoznak arra, midőn a fogyasztási adókból eredő, reánk nézve súlyos károsodást igazolni akarják; de még akkor is, a midőn a restituti óban szenvedett sérelmünk orvoslását még akkor is megtagadják, midőn már a ezukoradó reformja által az osztrák kincstárt károsítástól megóvjuk. De azt soha sem veszik tekintetbe, hogy piaezunk korlátlan odaengedése által oly előnyben részesítjük őket, melyért igen csekély cserét kapunk. Én tehát ilyen okokra súlyt nem helyzek. Hanem mindaddig, t. ház, mig egy más elfogadható, károsításunkat legalább nagyobb részben elhárító módozat nem javasoltatik: kénytelen vagyok ezen módozathoz ragaszkodni, s azt a t. háznak ajánlani, a mely módozat az igazság alapján a két kincstár jövedelmei közt a határvonalat meghúzza, s ajánlom a t. háznak ezen elleninditványt elfogadás végett. Molnár Aladár jegyző (olvassa): Mindkét fél területe e szövetség idejére és annak értelmében egy vám- és kereskedelmi területet képez, melyet egy közös vámhatár vesz körül. Ennek következtében a szövetség ideje alatt a két fél egyikének sem lesz joga azon forgalmi tárgyakra, melyek az egyik fél területéből a másik fél területére vitetnek, bárminemű beviteli, kiviteli vagy átviteli vámilletéket vetni, és e végből közbenső vámvonalat állítani. A két állam közötti szabadforgalom köréből azonban kivétetnek az állami egyedáruság tárgyai, valamint az iparos termeléssel szoros kapcsolatban álló és fogyasztási adó alá eső czikkek, jelesen a sör, a szesz és ezukor. Az állami egyedáruságok tárgyainak egyik államból a másikba vitele egyáltalán tilos, a szabad forgalom köréből kivett és fenn elősorolt czikkek bevitele csak azon fogyasztási adó öszszeg megfizetése mellett engedtetik meg, a mely fogyasztási adó a belföldön termelt ily czikkek