Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

342 355. országos Illés február 20. 1878. Azonban a hannoveri királyságnak és olden- I burgi herezegségnek ezen a néparányán felül járó j bruttó-bevétele a beviteli vámjövedelemnek és az ugyanennek a czukor-adonál szinte engedélyezett i 3

A több jövedelem hozzászámitásával egy évben sem szabad többet tennie mint 20 ezüst garast minden a szövetséghez tartozó egy egy lakosra. Ha lehetett ott, lehet nálunk is, csak akarni kell, Stahl közgazdának tekintélyét, ugy hiszem, tagadni nem fogja senki. 0 az államiján létező egyedeket igy defíneálja: az állam egy vagyont képező társulat, minek folytán közgazdászata egy- ! séget képez, hasonlóan az egyénhez, mely önfen- j tartásáért és továbbfejlődéseért küzd más államok- [ kai szemben. Ez. t. ház, oly kötelesség, amelyről lemondani senkinek joga nincs. Az egyén lemondhat ugyan önmagát illetőleg, de ha ezt megtette, rendesen az a következése, a Dunát kell felkeresnie. Egy nemzetnek igy eljárni nem szabad, s lemondani ily vitális jogáról nem lehet. Ha ez általában áll, különösen áll ránk magyarokra nézve, kik nagy küzdelmet vagyunk kénytelenek vívni nem csak politikai, de közgazdászati téren is előbbrehaladt szomszédainkkal. Ha mi oly könnyen, vagy ha ugy tetszik, nehezen, de mégis lemondunk 250 millióról, akkor én e nemzetnek jövőjét, e nemzetnek létét féltem. Nem rég tapasztaltuk, hogy miután az uzsora mind nagyobb lesz az országban, szükséges gondoskodni módokról, hogy az állam által szükségképen kirótt nagy terhek alatt roskadozó népen segítsünk, szükségesnek tartottuk e czélból magán szövetkezés utján egy intézetnek, a kisbirtokosok földhitelintézetének fölállítását. De erre az állam hozzájárulására volt szükségünk. Kértük tehát az állam hozzájárulását oly mértékben, mely az intézet fölvirágzását lehetővé tegye. A t. kormány kénytelen volt megtagadni a segélyzós ilyen mérvét, kénytelen volt megtagadni 250.000 forintot; pedig ez az itteni veszteségünknek csak egy tizedrésze. Itteni veszteségünkből nem egy, de több olyan intézetet lehetne fölállítani, mely hazánk fiainak jóllétét nagy mértékben előmozdítaná. Én, t. ház, eddig nem hallottam egy megállható okot sem arra-, hogy mi erről lemondjunk. Atalános politikai okok hozatnak csak fel, melyek engem legalább meggyőzni képesek nem voltak, sőt meggyőződésem szerint e politikai okok épen az ellenkező consequentiára vezetnek. Meggyőződésem szerint nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy kérjem a t. házat a benyújtott módositványnak, egy azt módosító módositványnyal együtt elfogadására, vagy ha ez nem lehetne : kérem e niódositványt a vám és kereskedelem-ügyi bizottsághoz utasíttatni véleményadás és megvitatás végett. Én e kérdést oly fontosnak tartom, hogy e fölött, csak ugy könnyen elsiklani a t. háznak nem lehet, s ha kötelességünket teljesíteni akarjuk, elsiklani nem is szabad. (Helyeslés, balfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Szólni kivan.) Szilágyi Dezső: T. ház ! köszönettel tartozom az előttem felhívott t. képviselő urnák, hogy a szót nekem, ki indítványt szándékozom benyújtani, átengedni szíves volt. Én indítványt, ós pedig elleninditványt óhajtok e §-hoz beadni. Nem azért, hogy a múlt vitában bőven fejtegetett dolgokat újra felemlítsem, de mint természetes következését azon álláspontnak, melyet e javaslattal szemben az általános vitában elfoglaltam és mint természetes következését annak, hogy ezen §. rendelkezését következményeiben, mint a javaslatnak egy nagy hátrányát emiitettük fel a fogyasztási adók tekintetében, s én részemről azt tartom t. ház. hogy ezen §. megítélésénél azon következményeket kell szemünk előtt tartanunk, a melyek a második bekezdés határozatából folynak. Ezen második bekezdés a két szövetkező állam területe közt a korlátlan belforgalmaí statuálja, s midőn ezt teszi minden fen tartás nélkül, kapcsolatban a fogyasztási adókra fenálló és jövőben is meghozatni szándékolt törvényhozási intézkedésekkel : Magyarország kincstárát — senki által kétségbe nem vonva a kormány által átlag 2 és fél millió forintra téve — megrövidíti. Mert én nem alkalmazhatok más szót arra, hogy azon fogyasztási adó, a mely ezen állam területén lakó fogyasztók jövedelméből vétetik meg, nem a mi kincstárunkba, hanem, az adórendszer sajátossága folytán azon kincstárba foly, mely azon iparczikk termelésénél az adót beszedi. Már t. ház, a fogyasztási adók természete hozza magával, hogy az a fogyasztó jövedelméből vétetik meg, és ennek elkerülhetlen következése az is, hogy egy általam különben használni nem szokott kifejezést alkalmazok, hogy a mely állam lakójának jövedelméből a fogyasztási adó megvétetik, azon állam kincstárának természetes joga van ezen fogyasztási adó bevételére. (Helyeslés bal/elöl.') S ón részemről a szerződés 1 §-a második bekezdésének határozatát ezen következményében, kapcsolatban azon törvényjavaslatokkal, melyeket a szesz- és ezukor-adőra nézve elfogadtunk, kimondom, olyannak tartom, mely az 1867 : XII. t.-cz. 63. §-ának nem felel meg ; ezen törvényezikkely t. i. C3. g-ában a kereskedelmi- és vámszövetségről szólván, felemlíti, hogy az ipartermeléssel közvetlen összeköttetésben álló fogyasztási adók bizonyos módon szabályozandók, egyidejűleg a szövetség megkötésével, és arra a módra vonatkozólag, azt rendeli, hogy ez ugy történjék, hogy ezen adók kezelésére nézve oly szabályok alkottassanak, a melyek kizárják annak lehetőségét, hogy az egyik törvényhozásnak vagy felelős kormánynak e rész-