Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

338 355 országos Illés február 20.1878. rületet képez, melyet egy közös vámhatár vesz körül. Ennek következtében a szövetség ideje alatt a két fél egyikének sem lesz joga azon forgalmi tárgyakra, melyek az egyik fél területéből a másik fél területére vitetnek : bárminemű beviteli, kiviteli vagy átviteli vámiileteket vetni, és a végből közbenső vámvonalat állítani. A szabad forgalom körében azonban nem tartoznak az ipartermeléssel szoros kapcsolatban levő fogyasztási adó alá eső ezikkek, jelesen a szesz, sör és ezukor, melyek után azon államnak, melynek területére bevitetnek, az ott termelt ily ezikkeket terhelő fogyasztási adó megfizetendő. Bárminemű, és bárki részére szedett belső adókkal az egyik fél a másik fél területéből bevitt ezikkeket csak oly mérvben terhelheti, a milyenben ily adókkal saját területeié hasonló iparkészítményeit vagy termékeit terheli. A közös vámhatárból ki vannak zárva a jelenlegi vámkülzetek." {Helyeslés balfel Ül) Széll Káinián pénzügyminister : T. ház! Igen röviden fogok a t. ház engedelmével az épen most benyújtott indítványhoz szólni. (Halljukl) Én, t ház, a magam részéről azon egész vitát, a mely a fogyasztási adók kérdésében e házban lefolyt, feleleveníteni és felmelegíteni nem akarom. (Hallj"k\) Nem akarom különösen azért, mert ezen vitával nem csak a múlt napokban lezajlott nagy vámvita atkalmával találkoztunk, a melynek egyik igen lényegesen kiegészítő részét épen a fogyasztási adok kérdése képezte, hanem azért is, mert ha a t. ház emlékezni szíveskedik, épen ezen megkárosítás kérdése, a melyben mi kétségen kívül részesülünk az által hogy bizonyos fogyasztási adó tárgyát képező ezikkek, különösen sör és ezukor Magyarországba nagyobb mennyiségben hozatnak be Ausztriából, mint a mennyi Magyarországból Ausztriába vitetik és így bizonyos része azon jövedelemnek, melyeket áthárítás folytán a magyar fogyasztó fizet, kétségkívül .az osztrák kincstárba folyik: a tegnap befejezett vitán kivül nem csak a szeszadó-törvénynél, de a czukoradó-törvényuél is, és így tulajdonképen háromszor lett ezen házban megvitatva. Akkor midőn ezen kérdés először jelentkezett — gondolom a szeszadó kérdése körül folyt a vita — a t. ház kegyesen fog emlékezni, erről a kérdésről a magam nézeteit egészen részletesen előadni szerencsés voltam és épen azért most magáról a kérdésről nem szólok, nem fejtegetem, hogy mennyi egyátalában az a kár, hogy menynyiben nyer compensatiót azon fogyasztási czikkeknél, a melyek az úgynevezett finánezvámok tárgyát képezik, mindezt mondom, nem fejtegetem ; csak azt constatálom, hogy azon módositvány, a melyet igen t. barátom Simonyi Lajos báró benyújtani méltóztatott, ugy a mint az be van adva, egyszerű imperativus kimondásával annak, hogy bizonyos tárgyak kivétetnek a szabadforgalom alól, ha nem ellenkezik is a vámterület egyezségével: annyi bizonyos, hogy ezen törvényjavaslattal annak alapelvével és a jelen egyezségnek alapjaival és feltételeivel homlokegyenest ellenkezik. (Helyeslés a középen. Igaz! Ugy van!) Méltóztassanak elgondolni, ezen elzárás keresztülvitelének nehézségeit, ha azon formulázás szerint, a melyben a módositvány szövegezve van, az mondatik ki, hogy egy közös vámterületet képez ugyan a monarchia területe, a melyet egy vámhatár vesz körül, és mondatik azután utána rögtön az: azonban azon czikkekre nézve, a melyek a fogyasztási adó alá tartoznak, ezen vámközösségi, vámegységi terület már nem alkalmaztatik, mert azok nem tekintetnek szabad forgalmi tárgyaknak. Ebből az következik, hogy az egész határt és mindazon a pontok, a hol Magyarország Ausztriával érintkezik, a hol tehát Ausztriából Magyarországba ily nemű ezikkek behozatnak, egy szorosan elzárt, vonallal kell körűi venni. Ha nem nevezzük is vámvonalnak, ha máskép lesz is bizonyos tekintetben a kezelés tekintetében berendezve: végeredményében ez más, mint külön vámterület nem lehet; mert ha azt akarják a t. képviselő urak, hogy ennek eredménye is legyen, akkor nagyon szigorúan kell ezt ellenőrizni mind azon vonalakat, főutakat, a melyeken e ezikkek bejöhetnek, szigorúan ellenőrzés alá kell venni, mert ha ezt nem tesszük, bejönnek azok a ezikkek a dolog természete szerint más utón. Ha pedig ezt tesszük, akkor ezen ellenőrzést, ezen vizsgálatot csupán csak ezen tárgyakra kiterjeszteni ideában lehet ugyan, de tényleg nem lehet; mert ha minden portékát nem vizsgálunk meg: hogyan fogjuk megtudni, hogy bizonyos hordó nem szeszt, ezukrot vagy sert és nem egyebet tartalmaz-e ? hogyan fogjuk, ha nem minden portékát veszünk control alá, ezen ezikkeket adó alá vetni? Én ezen sokszor emlitetlt zárvonalnak hátrányairól a vámpolitika-vita elején mondott beszédemben nyilatkoztain : elmondtam, hogy az ellenőrzés mennyi költségbe kerülne ? hogy mily nehéz lenne különben a csempészkedést meggátolni, beismertem, hogy vannak előnyei ugy pénzügyi mint gazdasági tekintetben, hogy ezen előnyök jelentékenyek és mi azért tettünk csak le azon sérelem orvoslásáról, inert ez időszerint oly egyezséget, mely ezt tenné, kivinni nem lehetett és nem lehet. Az akkor mondatokra nem térek vissza ; de egyet megjegyzek, hogy még akkor is, ha, mint ezen eszmének czélzataiban barátja, ezen eszmét érvényesíteni akarnám: még akkor is a magam részéről ezt ugy és oly egyszerűen soha sem merném felállítani, a mint azt a módositvány teszi, akkor is egészen más berendezéssel és más ala-