Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

18 342. országos ülés február b. 1878. bárgony-szövészet, szabad legyen felolvasnom azon pár sort, mely egyik kiállítóra vonatkozik: „íme Koeh Péter úrba ti az iparegyes ölet oly férfiút szerencsés a közönségnek bemutatni, kinek a váezi utczán végig tündöklő gazdag selyemszövetek akármely nemét tegyék elébe, a mareellin tafotától kezdve egész a hímzett virágos metszett bársonyig, mindent szintoly tökélyben és szinhagyhatlanul képes megkészíteni, mint azon lyoni és németalföldi gyárosok akármelyiké, kiktől mesterségét tanulá." No de ezek az ipari erőlködések hazánk agrieulturális hivatásának veszélyeztetésével járnak, inert hiszen nálunk különben is elégtelen és drága a munkaeiő, azt a keveset és drágát hiba és bűn volna a föld növelésétől elvonni, eltekintve attól, hogy Móricz Pál t. képviselőtársunk szerint a magyar munkás ember különben sem szeretné a boglyák árnyékát a bányák nyomoruságával felcserélni ; de hát ez a felfogás és gusztus dolga. Az igen t. kormányeluök ur, a kit e tan hirdetésére nézve az elsőbbség megillet és a vele egyetérteni látszó t képviselő urak a magyar nép kultur hivatását abban látják, hogy mint arató a boglyák árnyékában pihenjen, vagy mint tilinkozo gulyás kanász és juhász őrizze meg a nemzet csordáival együtt a nemzet geniusát. Mi ellenkultur hivatásunkat abban ismerjük fel, hogy a boglyák árnyékában heverőknek unokái mennél inkább a szövő, fonó, fúró és kalapáló gépek morajában vagy legalább is szerény kézműiparos műhelyekben keressék meg azt a kenyeret, (Helyeslés a baloldalon.), melyet tőlük sem a rozsda, sem a phylloxera, sem a felhők járása el nem vehet, nagyon eltér tehát a mi ízlésünk, hajlamunk s aspiratiónk. Mi inkább csak a nyugati népek példája után kívánunk indulni, (Élénk helyeslés a balon.) önök pedig Bulgáriát, Bosniát, Bomániát és Szerbiái tartják azon követésre méltó minta agricultur-államoknak, a hol senkinek sem jut eszébe az ősi gazdaságból a munkaerőket ós tőkét industriális ezélokra elvonni, Báró Simonyi Lajos és Grulner Gyula t. képviselőtársaim általam teljesen helyeselt szempontokból kimutatták azon közgazdasági politika káros, sőt egyenesen kimondom, reactionarius voltát, mely Magyarország industriális fejlődését csak az agriculturális fejlődés rovására látja biztosíthatónak, s mely eléggé rövidlátó fel nem ismerni eddigi productionalis erőink elégtelenségét az államélet culturigényeinek kielégítésére. Azt hiszik, azon t. urak, akik az osztrák ipar magyar pénzen való jótartásának jó magyar theóriáját felállították, hogy épen azon osztrák körök, melyeknek érdekeit itt olysürün hangoztatják, viszont megvannak győződve arról, hogy ezen theoriából Magyarországra is bizonyos haszon háramlik és hogy ugyanazon körök egyátalában eltitkolják a gazdasági fölényt, mely az általuk sürgetett s tényleg érvényesült vámpolitikai irányzatot részükre biztosit ? Méltóztassanak meghallgatni az 1875. évben Bécsben tartott nemzetgazgászati eongressus, — tehát nern iparos, hanem nemzetgazdászati eongressus — egyik nagy többséggel elfogadott enunciátiójának indokolását, s hozzáteszem, hogy ezen indokolt határozati javaslat ugyanazon Dr. Mongernek, tollából folyt, aki jelenleg Kudolf koronaherczeg Ő fenségének nemzetgazdászati tanulmányait vezeti s a koronaherczeget mostani külföldi utján is kiséri.,,A tapasztalat megmutatta, hogy kizárólag vagy tu'nyomólag agricultur államok közgazdasági és pénzügyi állapotai a legnagyobb ingadozásnak vannak kitéve. Ezen tapasztalatot leginkább Magyarország tette s attól az ipar további hanyatlása esetében, bizonyosan a biradalomnak innenső fele sem maradna megkímélve. Ausztria-Magyarországnak centrális a continensbe mélyen beékelt fekvésével kapcsolatosan annak magasabb földértékei és adói, szóval a már tetemesen megdrágult termelési költségek megnehezítik a versenyt a fiatalabb, tengernél fekvő gabonatermelő országokkal, mint Déloroszország és Oaliformia, és ugy az állami kiadások, valamint a külföldről behozott gyarmati áruk, nyersanyagok és iparczikkek fizetésére szükséges tömeges exportot csak bizonyos kedvező viszonyok közt tesznek lehetségessé: akkor t. i, mikor nemcsak az osztrák-magyar monarchiának jó aratása van, hanem egyidejűleg a nyugati országoknak rósz aratásuk van. Hogy különben a folytonos kivitel kizárólag nyersterményekben, tehát a képzelhető legkedvezőbb eset is a föld kimerüléséhez, a föld birtokjövédelmének csökkenéséhez, végre az ilyen alapokon épített államrendszernek veszélyeztetéséhez kell, hogy előbb utóbb vezessen: ez, a természettudományok mai állásánál fogva semmi kétséget sem szenvedhet." Az igaz. ebből az osztrák védvámos urak ugyanazon következtetést vonják ugyan le, mint a mi t. vámügyi bizottságunk, hogy t. i. csak mennél drágább posztót vegyünk a brünniektől, hogy annál több olcsó kenyeret adhassunk el nekik; azonban ugyhiszem, kirí e sorokból azon Magyarország irányában hagyományos gyarmati politika, melyet Horváth Mihály képviselőtársunk, negyedfél évszázados történelemre támaszkodva, oly meggyőzőleg szemeink elé tárt Az igen t. ministerelnök urnák iparfejlesztési törekvéseinkkel szemben a már emiitetteken kívül még két kedvencz thesise van, melynek hangsúlyozását soha el nem mulaszthatja, ha a minden áron vámközösség dogmája mellett lándzsát tör: az egyik az, mely szerint igaz, az önálló vámterületen lehetne Magyarországnak védvámok által (bár szerinte nem egészséges alapon) iparos állammá fejlődni; ámde a védváin nem egyéb, mint a fogyasztó lakosság millióinak megsarczolása néhány