Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-342
842. országos Hlés február B. 1878. 11 tésok, és a fogyasztási adóknak jelen kezelési módja mellett, mi jogosan véltünk formálhatni, a nagy buzgóssággal, kitűnő tehetséggel és kizárólag ügyesen szerkesztett érveléseinket pedig hasonló modorban czáfolgatta, míg mi határozott biztonsági! adatok híjában azokat számszerint kimutatni nem birtuk. Hittük, éreztük, sőt tudtuk, hogy a határváinoknál divó visszatérítési rendszer mellett Magyarország vészit, tetemes összeget vészit : de mennyi e veszteség: ezt számokban kimutatni nem voltunk és ma sem vagyunk képesek. Hiszszük, érezzük, sőt tudjuk, hogy a fogyasztási adónak jelenben fennálló beszedése mellett tetemesen károsodik hazánk; de mennyi ezen károsodás öszszege, azt biztos adatok hiányában kiszámítani képesek nem voltunk és ma se vagyunk. Hasonló bizonytalanságban, csak hogy kedvező helyzetben vannak lajtántúli szomszédaink, kik nem tagadhatják, hogy a most emiitett két czimen ők nyereségben vannak; de biztos adatok hiányában ezen nyereségüket sokkal kevesebbre számiíják mint mi, ós azt állítják, hogy mindezt, sőt még többet szolgállatnak vissza Magyarországnak a közös kiadásoknál, melyeknek fedezéséhez ők, mint tudva van 68, Magyarország pedig 32 száztólival járul. Mi következett ebből? Az, hogy mivel a kiegyezés megkötésének szüksége, még pedig mielőbbi megkötése mind a két oldalról beismertetett: biztos adatok hiányában hozzávetőleg felvett tételek alapján kezdettek meg elébb a megbeszélések, azután az alkudozások, mivel pedig ilyen eonjecturalis eljárás alatt egyik fél se mert a megoldandó kérdésekkel egyenesen szembeszállni, megkerülni iparkodtak tehát az alkudozó kormányférfiak ezeket, s igy jutottak el a recompensaíiók ingadozó terére, (Elénk hely ed és a baloldalon és a. szélső jobboldalon.) s az ezzel szükségképpen kapcsolatban járó tulelőnyre törekvő, németül Uebervortheilung, politikájába : (Igazi Igazi a baloldalon.) Mi kértünk kárpótlást a visszatérítéseknél szenvedett kárainkért, ők nem adták meg ott, hol azt számításban lehetett, s igazságosan kellett volna venni, a quota-arány megállapításánál, hanem ezekért, és a fogyasztási adók beszedésénél elvitázhatlanul feltűnő veszteségeinkért a pénzügyi vámok felemelésében concedálni látszanak valami pótlást, vagy mint már most hivatalos nyelven mondani szokás : recompensatiót; — de nem a nélkül, hogy az iparczikkeknél ismét maguknak határozott előnyöket ne kötöttek volna ki az által, hogy a külföldről behozott, különösen a gyapot és gyapjú szövetek vámját jelentékenyen felemelhessék, mire Magyarországnak reá állani már csak azért se lehet, mert épen ezen ezikkeknek nagy fogyasztója a magyarországi nép : a magyar állam tehát azt a csekélységet, melyet a pénzvámoknál nyerne is: ugyan azt sokszorta vesztené el a nevezett iparczikkek magasabb megvámolta tása által; (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) S igy megy ezen recompensationalis labirintbeli egyezkedés tovább, inig végre egyik fél se nyugodhatik meg az eredményben, mert mindenik fél magát hiszi a megröviditettnek, a rászedettnek, s azért monda gróf Apponyi szerintem is igen helyesen, hogy a benyújtott vámtariffa, mely épen az emiitett compensationalis alkunak eredménye, nem nyugtat meg senkit, elkeseríti, felingerii a lajtnátuliakat ellenünk, kik azt hiszik, hogy általunk vannak megrövidítve, miattunk vannak adókkal túlterhelve ; elkeseríti, felingerii Magyarország lakosságát amazok ellen, mely ismét azt hiszi, hogy az osztrákok miatt, és az ő velők kötött vámszövetség által sujtatik méltatlan terhekkel, s gátoltatik nemzetgazdászati fejlődésében. S midőn igen t. képviselőtársam gr. Apponyi s vele együtt én is ezt igy állítjuk, s már csak ezért sem javasolhatjuk a benyújtott vámtariffának elfogadását: nem ingereljük se innen, se tul a népeket egymás ellen, sőt ellenkezőleg, elakarjuk hárítani az okot, mely miatt ily elkeseredés lábra kap hatna. (Helyeslés a baloldalon és a széUo jobboldalon.) Nem az ingerel, a ki rámutat az elkeseredés okára, hanem az, ki ezt az okot felállítja, és sima szavakkal elakarja takargatni. (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélső jobboldalon) Az előadottaknál fogva ismétlem, hogy az első hiba mindjárt a kiegyezés kezdetén, sőt már akkor követi etett el, midőn a szerződéseket felmondottuk, de nem intézkedtünk az iránt, hogy mind azon tárgyakra nézve, melyeknek reetifícatióját szükségesnek hittük és tartottuk, azonnal szereztessenek be ama nélkülözhetlen biztos adatok, melyek nélkül jogos követeléseinket beigazolni, lajtántúli szomszédainkkal igazságosan és méltányosan leszámolni nem bírunk. Ismerem az ellenvetést, hogy ezen adatokat vámsorompók felállítása nélkül kipuhatolni nem lehet : de tagadom ezt. A külföld példája, jelesen Franczia-, Németes Oroszország ellenkezőt bizonyítanak : mind ezen országokban vannak elkülönített területek, melyeken a ki- és bevitelt adózási, Francziaországban pedig csak statistikai szempontból is igen kevés költséggel tudják ellenőrizni. Lehet tehát, és meggyőződésem szerint meg is kell ezen adatokat nekünk is szerezni, ha ugy akarunk szerződni szomszédainkkal, hogy ezen szerződés kölcsönös megelégedésre vezessen ; pedig csak az ilyen és csakis az ilyen vámszövetségnek lesz és lehet politikai értéke, különben nem. {Tetszés a baloldalon és a szélső jobboldalon.) De ha hiba volt mindjárt kezdetben, mindjárt a szerződések felmondásakor nem intézkedni biztos adatok beszerzéséről, e hibát pótolnunk, a mulasztást helyre kell hoznunk most, utólagosan ; ám de erre idő kell, s azért szükséges a provisorium, szerintem két évi provisorium szükséges, 2*
