Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-342
342. országos iiiés február 5. 1878. 17 értékét 110 millió forintra tették. Hol van hát Magyarországnak azóta észlelhető oly nagy agriculturalis felvirágzása, hogy az ipar rendszeres fejlesztésében a földmivelési érdekek veszélyesztetósét lehetne látni? Háromnegyed évszázad alatt 1804-ben Pesten 190 szövőszék készített selyemárukat, a selyemszövészet azonfelül Ó-Budán, Pozsonyban és Nagyváradon is virágzott. A felső magyarországi vászonipar akkoriban 10—12 millió rőf vásznat szolgáltatott Pesten át különösen Bukovinába, a Dunafejedelemségekbe és Törökországgal űzött élénk kereskedést. Kartongyárak léteztek Sasváron, Sopronban és Sasvár maga 60 ezer vég kartont állit ott elő. A vászonfestés Beszterczebányán és Kézsmárkon, a fianellgyártás Szepességben és Székesfehérvárt virágzott, a szőnyegkészités a modori, kőszegi, nagyszombati, trenosóni, szakolczai szorgalmas és vagyonos német ezéheket foglalkoztattak. Posztó-szövéssel Kőszegen 84, Sopronban 62 mester foglalkozott, s nagy országos posztóvásárok tartattak. Nagyszombatban 30 üveggyár mellett papírgyárak már akkoriban is álltak fenn. Majolikát és kőedényt számos helyen mint Budán, Kassán, Tatán, Gáeson, Holiesban stb készíttettek. A pipaégetéssel is számos iparos foglalkozott, 11 millióra teszik az évenként előállított kros és '/, kros pipák mennyiségét. (Halljuk]) A vasipar Grömör, Szepes és Liptó megyékben virágzott; jelentékeny volt a bőrgyártás, továbbá a salétromfozés kivált Debreczenben, ós a sajtkószités, melynek' Fiúmén át külföldre szállította termékeit ; 1802-ben ;>075 mázsára teszik. Hozzá teszem még csak. hogy 1828d:>an csupán gyapjú kivitelünk 200.000 mázsát mintegy 15 millió frtot tett, 50 évvel későbben az országos statistikai hivatal Magyarország gyapjukivitelét 1874-ről 245.000 mázsában számítja ki. Párthuzamot vonni az ezen korszakbeli és a mostani közgazdasági industriális viszonyok közt józan ószszel senkisem akarhat ugyan, azonban az itt általam röviden felsorolt adatok talán mégsem tanúskodnak a mellett, hogy Magyarország aránylag óriási állambudgetje és még óriásabb államadóssága mellett a vámközösségnek, habár más mindent is köszönhetnek, ipari elohaladást, avagy eonsolidált pénzügyi állapotokat köszönhetne. Nem Követhetem több előttem szólott képviselő társaimat arra a térre, mely szerint a kórdós ma a körül forogna: legyen-e vámközösség, vagy legyen önálló vámterület. Én e részben teljesen báró Simonyi Lajos és Mudrony Soma elvtársaim által benyújtott különvélemény elvi állás pontján állok, és szavazaton) adásánál azt mórlegelem: megenged-e a vámközösségnek i 1 y alapokon való fentartása Magyarország életbevágó gazdasági érdeKÉPVH. NAPLÓ 1875-78. XV. KÖTET. keinek megfelelő vám- és kereskedelemügyi rendezkedést vagy sem. Meggyőződésem az, hogy a nagyforgalmi testületnek egy földmivelési államra nézve kétségbevonhatlan előnyei mellett is Magyarország részéről a vámközösségben való maradás mindenkor magában véve már nagy coneessió Ausztria irányában még azon szabadkereskedelmi irányú vámpolitika mellett is, mely az 1808-iki német szerződés és 1869-iki angol pótconventióban érvényesült; nagy coneessió azért, mert az ipar fejlesztés nagyfontosságú érdekei minden körülmények közt, ha nem is ejtetnek el teljesen ; de legalább háttérbe kell hogy szoruljanak, ha még ehhez hozzájön a consumtió fokozott mérvű megterhel tetóse, milliókra menő pénzügyi károsodás s a külkereskedelem stabilis alapjainak megingatása: — akkor még mindig úgyszólván görcsösen ragaszkodik az egységes vámterülethez, ez nem jelenthet szerintem egyebet, mint a Lajtának egész hosszában nagyon siettetett áthidalása; holott most még Unger mini^ter ur is beéri az ily kiegyezés vívmányát képező azon keskeny híddal, melyre nézve Kellersberg bárót azzal nyugtatta meg, hogy: diese schmale Brücke wird immer breiter und fahrbarer, und zuietzt wird der Plüss ganz überwölbt." A t. ministerelnök ur nagy veszélyeket lát az industrialismus erőteljes fejlődésében és Magyarország közgazdasági hivatásának azt tartja, hogy agricol állam maradjon. Mily rövidlátó politikusok voltak e szerint mind azok, kik az iparfejlesztést Magyarország első rendű gazdasági politikai feladatául ismervén fel, a védegyletet, egy ma már természetesen teljesen túlhaladott eszmét felkarolták, s kik közt Deák, Kossuth, Batthyányi Kázmér, Teleki László, Vesselényi stb. neveivel találkozunk. S mily kicsinylő mosolylyal olvashatják önök, quand mérne agrárius urak, ezen kis füzetkét, melyet megtalálhatnak a ház könyvtárában, s melynek czime ez: Jelentés az első magyar ipar-mükiállitásról 1842. A magyar iparegyesület igazgató választmánya megbízásából szerkezte Kossuth Lajos választmányi aligazgató." Mennyi gonddal, az ipar fontossága iránti mily lelkesültséggel bírálja itt Kossuth Lajos a hazai ipar haladását, osztályozza az ipartermékek versenyképességét és mübecsét, nyomozza ipari haladásunk szükséges feltételeit. S mit mindent mutatott fel már ez 1842-ki szerény hazai kiállítás, amit hiába fogunk az idei párisi közkiállitás magyar osztályában keresni ? Nem tagadhatom meg magamtól, hogy e füzetkéből csak egy dolgot ne idézzek, azt t. i., hogy 1841-ben beváltatott öszszesen 856.072 font selyemgubó, melyből csupán az apathini államosra 80.000 font esik. Hogy pedig Budapesten akkoriban — a hirneves Valero ezégen kivül is — mennyire honos volt a selyem ós 3
