Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-342
10 342 országos ülés február 5. 1878. meg fogja nyitni Magyarországnak nem csak az egész osztrák monarchia vásárpiaczát, de egy szabadelvű kereskedelmi rendszer felé törekvő vámpolitika által tág kaput nyit hazánk nyers terményeinek, ilielőleg ezeknek a külföldre való kivileiére. És ezen érvelés halott, rnég pedig méltán, meri az 18G8-iki német és az 1869-ki angol szabadabb elvű szerződések b ttleg is valósították a. kilátásba helyzeti reményeket, és most, ma Id év után, midőn az emiitett szerződések lejártak s már előbb fehnondattak, és pedig azért mondattak fel hogy javíttassanak, hogy annyiban, a mennyiben a lefolyt idő alaít szerzett tapasztalatok nyomán nem elégilik ki Magyarországnak jogos érdekeit;, újra bírálat és tárgyalás alá vétessenek, ma már az osztrák államiéinak megfeledkeznek mind azokról, mik 1867-ben Magyarország részére oly reménydus színekbe festve kilátásba helyeztettek, és még az elvállalt te.i beket ezentúl is viselni kötelesek maradunk, elütni tülekszenek bennünket azon jogos érdekeinket még teljesen ki sem elégítő előnyöktől, melyeket a kereskedelmi téren 1868- és 186:1-ben számunkra concedáltak. (T<iszés a bolol dalon.) A másik ellenvetés és ez az el-őnél meg gyengébb: az, hogy gr. Apponyi Albert, midőn az osztrák iparnak fejlődését ecsetelve, ennek haladását számokkal mutatta ki, nem helyesen következtette ebből egyszersmind az osztrák iparnak felvirágzását, melyet tárgyilagosan csak ugy lehet igazsággal megítélni, ha az osztrák ipar fejlődése, más államok fejlődésével hasonlittatik össze, a mikor azután kiderül, hoav az ezen egvbehasonutasból kitűnő arány az osztrák iparra nézve egyátalában nem kedvező. Az ezen ellenvetés alapjául szolgáló okoskodást minden másnak, csak részrehajlatlannak nem nevezhetni, inert a ki részrehajlatlanul akar ítélni annak,, nern az osztrák ipart egyedül kell a külföld iparával összehasonlítani, hanem a magyar ipart is, vagy mert Magyarország kiválókig nyerstermelő ország, tehát Magyarországnak mezőgazdasági, állatién vesztési, erdészeti, bányászaii és a többi nyerstermelési forrásainak fejlődését is össze kell hasonlítani a külföldi hasonnemü állapotokkal, (Helyeslés a szélső jobboldalon és a baloldalon ) s ekkor meg fogja a részrehajlatlan bíráló találni, hogy ezeknek aránya még sokkal kedvezőtlenebb azon aránynál, mely az osztrák, iparnál mutatkozik. (Uoy van] a baloldalon.) Es ez igen természetes, mert a tőkehiány s az ebből származó drága pénz, — a pénzügyminister ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy nem kevés a pénz, de mindenesetre drága — kevesebb tudományos miveltség. a munkás kezeknek átalában, a képzett munkásoknak pedig különösen (Sekély száma, a nagy adók és adóztatási zaklatások : ezek azon va'ódi okok, melyek miatt sem Austriában, sem nálunk a kereskedés, a nagy és kis ipar, meg a nyerstermelés együtt véve mind nem fejlődhetnek ki ugy és azon mérvben, mint ez külföldön hasonlitlanul kedvezőbb körülmények közt történik. Mivel pedig elvitázhatlan tény, hogy mindezen akadályok Magyarországban még nagyobb mértékben léteznek, természetes, hogy Magyarországban még kedvezőtlenebbül is hatnak, és azért nem ismerhetem be ezen ellenvetésnek sem jogosultságát, sem az abból levont azon következtetést, hogy mivel az osztrák ipar nem fejlődött azon mértékben, mint a külföldi ipar emelkedett: azért védeni kell azt, védeni a még kedvezőtlenebb arányban fejlődött magyar nyerstermelés rovására. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A harmadik ellenvetés gr. Apponyi Albert beszédének zárlatja ellen intéztetett. A t. képviselő urnák ezen conclusiója lévén saját álláspontom is, engedelmet kérek a t. háztól, hogy azt tüzetesen s ugy, mint a provisoriumot én magamnak képzelem, kifejthessem és e nézetemet, mely eredetileg nem enyim, de a melynek egyedüli helyessége felől erősen meg vagyok győződve, az egyezkedés kezdetének, folyamának és a most előttünk fekvő eredményének kritikájával illustráljam, annál is inkább, inertjeién felszólalásomnak valódi oka és voltaképeni czélja csak is ez. [Halljuk] Halljak'.) T. ház/ A kiegyezésnek nagy fontosságú műve, kezdetében már elvolt hibázva ; (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélső jobboldalon.) ez nem akar vád lenni a kormány ellen; mert a hiba, mely megtörtént, mindnyájunknak, az egész képvise'őháznak hibája ; (Ellenmondások a. baloldalon.) de azért még a képviselőházat se merem vádolni, mert valószínűleg egy másik kormány, egy másik képviselőház, mondom valószínűleg szintén ezen hibába estek volna Az emberi gyarlósággal járó tökéletlenségnek ugyanis az sajátja, hogy az előttülik álló feladások megoldását, s a kedvező elintézés útjában netalán álló akadályok elhárítását könnyebbnek tartjuk, mint a mily ennek az később a valóságban bizonyul. Így volt ez, mióta emberek vannak, s így lesz ez mindig. Nagyon helyesen mondja egy közmondás: a tanácsosok mindig okosabbak, mikor a tanácsból kijönnek, mint a mikor oda bemennek. 1 ' (Élénk helyeslés ) Az elkövetett hiba abban rejlik, hogy készületlenül kezdtük meg az egyezkedést, felmondottuk, — mert a pivssio a ház, jelesen az akkori ellenzék- részéről gyakoroltatott, — felmondottuk a vámszerződéseket a nélkül, hogy megszereztük volna azon adatokat, melyek nélkül biztosan számítani nem lehet, s egyezkedtünk ugy találomra, puszta hypotheticus feltételek alapján; és mivel a másik egyezkedő fél felismerte ebbeli gyengeségünket, elején tagadta, utóbb megtagadta mindazon követeléseinket, melyeket a visszatéri-
