Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

355. országos Illés február 20 1878. 341 És ezen módot megtalálták, és pedig épen azon fogyasztási vonalak alapján. Mert hiszen 1836-ban köttetett Poroszországban ilyen szerződés a német közös vámterületen, amely akkor Frankfurt, Braunsehweig, Hannover és Poroszországra terjedt ki, köttetett pedig ugy, hogy statistikai adatok alapján kiszámíttatott a lélekszám, fogyasztási képesség, ugy az egyik, mint a másik területen és ezen praeeipuum alapján lett azután mindig kiosztva a közös vámjövedelem az illető országok lakosai között. Különösen nagy különbség volt Poroszország, — a mely földmivelő állam volt, — és az iparos Szászország között. A földmivelő Poroszország akkor 20 — 2570 többletet kötött ki magának az iparvámi jövedelemből azért, mivel ő nem iparos, hanem csak nyers-termelő és mint ilyen a közös jövedelemből rá több jut; igy kötöttek ki maguknak mások is a nagyobb fogyasztás czimón ugy, hogy mikor a kiosztás 1861. és 1863-ban megtörtént a közös vámterület egyesitett országai között, akkor az nem egyenlő arányban osztatott szét, hanem a fogyasztás alapján, és Poroszország kapott fejenként minden egyes lakosra 2.58 frankot, Braunsehweig 5.60, Hannover 6.30, a rajnai Frankfurt pedig, amely nagyon kicsi területű, de tudta, hogy többet fogyaszt, szintén többletet kötött ki magának, statistikai adatok alapián fejenként kapott 14.50 frankot. Az ekként alakult vámszövetségnek megvolt az igazság alapja, itt megnyugvással élhetett a közös vámterületen minden ország, mert tudta, hogy a mit ő fogyaszt, azért a fogyasztási adóban megfizetett összeg az ő pénztárába fog jönni. Mi alapon történt ez? A statistikai adatok alapján. Igen, de nálunk az mondatik, hogy statistikai adatok nincsenek, vagy amelyek vannak, nem jók, sőt egyik képviselő ur által azoknak megszerezhetése lehetetlennek állíttatott; pedig Németországban már évek előtt, már 1831-ben elegendőnek találták a statistikai adatokat arra, hogy a jövedelem-felosztásnál alapúi vegyék, sőt Frankfurt an der Oder oly előnyben részesült, hogy alapúi vétetett a még csak négy év múlva elkészítendő statistikai alap, utólagos kiegyenlítési biztosítással. Mióta Németország politikailag egy állammá lett, azóta ezen közbenső vámvonal részben megszűnt, és azóta ezen igazságos felosztás részben nagy igazságtalansággá vált, és pedig annyira, hogy már ma hallatszanak panaszok, és vannak zúgolódások Németország több tartományaiban az iránt, hogy a közös-vámterület ilyen korlátlan elfogadása által az ő anyagi érdekeik sértve vannak, és már gondolkodnak, lépéseket tesznek arra, hogy ezen károsodásokat orvosolhassák. És ezt azok teszik, a kik különben egy nagy Németországnak tagjai, a kik a közös nemzetiségi összetartozás hívei, a kik egy nagy családhoz tartozóknak tartják magukat. Ha ez szükséges ott, annál szükségesebb nálunk, a hol mi kívánjuk ugyan, hogy barátságosan éljünk együtt, de valahányszor ezt mondani hallom, mindig eszembe jut azon egykori kép és mondat, amely egy élczlapban jelent meg: ,,Wir sitzen so friedlich beisamen und habén einander so lieb." T. ház.' Ez igy van ma tagadhatlanul és igy fog maradni mindaddig, míg ezen egyezségünket igazságos alapra nem fogjuk fektetni; mind addig mig itt és a Lajthán tul azt hisszük, — ha nem volna is igazunk, — ha csak hisszük, hogy meg vagyunk károsodva: ezen barátságos együttélés szintén lehetetlen. A Lajthán túli képviselőházban azt mondják, hogy hiszen a közös vámon behozott fogyasztási czikkeknek mi csak 8°/

0-ét fogyasztjuk és mégis 32% arányában részesülünk. Az mondatik ott, — meggyőződésein szerint alaptalanul, — és ezzel izgattatnak a kedélyek nálunk, pedig meggyőződésem szerint sokkal nagyobb joggal mondhatjuk, hogy károsítva vagyunk. Képzelhető-e az, hogy ily viszonyok közt a barátságos egyetértés köztünk meg fog szilárdulni? Nem, hanem napról-napra lazább lesz. Nekünk, kiknek nagy súlyt kell fektetnünk a monarchia fenállására, mely nagy részben annak lakosai összetartásától függ, nekünk nagy súlyt kell fektetnünk egyszersmind arra is, hogy minden félreértés, s a károsításnak minden lehetősége kizárva legyen. Ezt pedig most már, mikor a javaslatok a ház által elfogadtattak, más utón, mint a t. képviselő ur által benyújtott módositvány alapján elérni nem lehet. Leszek bátor felolvasni azon német szerződésnek némely pontjait, melyről említést tettem : Az 1853-ban kötött szerződésnek 22-ik §-a igy szólt. „A közös jövedelmek felosztását illetőleg, határoztatott: A beviteli, kiviteli és átviteli jövedelemből levonatik a) hibás beszedés miatti visszatérítés, b) a különös közös megállapodások alapján történendő adóviszatéritések és adóelengedések után fenmaradó bruttó-bevétel a felosztás alapjául vétetik. 1. A beviteli vámjövedelem bruttó-összegének azon része, mely a hannoveri királyság és oldenburgi herczegség lakosságának számaránya szerint az összes vámterület lakossága számának megfelel, — miután az ezen összeg három negyedével szaporittatott, képezi a hannoveri királyság és az oldenburgi herczegség osztályrészét, a többi pedig a többi szerződő felek tulajdona.