Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-342
16 342. országos ülés február 5. 1878 Én ezennel tiltakozom az ellen, hogy lehessen a magyar parlamentben az osztrák ipart belföldi iparnak nevezni, mint azt a bizottsági jelentés következetesen teszi s az osztrák ipar érdekében tervezett intézkedéseket mint a belföldi ipar érdekében fekvőket oda állítani akkor, midőn a két államnak teljesen eltérő gazdasági individualitása van, midőn nevezetesen Ausztriának kifejlődött, de netán még védelemre szoruló ipar szemben áll Magyarországnak a fejlődés legelső stádiumában álló, azért azonos védelmet még egyátalában nem, de igenis más fejlesztési intézkedéseket igénylő iparával. Azt hiszik önök, uraim, hogy e törvényjavaslatok mellett, vagy a kormány álláspont]';!, mellett harczolnak azon érvek, melyek nemcsak a külügyi és hadügyi közösségre nézve ismernek egy belföldet, hanem ma az ipar, holnap aztán Magyarország közgazdaságának és pénzügyeinek majd egyik majd másik terén fognak belföldről szólani? T. ház! én sem tartom c nagy kérdéseknél a nemzetgazdászati nézpontokat a politikai nézpontoktól elvá'aszthatóknak, és legkevésbé ismerhetem fel az úgynevezett szakszerűséget oly fejtegetésekben, a hol az államgazdászati tudomány bár mennyire megdöntlietlen tételei mellett a gyakran domináló politikai követelmények nem juthatnak érvényre. Kimondom azért igenis, hogy én a vámügyi kiegyezést elfogadna?lannak tartom politikai tekintetekből is, sőt épen olyan károsnak politikai, mint közgazdasági és pénzügyi szempontból. Minthogy azonban ezen része a kérdésnek máris sokkal illetékesebb oldalról nyert és fog nyerni méltatást, én részemről a í. ház kegyes engedelmével némely oly doctrinákat és számcsoportosításokat kívánok közelebbről szemügyre venni, aminőket a vita eddigi folyamában a többség t. szónokai részéről hallottunk, s melyek különben legnagyobb részben a kormány indokolásaiban is rendszeresítve és összesítve feltalálhatók. A kormány indokolása azt iparkodik az elég érdekesen és szorgalmasan összeállított statistikai adatok imposans halmazával minden kétségen felül he'yezni, hogy a vámközösség magában véve oly üdvös hatással volt összes gazdasági életünk egészséges továbbfejlődésére, hogy ezen vám- és kereskedelemügyi közösség fen tartása érdekében bátran lehet Austiiának némely további gazdasági és pénzügyi károsodásunkkal járó concessiókat tenni. Az indokolás szerint nincs Magyarországnál anyagilag virágzóbb ország széles e világon ; ki is akarhatna tehát ez állapotokon változtatni, vagy ki ne akarhatna ily gazdasági Eldorádó további í'entartásáért néhány millióról, mely különben a magyar kincstárt illetné meg, vagy néhány ujabb millióról, mely a rahászkodó népre kirovatik lemondani. Íme az indokolás egyes fejezeteinek cziinei: .,Magyarország' forgalma emelkedik" — „a fogyasztás emelkedik" — „a takarékbetétek szaporodnak' — „a közlekedés emelkedik" — „a mezőgazdaság emelkedik" — „a kereskedés élénkül" „a természetes feltételekkel bíró iparok virágoznak" -— „az iparral foglalkozók száma növekszik" — „a bányászat fejlődik" — stb. Hát vaunak ennél virágzóbb, boldogabb közgazdasági állapotok, s lehet jó lelkiismerettel és józan észszel azoknak fontartásáórt a „president" vagy „pilot" vagy „unión" gyapjúszövet vámemelését megtagadni? Senkisem fogja tagadásba vonni azt, hogy Magyarország közgazdasága az utolsó évtizedben, s igy az uj vámszövetség korszakában egészben véve fejlődésnek indult : azonban igen téves'dolog azt egyedül vagy csak főleg is a vámközösségnek tulajdonítani akkor, mikor bizonyos, a kor haladásával ós igényeivel járó természetes tényezők közrehatása mellett jóformán minden államnál a gazdasági fejlődésnek jóval nagyobb mérvével találkozunk. Angliáról csak nem lehet mondani, hogy a legutóbbi évtizedekben lépett a közgazdasági fejlődés stádiumába és mégis azt találjuk, hogy ott a külkereskedelmi forgalom csak 1851 óta 1850 millió írtról (1876-ban) 57-10 millió forint, tehát több mint háromszoros óriási összegre emelkedett. Francziaországnak úgynevezett speciális vagy nettó külkereskedelmi forgalma 1859-től 1875-ig nem kevesebb mint 3 milliárd 900 millió frankkal emelkedett, és még hogy az agrieultur államok sorából is idézzek példát, Oroszországban ugyanazon időben mint Franeziaországban, vagyis 1859-től 1875-ig a külforgalom 325 millió rubelről 890 millióra emelkedett, vagyis szinte majdnem megháromszorozódott. Talán nem untatom a í. házat, ha az indokokolásnak az általános közgazdasági felvirágzás és auvagi jólét feltüntetését czólzó gazdag adattárával szemben (Halijuk !) Magyarország kereskedelmére, ipari és nyers productiójára nézve a múlt időkből is néhány adatot felhozok, annak bizonyságául, hogy bizony Magyarországnak a múltban is voltak oly productionalis ágai, melyek az akkori viszonyokhoz mérve a közjólétnek nagy jelentőségű tényezőit és forrásait képezték ; de nemkülönben bebizonyítására annak is, hogy különösen ipari tekintetben valamely jelentékenyebb kár csak Oroszország ipari haladásával is lépést tartó fejlődést feltüntetni képesek nem vagyunk. Schwartner már 1809-ben Magyai-ország öszszes gabnatermélést 60 millió mérőre becsülte, a bortermelését ugyanakkor 18 millió akóra s annak
