Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

Hí 355. országos ttlís február 20. 1878. ezen fogyasztási vonal nem pusztán azért, hogy t. i. ezen fogyasztási adó beszedésére szolgáljon, haszonnal fog működhetni. Ellenkezőleg, mig én az igen tisztelt kormány részéről meggyőzve nem leszek arról, hogy Magyarország kereskedelmi for­galmának megbízható megállapításával van biztos mód adatok gyűjtésére, addig én azon tökéletlennek nevezett eszméhez — mert nem az£euyim — ragasz­kodni fogok, hogy ezen fogyasztási vonal egyszer­smind a kereskedelmi forgalmi adatok gyűjtésére is szolgáljon, és igy annak költségei azon minimális és igen csekély illetékek által is csökkentetni fognak, melyek „droit de Statistique" czim alatt igen cse­kély ősszegben ugyan, de mindenesetre szedendők lesznek. (Helyeslés bal/elöl.) Egyben azonban meg kell vallanom, hogy Simonyi Lajos báró indítványától eltérek, helye­sebben mondva épen nem térek el, mint inkább azt részemről pótolni kívánom. Ezen indítványban t i. az állam-egyedáru­ságok egészen mellőzve vannak, jelesül a só és a dohány. Én pedig azon nézetben vagyok t. ház, és már ebből a szempontból is ezen törvényja­vaslat I-ső czikkelyónek szövege okvetlenül módo­sítandó, hogy az állami egyedáruságokat itt kife­jezett szavakkal ki kell venni az akadálytalan forgalom alól. Én tantikul hívom fel a volt pénz­ügyminister urakat, sőt a jelen pénzügyminister urat is, ő a maga tapasztalatából sokkal jobban fogja tudni, hogy azon viszonynak bizonytalansága, a melyben az állana egyedáruságok közül külö­nösen a dohány és szivar ügye van, két állam közt okozott számos esetekben súrlódást, és számos esetben egyik kincstárnak megkárosítására veze­tett, és ezen természetes jövedelmét mindegyik állam, a mely monopol alapján őt még sokkal kizá­rólagosabban illeti meg, mint a fogyasztási adóból eredő : miért ne biztosítaná törvényes kikötéssel a kereskedelmi szerződés megállapításánál; miért bizni azt a két állam kormánya közt létrejöhető précaire conventióra? (Helyeslés bal/elöl.) S én azon nézetben vagyok, hogy a monopol tárgyaira nézve az akadálytalan forgalom a monarchia két állama közt kizárandó. A többi fogyasztási ezik­kekre nézve pedig, a mint az az indítványban ki van fejezve, csak azon feltétel, illetőleg annak ki­kötése mellett engedendő meg a forgalom, hogy mindegyik állam a másik államból bevitt sör, szesz és ezukor mán azon fogyasztási adót veszi meg, a melyet hasonnemű iparczikkek termelésé­nél belföldön fizetni kell. Ez az, t. ház, mire nézve én elleninditványt bátor vagyok előterjeszteni. Jól tudom azt, és abban nem is akarom tagadni pénzügyminister ur okos­kodásának helyességét, hogy ez a jelen törvény­javaslat sarkalatos tétele. Jól tudom azt is. hogy egy másik helyen a fogyasztási adóknál szenve­dett károsodásunk recompensatiójánál nemcsak a pénzügyi vámokra hivatkoznak, de hivatkoznak arra is, hogy mi nagyobb mérvben részesülünk a közös vámjövedelemben, mint fogyasztjuk azon czikkeket, melyek a közös vámhatáron áthozatnak, s melyekért a közös vámilletéket fizetik. De bátor vagyok arra azt felelni, hogy a mi ezen másik állítást illeti: az semmi esetre meg nem engedhető, s jogom van arra hivatkozni, hogy miután Magyar­ország kereskedelmi forgalmára nincsenek biztos adatok, ón oly okoskodásnak — ez nem a pénz­ügyminister okoskodása — súlyt nem helyezek magam részéről, oly adatok alapján, a melyekre nézve, ha én ő ellenökben hivatkozom, ők tagad­ják annak hitelességét. Tehát ez elesik. De ha nem is esnék el: engedjék meg, hogy felemlítsem, hogy ezen közös vámjövedelem felosztási aránya egy igen sajátságos kisegítő eszköz a másik alkudozó félre nézve. Nem csak akkor hivatkoznak arra, midőn a fogyasztási adókból eredő, reánk nézve súlyos károsodást igazolni akarják; de még akkor is, a midőn a restituti óban szenvedett sérelmünk orvoslását még akkor is megtagadják, midőn már a ezukoradó reformja által az osztrák kincstárt károsítástól megóvjuk. De azt soha sem veszik tekintetbe, hogy piaezunk korlátlan odaengedése által oly előnyben részesítjük őket, melyért igen csekély cserét kapunk. Én tehát ilyen okokra súlyt nem helyzek. Hanem mindaddig, t. ház, mig egy más elfogadható, károsításunkat legalább nagyobb részben elhárító módozat nem javasoltatik: kény­telen vagyok ezen módozathoz ragaszkodni, s azt a t. háznak ajánlani, a mely módozat az igazság alapján a két kincstár jövedelmei közt a határ­vonalat meghúzza, s ajánlom a t. háznak ezen ellen­inditványt elfogadás végett. Molnár Aladár jegyző (olvassa): Mind­két fél területe e szövetség idejére és annak ér­telmében egy vám- és kereskedelmi területet képez, melyet egy közös vámhatár vesz körül. Ennek következtében a szövetség ideje alatt a két fél egyikének sem lesz joga azon forgalmi tárgyakra, melyek az egyik fél területéből a má­sik fél területére vitetnek, bárminemű beviteli, kiviteli vagy átviteli vámilletéket vetni, és e vég­ből közbenső vámvonalat állítani. A két állam közötti szabadforgalom köréből azonban kivétetnek az állami egyedáruság tár­gyai, valamint az iparos termeléssel szoros kap­csolatban álló és fogyasztási adó alá eső czikkek, jelesen a sör, a szesz és ezukor. Az állami egyedáruságok tárgyainak egyik államból a másikba vitele egyáltalán tilos, a sza­bad forgalom köréből kivett és fenn elősorolt czikkek bevitele csak azon fogyasztási adó ösz­szeg megfizetése mellett engedtetik meg, a mely fogyasztási adó a belföldön termelt ily czikkek

Next

/
Thumbnails
Contents